Már 3 hete, hogy megjelent az április végi obedience verseny kiírása, de még mindig nem neveztem. A februári versenyt kudarcként éltem meg, ezért bizonytalan voltam, hogy készen állunk-e rá. A március végén Csepelen megtartott próbavizsga után úgy tűnt, hogy az indulás felé billen el a mérleg, de aztán elbizonytalanodtam. Nathan érkezése eléggé felforgatta az életünket, és a kis fenevad rendesen leszívja Bandi energiáit. Ugyanakkor azt is látom, hogy ha picit le is lassult, mégis motiválóan hat rá a kölyök jelenléte, vagyis működik a rivális tréning. Közben viszont én is egyre fáradékonyabb vagyok, a munka mellé nem mindig tudtam bepréselni az edzést - pláne úgy, hogy Bandinak legyen is hozzá ereje, és ne legyen kipurcanva Nathan vagy a melegedő idő miatt.

A csepeli próbavizsga videója

Múlt hét elején aztán egyik reggel úgy keltem fel, hogy nem indulunk. Nem stresszelem vele se magam, se a kutyát. Sőt úgy voltam vele, hogy egy időre félretesszük az engedelmest, és csak trükközünk, formálunk, sétálunk.

Aztán hét közben volt egy-két nap, amikor nagyon jót tréningeztünk. Láttam a kutyán, hogy a fáradtság ellenére örömmel dolgozik, és alig várja, hogy lábhoz hívjam. Ettől megint elbizonytalanodtam, mert az tény, hogy most jobban állunk, mint februárban. Bár vannak feladatok, amik továbbra sem 110%-osak, mégis, összképét tekintve jobb a helyzet. Szintén az indulás javára szól, hogy legközelebb csak októberben lesz verseny, és a baba érkezése miatt amúgy is ki kell majd hagynunk egy kis időt.

Igazából most sokkal inkább készen állunk a versenyre, mint februárban. Akkor elkapott a hév, és nem gondoltam át alaposan a dolgot. Persze most is mondhatnám azt, hogy nem indulunk, csak akkor, amikor minden feladat megvan 110%-ra. Viszont akkor valószínűleg soha nem neveznék, mert mindig úgy érezném, hogy valami gyengén megy. Másrészt szükségem van egy belátható időn belüli célra, ami motivál, különben csak szétfolynának a gyakorlások. Ha most nem indulnánk, akkor biztos, hogy leeresztenénk, hiszen 1) bőven van még idő a következő versenyig, 2) lassan jön a baba.

Ezek után, figyelembe véve azt, hogy még 3 hét van a versenyig, és már nem dolgozom (vagyis sokkal több energiám jut a kutyákra), úgy döntöttem, hogy megpróbáljuk. Cserébe viszont tudatosan oda kell figyelnem arra, hogy ha valami nem áll össze addig, akkor azt el tudjam engedni, és ne stresszeljem magam miatta. A múltkori verseny nagy tanulsága az volt, hogy tilos úgy felmenni a pályára, hogy azzal foglalkozom, hogy mások mit gondolnak. Csak arra szabad fókuszálnom, hogy a kutya számára jó élmény legyen a verseny. Mondjuk most a növekvő hasam miatt időnként küzdök a feladat végi kioldásokkal, de remélhetőleg majd csak sikerül ezt valahogy megoldanom. :)

Most már csak a felkészülési stratégiát kell kitalálnom, mert úgy érzem, hogy múltkor kicsit túlnyomtam a kutyát azzal, hogy még a verseny előtt 3 nappal is nagyban tréningeztünk. Megpróbálom ezt a 3 hetet úgy alakítani, hogy az elején intenzíven megnyomjuk a gyakorlásokat (ebben kedvez nekünk ez a picit hűvösebb idő), aztán tartunk egy 5-6 napos szünetet, és a verseny előtt közvetlenül pedig már csak apróságokat nézünk meg, és rövideket gyakorlunk. Meglátjuk, hogy mennyire lesz ez sikeres.

Közben az obedience mellett Viktor egy ŐV2 vizsgára készül Bandival, de hogy végül elindulnak-e május elsején, az még kérdéses. :) 

Komment 0 | Reblog! 0 |

Szocializációs lista

Címkék: szocializáció, kutyaovi

Pár nappal ezelőtt egy ausztrál kutyás Facebook-oldalon találkoztam egy listával, hogy milyen dolgokkal érdemes megismertetni a kölyökkutyát a minél teljesebb szocializáció érdekében. Volt benne pár olyan, ami nekem korábban eszembe sem jutott, ezért úgy döntöttem, hogy összeállítom a saját szocializációs listámat.

