EbGondolat

Megjött Bandi új boxa, eddig nyerőnek tűnik, sokkal stabilabb, mint a többi textilbox. Vettem vele Vetbedet is, nem gondoltam volna, hogy ez ennyire puha, remélem, Bandi szeretni fogja. :)

Itt vettük.

ezek a fejek... :)

Ezt a két ajándékot kapta Bandita karácsonyra. A csonttal először nem tudott mit kezdeni, ügyetlenül hurcolta, és csak nyalogatta, így el is tettük, hogy Bluessal (szüleim goldenjével) ne vesszenek össze rajta. Tegnap aztán újra megkapta, és este neki is látott a munkának. Azóta egész sokat haladt vele, de van egy olyan érzésem, hogy egy darabig még elrágódik rajta.

A mackónak hatalmas sikere van, le se akarja tenni. Szüleimtől kapta, egy rénszarvas társaságában került a fa alá, és a kutyák választhattak. Bandi azonnal lecsapott a macira, de ahogy meglátta Blues szájában a rénszarvast, rögtön az kellett neki. A végén mégis a maci mellett döntött, a műanyag orrát majdnem ki is szedte, így azt majd ki kell vágnom, nehogy lenyelje.

Még az ünnepek előtt volt róla szó, hogy esetleg el tudunk menni egy fácánvadászatra, de sajnos nem jött össze. Egy erdei sétát azért összehoztunk, Bandi nagyon élvezte a nyaraglászást, én pedig megállapítottam, hogy nagyon fotogén kutyám van. :)

Már nagyon érett egy alapos, samponos fürdetés, úgyhogy az esti séta után szépen beállítottam az ebet az zuhany alá, és hajrá. A képeken látszik, hogy mennyire szenvedett, mert ugyebár a fürdetés egy fájdalmas dolog. Sikerült totálisan eláztatni az egész fürdőt, de legalább most habosbabos illatos az állat.

(Holnap még egy fülpucolás és egy mancskozmetika vár rá, de nem akartam egyszerre ennyi mindennel sokkolni.)

musthave

de hogy minek...?

via facebook

Ma egy éve, hogy Bandita megérkezett hozzánk.:)

kis segítség: Egyik kutya, másik nem

Levizsgáztunk!

A szombati utolsó foglalkozás nem sikerült túl jól, a 7 hétvége alatt először éreztem magam rosszul. Az egy dolog, hogy a megállítás egyáltalán nem ment, de a problémamegoldó feladatok sem úgy sikerültek, ahogy előtte gondoltam, és teljesen szétestem én is és a kutya is. Más se hiányzott a másnapi vizsga előtt.

Bekapcsolás

Vasárnap a vizsgák 1-kor kezdődtek, de ráértünk 2-re menni, mert a mi csoportunk volt az utolsó a háromból. A vizsga előtt elmentünk egyet sétálni, hogy picit mozogjanak a kutyák, de mindegyik iszonyat feszült volt, ezért 2 perc után pórázra kellett őket venni, mert majdnem összepattantak. A sulira visszaérve sorsoltunk, és mi lettünk a negyedikek (a tízből), így nem kellett túl sokat várnunk. Próbáltam magam nyugtatni, de kb. úgy izgultam, mint egy egyetemi vizsga előtt…

Hornig Rudi volt a bíró, és a vizsgára jelentkezés simán ment, Bandi szerencsére nem ugrált fel, hanem szépen ülve maradt, és mindenféle kitörő örömködés nélkül hagyta, hogy Rudi odadugja a kezét. Az első három feladatnál nem volt semmi probléma, Bandi nagyon szépen csinált mindent. Nem ugrott be az akadálynál, elsőre felült a kézjelnél, és a bójához is elsőre elindult (és még közel is feküdt), így ezeknél max pontot (feladatonként 25) kaptunk. Mikor a megállításhoz mentünk át, éreztem, hogy még jobban összeugrik a gyomrom, de reméltem, hogy nem lesz gond. Hát lett. :)

Hiába beszéltük át előtte ezerszer Balázzsal (a csoportvezetőnkkel), hogy nem szemből fogom hívni a kutyát, hanem féloldalasan (hogy kicsit lassabb tempóban jöjjön), ezt teljesen elfelejtettem, és szembeálltam Bandival. Hívom, hogy „gyere!”, nem történik semmi, kutya továbbra is fekszik. Mondom, hogy „Bandi!”, na, erre már elindul. Közepes tempóban jön, rettegek, hogy ezek után nem fog megállni, így épphogy belép a zónába, emelem a kezem, „ott! fekszik!”, és láss csodát, a kutya azon nyomban fekszik… A hátsó lábaival még épphogy belépett a zónába, csak a farka lógott ki. A fene se gondolta volna, hogy ilyen gyors lesz…

A bíró utána elmondta, hogy már attól „félt”, hogy 100 pontot kell adnia. :) Végül 3 pontot vont le megállításnál, megjegyezte, hogy a kutya azonnal megállt, amikor a kezemet felemeltem, és hogy nem tipikus hiba, hogy a kutya a zóna elején lóg ki a farkával. Így „csak” 97 pontot kaptunk. :) A vizsga a csoport nagyobb részének hasonlóan jól sikerült, lett 90, 93, 94, 95, sőt még 99 pontos vizsga is, úgyhogy mi elbújhatunk a 97 pontunkkal.

A végére eléggé besötétedett

Nagyon elégedett voltam Bandival, abszolút megfelelt az elvárásaimnak, jobban is teljesített, mint vártam. Most, hogy a tanfolyamoknak a végére értünk, a sulin választhatunk, hogy klubfoglalkozásokra megyünk, őrző-védőre, nyomkövetésre, agilityre vagy mantrailingre, de ezeket egyelőre pihentetni fogjuk. Épp itt az ideje, hogy elkezdjük a vadászkutya képzést, úgyhogy most ebbe vetjük bele magunkat. Kedden már meg is nézte egy ezzel foglalkozó tréner, Karai Csaba, de erről majd írok külön bővebben.

A jutalomfácánnal

Még több kép a vizsgáról itt.

via Facebook

Egy hónappal ezelőtt sikerült egy nagyon jó horvátországi kempingezéssel zárnunk a nyarat. Sokat vaciláltunk, hogy hova menjünk: a bejáratott helyünkre, Selcére vagy máshova, ahol tudjuk, hogy van kutyastrand. A szívünk végül Selcére húzott minket, és bár ott nem volt kijelölt kutyás strand, nem bántuk meg, hogy oda mentünk.

Bandi útlevelét már hónapokkal korábban kiváltottuk, így csak egy állatorvosi pecsét kellett bele, hogy egészséges. A határon a papírjait csak átlapozták, és mehettünk is. Az utazást jól viselte, bár nem tudom, mennyit aludt, mert ez volt az első hosszabb útja az új boxban, és még nem sikerült teljesen megszoknia.

Ahogy leértünk a kempingbe, és meglátta a tengert, teljesen bekattant, rögtön ment volna fürdeni.  Gyors helykeresés és sátorverés után mentünk is le a strandra, pontosabban két strand közé egy sziklás partszakaszra, ahol nem tiltotta tábla a kutyaúsztatást. Bandi hatalmas lendülettel vetette bele magát a tengerbe, nem törődött még azzal sem, hogy sós a víz (a pancsolást követő zuhanyzást már kevésbé szerette). Nagyon élvezte, hogy vele úszunk, szerencsére nem akart állandóan a nyakunkba mászni, egész könnyen lehetett terelgetni, hogy ne karmoljon szét minket. Új hobbija is lett, a kőgyűjtés. Amikor lent voltunk a vízparton, és nem foglalkoztunk vele, akkor csak ácsorgott a sekély vízben, és köveket nézegetett. Valamiért a zöld kövek tetszettek neki a legjobban, és ha egyet kiszemelt, akkor először elkezdte a mancsaival kotorászni, aztán bedugta a fejét a vízbe, kiemelte, és kicipelte a partra. Majd ment is vissza másikat keresni. Szerencsére túl sokat nem gyűjtött, így nem kellett a fogai miatt aggódnom.