A teljesség igénye nélkül, nem fontossági sorrendben (inkább tematikusan csoportosítva):

  • boxhoz szoktatás
  • egyedül otthon
  • lépcsőzés
  • szoktatás porszívóhoz, fűnyíróhoz, hajszárítóhoz
  • betakarás pokróccal
  • autózás (bekötve és boxban)
  • pórázhoz szoktatás
  • pisi, kaki pórázon
  • találkozás idegenekkel
  • találkozás nyugodt gyerekekkel
  • séta ovi mellett
  • találkozás kistestű kutyákkal
  • találkozás nagytestű kutyákkal
  • séta idegen kutyával
  • szoktatás idegen ugató kutyához
  • látogatás más kutyasulikra, Kopaszi gátra
  • látogatás versenyre, vizsgára (OBED, K99, canicross)
  • Etológia Tanszék
  • séta az utcán, a városban
  • bicikli, roller, görkori, babakocsi, guruló bőrönd
  • kinyíló esernyő
  • séta csatornafedélen, szellőzőrácson
  • séta forgalmas útszakasz mellett
  • villamosozás, buszozás
  • vásárlás a Fressnapfban
  • kávézó, étterem (bent és kint is)
  • szemek, fülek, száj átvizsgálása (velem és idegennel is)
  • karomvágáshoz szoktatás
  • felemelés
  • látogatás az állatorvosi rendelőben mindenféle beavatkozás nélkül, ismerkedés a vizsgálóasztallal
  • fésülés
  • találkozás más állatfajokkal (macska, nyúl, baromfi, ló)
  • látogatás a veresegyházi medveotthonba (medve, farkas)
  • szokatlan felületek (farakás, sziklák)
  • pallón egyensúlyozás
  • kidőlt fán átmászás
  • átbújás dolgok alatt, kúszó
  • talicskában tologatás
  • liftezés
  • vízhez szoktatás
  • startpisztolyhoz, lövéshez szoktatás (retrieveres tréningen)

Igyekeztem mindent összeszedni, de biztos van, ami kimaradt, így elképzelhető, hogy idővel bővíteni fogom a listát. Sok olyan van, amikkel egy jó kutyaóvodában a kölyök biztosan találkozni fog, így a kezdő gazdának az ovis foglalkozások és a képzett oktatók sok segítséget jelenthetnek. A lényeg, hogy a kutya számára mindegyik helyzet pozitív élmény legyen, ezt pedig játékkal és jutalomfalattal a legkönnyebb elérni. Kényszer nincs!

Az, hogy melyikre milyen korban kerül sor, a kutyától függ. Vannak egymásra épülő dolgok, és amíg az egyik nincs meg, addig nem erőltetem a következőt. Nathan például most még nem tud mit kezdeni az idegen ugató kutyákkal, ezért biztos, hogy nem fogom rögtön őrjöngve ugató kutyák közé vinni egy szánhúzó vagy agility versenyre.

A megfelelő kölyökkori szocializáció sok mindennek az alapja. Ennyi idős korban még sokkal könnyebb hozzászoktatni a gátlástalanul izgő-mozgó kölyköt olyan dolgokhoz, amiktől később esetleg megijedne. Vannak például olyanok a listában, amiktől Bandita befeszül, ezért ezeket biztos, hogy nem vele közösen, hanem egyedül fogjuk megnézni Nathannal. De van közte olyan is, ahol tudom, hogy használhatom Bandit, mert segíthet a kölyöknek leküzdeni az akadályt (például dolgokra felmászni, úszni).

Persze hiába a körültekintő szocializáció, ha rajtunk kívülálló tényezők miatt trauma éri a kölyköt. Ez sajnos benne van a pakliban, ilyenkor nem marad más, mint utólag fokozatosan újból hozzászoktatni a kutyát a stresszt kiváló dologhoz. Bandita például nagyon sokáig nem szerette a gyerekeket, mert pár hónapos korában a szűk lépcsőházi folyosón ráijesztettek a szomszéd gyerekei. Idővel ez javult, de ma is megesik, hogy megugat egy-egy kisgyereket.

Komment 0 | Reblog! 0 |

Lassan egy hete már, hogy gyarapodtunk, megérkezett hozzánk Nathan, a kis beauceron kan. Nem mostanra volt betervezve egy második kutya, de a kis törpe jött, látott és győzött.