Itt épp köveket kapar

A sziklákon kutya nélküli fürdőzők is voltak, de senki nem szólt Bandi miatt. Sőt, a sziklák feletti sétányon sokan megálltak bámészkodni, hogy hogyan úszik velünk a kutya. Két nap után ráálltunk arra, hogy reggel viszonylag korán, 8 körül, délután pedig 5 után mentünk le egy-két órára, amikor lényegesen kevesebben voltak, és senkit nem zavartunk a kutyával. Napközben pedig elvoltunk a sátornál, pihiztünk, és néha Bandit betettük pihenni a boxba, mi pedig lementünk a rendes strandra. Esténként természetesen vittük magunkkal, és az éttermekben sem volt semmi gond, mindig bevackolta magát az asztal alá, és aludt. (Szerintem volt, ahol a pincér észre sem vette, hogy kutya is van velünk.)

Standard állás a vízben

A kempingben is minden rendben volt, Bandi nagyon hamar megtanulta, hogy néhány méternél távolabb nem megyünk a sátortól. Az éjszakák érdekesek voltak, mert nem akartam a boxba bezárni, az elősátorban pedig nem mertem kint hagyni, mert alul simán ki tudott bújni. Úgyhogy végül bent aludt velünk a hálófülkében, és bár este mindig lábhoz feküdt, reggelre valahogy mindig felkúszott. (Félreértés ne essék, nálunk otthon a kutya nem ágyban alszik, hanem általában a bejárati ajtó előtt vagy az ágyunk lábánál.)

A pokrócon látszik az a termés, ami állandóan beleakadt a kutya szőrébe, és győztük kiszedegetni belőle

Sajnos az öt nap alatt nem sikerült játszópajtást találni Bandinak, eleve senki nem akarta/merte elengedni a kutyáját, meg aztán főleg törpekutyákkal találkoztunk, és finoman szólva nem voltak túl szociálisak.  Egy dolog volt még, ami kicsit megkeserítette az utolsó napot, hogy a sok sziklamászás közben Bandi több helyen is megvágta a mancsait, így bicebóca lett. Ettől igazából itthon szenvedtünk, mert néhány napig csak rövid sétákat tudtunk tenni, amíg be nem gyógyultak a vágások.

A kutyatorta

A szülinapos

Naná, hogy a virslivel kezdte :)

Bandi már nem nagyon fért be Blues mellé. :)

hogy mik vannak... ~3000 ft-ért vesztegették az alleeban.

via Facebook

Igaz, hogy már lassan egy hónapja megjöttünk a táborozásból, de nem volt időm arra, hogy írjak egy normális beszámolót, mert elég sok minden történt azóta is. De most…!

Hozzávalók: 154 ember, 137 kutya

Június 25. és július 3. között fantasztikus 9 napot töltöttük el a Népszigeti Kutyasuli nyári táborában a Gébárti-tónál. Tópart, kutyák, tükör módszer szellemében gondolkodó gazdák (így teljesen úgy hangzik, mintha egy szekta lenne, pedig nem is) – kell ennél több?

Hurrá, nyaralunk!

A tábor hivatalosan 24-én kezdődött, és eredetileg úgy volt, hogy mi is ott leszünk első naptól kezdve, de nagyon későn tudtuk Pestről elindulni, ráadásul még meg kellett ejtenünk egy kanizsai-borsfai kerülőt is a családhoz. Miután a vadi új honfoglaló sátrunkat csak egyszer próbáltuk meg korábban felállítani (4-en), nem akartunk péntek este a sötét táborban kísérletezni azzal, hogy vajon ketten menni fog-e. Így aztán otthon aludtunk, és szombaton kora reggel mentünk át Egerszegre. Itt a családi segítségnek köszönhetően viszonylag egyszerűen ment a sátorverés, bár menetközben rájöttünk, hogy nagyon nem szerencsés, ha a hálófülke oldalra lejt. (Nem mintha nem sátoroztunk volna már ezerszer, nem tudom, mit gondoltunk.)

Nem megyek végig a programokon, hogy melyik nap mi volt, mert egyrészt viszonylag egy kaptafára zajlottak a napok, másrészt meg olyan részletesen már nem is emlékszem, hogy mikor mit csináltunk. A reggel mindig egy egyórás kutyás foglalkozással indult, ezt követte általában valamilyen csapatsport a gazdiknak (esetleg csapatverseny vagy beszélgetés), majd ebéd és szieszta. Utána megint jött valami gazdijáték, majd az agility és az ebathlon, este pedig csapatverseny vagy buli, no és persze a fanatikusoknak hajnalig tartó gyilkosozás.

Ment a bandázás ezerrel

Az E/1 vizsga után kicsit untam már az engedelmes gyakorlatokat (meg az ügyességi mindig is jobban érdekelt), ezért kezdő ügyességire jelentkeztem Bandival. Azon kevesek közé tartoztunk a csoportban, akik még nem jártak középfokra, de ennek ellenére azt gondolom, hogy nem ment olyan rosszul. Szinte minden nap mást gyakoroltunk: kézjelek, állítás, megállítás, szagminta felvétele, akadályok, bójázás, előreküldés – mind nagyon hasznos volt. Egyedül a megállítással voltunk/vagyunk bajban, de majd ez is kialakul. Nagyon örültem, hogy ennyi mindenbe belekóstoltunk, pont annyi infót kaptunk, amivel el lehet indulni az őszi sulikezdés előtt.

Bójázunk

A tábor egyik nagy pozitívuma volt, hogy rengeteg program volt a gazdiknak, ami kizárólag emberes program volt, vagyis ilyenkor mindenki a sátorban/faházban/kocsiban hagyta a kutyát. (Nem volt kánikula, így hőgutától nem kellett tartani, meg volt tábori ügyeletes is, aki rendszeresen ellenőrizte az egyedül hagyott ebeket.) Ezek a foglalkozások többnyire csapatsportok voltak, például frizbi, foci, baseball, röpi, de volt élő csocsó is. A kutyáknak szerintem határozottan jót tett, hogy nem voltak non-stop a gazdikkal, és a gazdiknak pedig volt lehetőségük szocializálódni és ismerkedni egymással.

Mit nézel?

A tábor előtt kicsit tartottam tőle, hogyan fogjuk Bandit ketrecbe zárni, mert az egy dolog, hogy itthon mindig fel van állítva a ketrec (és szereti is), de sosem zártuk még be és hagytuk így egyedül. Szerencsére feleslegesen aggódtam. Amikor először betettük, akkor volt egy kis hiszti, de rászóltam, és onnantól fogva nyugodtan ott lehetett hagyni, szépen elvolt magában. Aki nem ismeri a ketrecet/boxot, annak elsőre ez talán kegyetlenségnek tűnhet (elvégre milyen kutyás tábor az, ahol a kutyát bezárják, aztán a gazdi elmegy szórakozni…?!), de az igazság az, hogy a kutyának nagy szüksége volt arra, hogy a saját biztonságos kuckójában tudjon pihenni. Mert ha velünk volt, akkor nem tudott teljesen ellazulni, állandóan éber volt, figyelte a környezetét, és így azért elég hamar kiüti magát a kutya. Mi meg nem szerettünk volna három nap után hazamenni azért, mert Bandi KO. Amúgy szerintem tök jól viselte az egészet, nem látszott rajta, hogy nagyon kimerülne.

A kép készülte után nem sokkal leugrott ennek a palánknak a tetejéről, jó nagyot zakkant a kis mafla

A csapatsportokon kívül egy csapatverseny is zajlott a táborban, ami szintén nagyon szórakoztató volt. Még szombaton este osztották szét a gazdikat négy csoportra, és a bő egy hét alatt szinte minden napra jutott valami játék: csapatvideó készítés, toronyépítés cipőkből, Gábor buszának végigtolása a táboron, kutya-úszóverseny, klikkeres formálás, kardozás és még sok más. Nagyon jó kis csapatunk volt (hajrá TS-alfák!), ráadásul valahogy sikerült pont egy őrmezőis társaságba belecsöppennünk. Nagyon tetszett, hogy mindenki teret kapott a csapatban, a kutyás játékoknál mindenki kipróbálhatta, mit tud a kutyája, és senki nem szorult háttérbe azért, mert épp kezdő. Bandi is ügyeskedett a labdaszedésnél. :) A jó csapatnak köszönhetően sikerült is megnyernünk a versenyt.