Még a tenyésztőnél

Azt tudtuk, hogy egyszer majd szeretnénk egy második kutyát Bandita mellé, és a kertes házba költözéssel ez egyre kézzelfoghatóbbá vált. Aztán kiderült, hogy babát várunk, és a második kutya lekerült a napirendről. Úgy voltunk vele, hogy majd, ha már beállt az életünk a babával, akkor jöhet a következő. A szóba jöhető fajták köre szépen szűkült, a végén két esélyes maradt: az ausztrál juhász és a beauceron. De igazából mindketten húztunk a beauceron felé.

Aztán hogy, hogy nem, múlt héten kaptam egy telefont egy kedves barátomtól, hogy néhány napra hozzá költözik egy kis kan boci szocializációra, mert még nincsen gazdája. Egy napig nem is igazán tulajdonítottam jelentőséget a dolognak, aztán megláttam a törpéről az első fotókat, és már akkor megmozdult valami. De az észérvek a kutya ellen szóltak, és ezerrel próbáltam győzködni magamat, hogy most nem szabad ellágyulnom.

Két napon keresztül beszélgettünk itthon arról, hogy mivel járna, ha most jönne hozzánk egy kiskutya, és vajon elbírnánk-e vele. Az egyik pillanatban erre, a másik pillanatban arra billent a mérleg. Közben Anita folyamatosan közvetítette, hogy milyen a kiskutya, és azok alapján nagyon ígéretes kis darabnak tűnt.

10 hetesen nálunk

Szombaton az obedience edzésen találkoztunk is a kis törpével, és bár legszívesebben azonnal felkaptam volna, próbáltam ellenállni. Nagyon kis tündérbogár volt, ahogy embertől emberig mászkált, mindig leült, felmérte a szitut, és ment tovább. Engem már ott megvett, amikor adott egy puszit. :)

Edzés után itthon újból kezdődött az agyalás, hogy na most akkor mi legyen… Ismét előjöttek az érvek és az ellenérvek, de nem akartam én dönteni, Viktor mondta ki a döntő szót, hogy akkor hozzuk el. Ezt követően pedig szinte pillanatok alatt zajlottak az események, és este már nálunk is volt Nathan.

Így érkezett meg az életünkbe Nathan du Dragon Noir, és az elmúlt 1 hét tapasztalatai alapján úgy érzem, jól döntöttünk. :) Arról, hogy hogyan ment Bandita és Nathan összeszoktatása, és hogy milyenek az első tapasztalatok kétkutyásként, majd legközelebb. :)

Komment 0 | Reblog! 0 |

A kutyák a legcsodálatosabb állatok

Címkék: videó, agility, segítőkutya

Erre a fantasztikus és megható videóra egy ismerősöm Facebook-oldalán találtam rá. Nem akarok nagy okosságokat mondani, a bejegyzés címében szerintem ott a lényeg.

Komment 2 | Reblog! 0 |

Kompromisszumok

Címkék: retrieversport, obedience, klikker, tanítás

Az elmúlt egy év egyik nagy felismerése volt számomra, hogy következmények nélkül nem taníthatok dolgokat a kutyának. Hogy mire gondolok? Arra, hogy minél több mindent tud a kutya, annál nagyobb repertoárból tud válogatni, amikor egy adott feladat elé kerül. Persze, ha ezt teljes mértékben letisztázzuk, akkor nem kell, hogy problémát jelentsen. De ha csak félig tanítok meg egy feladatot a kutyának, akkor elbizonytalanodhat, gondolkodni fog, és ettől belassul. (100%-os tanítás alatt azt értem, amikor a kutya pl. nem ül le más jelre, legyen az kéz- vagy hangjel. Az emberek zöme azonban beéri a félmegoldásokkal.) Nem véletlen, hogy a munkakutyások közül sokan csak azokat a dolgokat tanítják meg a kutyának, amit a versenyen tudnia kell, mert így kisebb a hibázás esélye, és gyorsabb is lehet a kutya.

Egy évvel ezelőtt belekerültem egy olyan helyzetbe, ahol azt szerettem volna, hogy a kutya ösztönből dolgozzon - viszont valamiért ez nehezen ment. Igazából azóta sem sikerült teljesen rájönnöm, hogy mitől van az, hogy Bandi a retrieversport közben nem mer elsőre elindulni a dummyért, amikor küldöm. Sok dolog felmerült, valószínűleg szerepe van annak, hogy érzékeny a kutya, és a mellette beugró kutyának szánt büntetést magára vette, amikor én pont küldtem őt a dummyért. Bandi nagyon szeretne megfelelni, és vélhetően elbizonytalanodik ebben a helyzetben, mert nem világos számára, hogy neki mi a feladata, ezért nem is indul el (kivéve, ha nagyon erős a dobást kísérő inger, mert akkor átkapcsol ösztönbe, és elindul). A megoldás valószínűleg az lenne, ha letisztáznánk számára, hogy ebben a szituációban mi az elvárás, csak engem már annyira frusztrált az, hogy nem indul a kutya, hogy inkább parkolópályára tettük egy időre a retrieversportot.