 
TS-alfa csapatvideó

Az egyik legnagyszerűbb dologról még nem is nagyon ejtettem szót, ez pedig a tó közelsége. A kemping, ahol voltunk, egy kis félsziget csúcsán található (már többször voltunk itt retrieveres találkozókon), és volt egy külön partszakasz, ahol a kutyákat lehetett úsztatni, illetve itt lehetett a kutyákkal fürdeni. (Volt egy nagy emberstrand is, de ide szerintem nem sokan jártak.) Bandi borzasztóan élvezte a pancsolást, minden nap többször is mentünk - sőt olyan is volt, hogy gondolt egyet, és magától elindult lefelé… Terveztük, hogy itt lent majd kicsit dummyzunk is, de ebből végül nem lett semmit, mert rájöttem, hogy addig nincs értelme ezzel bajlódni, amíg nem tudja normálisan tartani a dummyt. (Jelenleg ugyanis előszeretettel köpködi ki előttem egy méterrel.)

Itt ő húzott ki a vízből

A táborban ott volt Gyuri és Judit is Spockkal, a mopsszal, akivel Bandi reggelente hatalmasakat szokott hancúrozni itt Pesten. Ezt a jó szokásukat a táborban is megtartották, általában Bandi már tűkön ült, hogy mikor húzzák el Gyuriék a cipzárt, és azonnal ott termett, arra várva, hogy Spock előkerüljön. Előszeretettel lopkodta Spock játékait és rágcsáit (mintha mi nem vittünk volna), sőt egyszer az éjszaka kellős közepén, amikor Gyuriéknál mocorgás volt, gyorsan kislisszant a sátrunkból, átrohant Gyuriékhoz, kikapta a sátrukból Spock patkányát, aztán rohant vissza hozzánk. Pontosabban rohant volna, csak a zárt sátorba már nem tudott olyan könnyen bebújni alul, mint amennyire egyszerű volt kibújni, így fejjel szaladt neki a sátornak, mire én felkeltem, és beengedtem a kis tolvajt.

Spockra várva

Bandival egyébként teljesen elégedett voltam. Egy-két nap után rájött, hogy a sátor az otthon, és hogy nem mindig jön velünk, így ha elindultunk, akkor mindig néhány méterre a sátortól megállt, hogy akkor most jön ő is vagy sem. A kutyákkal abszolút nem volt problémája (miért is lett volna), teljesen jól viselkedett mindenkivel. (Amúgy a táborban tök jól elvolt a száznál is több kutya, nem volt semmi komoly affér, pedig szinte mindig minden eb póráz nélkül volt.) Látszott azért, hogy van csiszolnivaló a kapcsolatunkon, főleg, hogy most nagyon megnőtt az önbizalma, és azt hiszi, hogy övé a világ, de bízom benne, hogy a helyrebillentésben majd segít az őszi középfokú tanfolyam.

Egy szó mint száz, nagyon jó kilenc napot töltöttünk el a táborban. Szuper volt a társaság, kiváló volt a program - tarthatott volna tovább is. Jövőre veletek ugyanitt!

Nagyobb méretben itt

• Saját képek a táborról
• Krisz fotói
• Zsófi képei

Banditával vasárnap sikeresen letettük az engedelmes 1-es vizsgát (K99 vizsgarendszer), 100-ból 96 pontot kaptunk. :)

Nagyon szépen dolgozott a kissrác, végig figyelt, nagyon szép volt a szemkontaktus, és nem esett szét az én vizsgadrukkomtól, pedig ettől nagyon féltem. Teljesen ott volt agyilag, és ebben valószínűleg nagy szerepe volt annak is, hogy legelsők voltunk, így nem kellett várakoznunk. (Meg talán besegített az is, hogy előtte nap kimaradt a vacsora, a vizsganapra pedig az abszolút favorit pizzatésztával készültem, és amikor vizsga előtt ráhangoltam a munkára, akkor azt kapott jutalomnak.)

Pontokat a lassú leüléssel, a csoportkerülésnél lemaradással, illetve azzal vesztettünk, hogy fektetésnél véletlenül megrántottam a pórázt - ezt a hülye reflexet még nem tudtam kiirtani magamból. (Szerintem amúgy a bírónő nem vette észre, hogy Bandi a helyben maradásnál bemozdult, különben tutira nem kaptunk volna ennyi pontot.)