Ez egy olyan sport, ahol a kutyának ösztönből kell mennie, de közben azért irányíthatónak kell maradnia. Én a tanítás során azonban ahhoz szoktattam hozzá a kutyát, hogy ne ösztönből cselekedjen, hanem használja a fejét, és gondolkodjon. (Lehet, hogy ha nem gondolkodna, akkor könnyebb lenne átlőni ezt a bizonytalanságát a retrieversportban, de az is lehet, hogy másutt kell keresni a megoldást.) Van, aki azt mondja, hogy a formálásnak az a veszélye, hogy "kinyitja a kutya elméjét". Ugyanakkor én a problémáink ellenére sem bánom, hogy ezt megtettem.

Számomra sokkal fontosabb az, hogy van egy olyan kutyám, aki rengeteg mindent tud, és akinek a fejét folyamatosan tudom tágítani, és egyre több mindent tudok neki megtanítani. Nekem a kutya elsősorban családtag, társ, és nem azért tartom, hogy egyetlen sportban versenyezzek vele. Szeretem azt, hogy akárhova el tudom vinni magammal, akárhol össze tudom engedni kutyákkal, és ha olyan van, akkor akár egy oviba is el tudom vinni egy bemutatóra. Szeretem, hogy tudok vele kísérletezni, mert ő az első olyan kutyám, akivel ezt megtehetem. Nagyon jó alapanyag, mert irtó lelkes, szeret dolgozni, és nagyon meg akar felelni, én pedig nagyon sajnálnám, ha a retrieversport miatt fel kellett volna áldoznunk akár az ügyességi ágazatot, akár a trükköket, akár az új szerelmet, az obedience-t.

Komment 2 | Reblog! 0 |

Az elmúlt idők legcukibb kutyás videója

Címkék: videó, cukiság, kutya, macska

A kutya és a macska közül nem kérdés, hogy ki az úr a háznál. :)

Komment 0 | Reblog! 0 |

Vaknak a szeme, siketnek a füle

Címkék: segítőkutya, pályázat, Vizslamentés

Egy sérült ember számára egy képzett kutya hatalmas segítséget jelent. A mozgássérült-segítők odaviszik a tárgyakat, a hallássérült segítők jelzik a zajokat, a vakvezetők segítenek a tájékozódásban, míg a rohamjelző kutyák életmentő szerepet tölthetnek be az epilepsziás rohamok előrejelzésével.

Magyarországon mindössze 91 ember él ilyen segítőkutyával, úgyhogy igazán szerencsésnek mondhatók azok, akik hozzájutottak egy ilyen társhoz. Rajtuk kívül további kétszáz, terápiás munkára képzett segítőkutya dolgozik országszerte.

Rácz Mariann és vakvezető kutyája, Kitty

Ezeknek az állatoknak a tartása esetenként nagy anyagi terhet jelent a tulajdonosoknak. Rajtuk szeretne segíteni legújabb kampányával a Vizslamentés csapata. Támogatóiknak köszönhetően egy éven keresztül öt segítőkutyást tudnak segíteni az állatorvosi költségek megtérítésével, a kutyatáp vásárlásával, továbbá hidroterápiával.

A csapat a jelöléseket az info@vizslamentes.hu mailcímre várja egy rövid történet, valamint egy fénykép kíséretében. Ha ismertek segítőkutyásokat, akiknek jól jönne a támogatás, akkor ne habozzatok, jelöljétek őket! 

Komment 0 | Reblog! 0 |

Megmérettek a nyájőrző kuvaszok

Címkék: kuvasz, magyar fajták

Néhány hónappal ezelőtt írtam arról, hogy a kuvaszosok megpróbálják visszajuttatni a fajtát eredeti szerepébe, a nyáj mellé. Ennek részeként szeptemberben egy különleges kiállítást is rendeztek, ahol nemcsak a “show” kuvaszok mérettek meg, de a Kuvaszok és Nagyragadozók programban részt vevő, aktívan dolgozó kutyák is.

Nagyon szuper dolognak tartom, hogy a kuvaszosok ennyi mindent megtesznek azért, hogy bebizonyítsák, azok a kutyák is el tudják látni eredeti szerepüket, amelyek már generációk óta nem láttak se nyájat, se farkast.. Sajnos sok olyan fajta van, ahol már szinte teljesen elkülönült a munka és a kiállítási vérvonal, pedig a küllem nem minden. A legszomorúbbak azok az esetek, amikor a kiállítási vonal olyan anatómiai változásokat szenvedett, hogy már nem is nagyon lenne alkalmas arra, amire kitenyésztették.

Bátorságpróba is volt (forrás: Horváth Balázs/www.dog-foto.com)

A kuvasz szerencséjére nem tartozik a legnépszerűbb fajták közé. A felkapott fajták kiállításokon felvonuló létszámához képest elsőre talán nem tűnik olyan soknak a magyarandrásfalvi találkozón megjelent 45 kutya, de ezeknek a fele dolgozik is. Annak ellenére, hogy a dolgozó kutyák korábban szinte sose vagy alig voltak megkötve, és nem voltak ekkora tömegben, nagyon nyugodtan viselkedtek, és jól viselték a bíró közeledését is, írta Bölöni Botond, a rendezvény szervezője. Bölöni szerint a program abszolút elérte a célját, mert Erdélyből, Magyarországról, Szerbiából és Szlovákiából is érkeztek kutyák, és a magyar tenyésztők több olyan erdélyi kanra is felfigyeltek, akikkel vérfrissítés céljából fedeztetni fognak.

I. Székelyföldi Tájjellegű Kuvasz Kiállítás, Magyarandrásfalva 2013.szeptember 21 from Bölöni Botond on Vimeo.

A saját fajtáink többségét sajnos eléggé mostohán kezeljük, pedig nagyon jó adottságúak. Nem kanapékutyák, mindegyik olyan, amelyikkel foglalkozni kell. De ha az ember megtalálja a legjobb módot az energiájuk levezetésére, akkor ideális családi kutyák lehetnek.

A kuvasz például kiválóan alkalmas területőrzése, de valahogy manapság sokkal inkább dívik kaukázusit vagy moszkvai őrkutyát tartani ilyen célra. Szóval hajrá kuvaszok!

Komment 0 | Reblog! 0 |

Szöges kolbászokat tettek ki kutyáknak Érden

Címkék: mergezes, állatorvos, érd

Egészen elképesztő történetet olvastam az imént Facebookon egy érdi állatorvosi rendelő oldalán. A bejegyzés szerint a már 13 éve működő rendelő szomszédai közül nem mindenki nézi jó szemmel az érkező pácienseket. A konfliktus a napokban odáig fajult, hogy az egyik szomszéd szegekkel átszúrt kolbászokat helyezett ki az utcára.

Hihetetlen, hogy milyen rosszindulatúak tudnak lenni az emberek... Ha valaki ennyire képtelen az együttélésre, akkor költözzön egy alföldi tanyára, ott bőven van hely, és senki nem fogja zavarni a nyugalmát. Persze ehhez kell az, hogy a kutyás figyeljen a kutyájára, vegye pórázra, ha nem képes kontrollálni, és takarítson utána, ha az utcán végzi el a dolgát.

A facebookos kommentelőknél eléggé kiverte a biztosítékot az eset, kíváncsi vagyok, mi lesz a folytatása. Szerencsére egyelőre arról nincs hír, hogy bármilyen állat evett volna a csalikból.

Vigyázzatok az állataitokra!

Komment 0 | Reblog! 0 |

Rendőrt fogott a rendőrkutya

Címkék: videó, rendőrkutya

A mellette álló rendőrre fogott rá egy tömegoszlató kutya a hétvégén egy angol focimeccs után. A harapás a videó utolsó 15 másodpercében látható:

Az ilyen szituációkban jellemzően elég magas ösztönállapotba kerülnek ezek a kutyák, a harapást megelőző pillanatokban látható is, hogy a kutya milyen izgatott. Miután nem gépekről van szó, egy ilyen baleset benne lehet a pakliban. Nálunk az ilyen kutyák szájkosárban dolgoznak, és arra tanítják őket, hogy azzal is hatékonyan fel tudjanak lépni az emberekkel szemben. Erre a célra jellemzően magabiztos, határozott, és nem túl érzékeny kutyákat használnak, hiszen a terhelés nagy, és a tömeg nem mindig barátságos a kutyákkal, lásd ezt a hazai példát a tavalyi Budapesti Pride-ról:

Komment 0 | Reblog! 0 |