Csak szépen peckesen

Most pihenés, és majd ősszel folytatjuk a középfokkal. Szeptemberben lehet, hogy megpróbálkozunk egy ügyességi vizsgával még a tanfolyam előtt, meglátjuk, hogy alakul a nyár. Lassan ideje volna rágyúrnunk a retriever munkára, az első cél az, hogy tanulja meg szépen hozni a dummyt, mert most még nem várja meg, hogy elvegyem, hanem előszeretettel kiköpi előttem. 

Csoport levonul

Olga szigorúan szemmel tartja helyben maradás közben

Levizsgáztunk!

Utána muszáj volt levezetni a feszültséget

Még több kép a vizsgáról

Intenzív hétvége volt, szombaton a kutyasulit követően mentünk ki Dobogókőre Bonoék után, és vasárnap onnan mentünk suliba. Bandi csak kicsit volt fáradt. :)

Elmaradások pótlása következik...

Még május 14-én tartottunk egy pikniket az öbölbeli barátokkal, és ahogy a képeken is látszik, nagyon jól sikerült. Kisebb látványosság voltunk a futtatón az asztallal és a székekkel. :)

Merlot (ő gazdikereső!)

Kenya

Bono

Akác

Gazdik

A boston.com The Big Picture fotórovatának múlt heti összeállítása a hírekben szereplő kutyákról szólt. Van köztük speciális katonai munkakutya, melyhez hasonlót a bin Laden elleni akció során használhattak, van rekorder ejtőernyős kutya, bombakereső, kábítószer-kereső, mentőkutya, segítőkutya, robotkutya, életmentő pitbull, magára hagyott fukusimai kutya és kiállítási kutya is. Van egy magyar fotó is, keressétek meg!

Kattints ide a galériáért: Dogs in the news

Vajon megfelelő a pH?

Gyere játszani!

Nyuszi, hopp!

Na vajon kié lesz?

Kapj el, ha tudsz!

Beee

Nagyfiú

Bono vadászik

Pankráció

Az összes kép itt.

7 hónap és 26,3 kg

Bono

Chili

Lili

no és persze Bandi

Bandita múlt héten volt 6 hónapos, és mostanra sikerült odáig eljutnom, hogy összeválogassak pár képet - egyelőre az első 8 hétről.

Az első nap

Harmadik nap, másnap pedig már kint volt az elletőládából

Mérlegelés az ötödik napon

Ezt a fetrengős jó szokását máig megtartotta (6. nap)

Jól áll neki a barna, nem? (7. nap)

Kéjenc (7. nap)

13. nap

A szemecskék már nyitva (16. nap)

Mosolygós (20. nap)

Hamm, bekaplak! (20. nap)

20. nap

24. nap

25. nap

27. nap

Kukucs (4. hét)

Maszatpofa (4. hét)

Bandi ül a fűben (5. hét)

Már akkor imádott fát rágcsálni (5. hét)

5,5. hét

Hathetes

Héthetes

Héthetes

Folyt. köv.!

A Kopaszi-gát az egyik kedvenc kutyasétáltató helyünk, és az óraállítás óta végre hétköznap is le tudunk menni. Egész jó kis kutyás csapat gyűlt itt össze, ráadásul ott a Duna, kész kutyaparadicsom ez a hely.

Bandi, Chili és Bono

Hétvégén megint kimentünk sétálni a lakihegyi toronyhoz Bandi tenyésztőjével, és ott volt egy rég nem látott testvér is, Bonny. Szegény kicsit megszeppent, amikor négy kutya lerohanta, de gyorsan feloldódott, és utána nagyot hancúrozott a tesókkal. Jó volt megismerni a gazdikat, remélem, még találkozunk!

Lett pár jól sikerült kép:

Csipke nővér

A nagy találkozás

Játék

Kenguruztak is

Tesók együtt: Bandi, Bonny, Biggi (ez a kedvencem)

A többi kép a galériában.

Úgy tűnik, Zuckerbergék elég hamar segítségre szorultak, mert a hétvégén már meg is látogatta őket Cesar Millan (a "kutyasuttogó"), akinek A csodálatos kutyadoki címmel fut műsora a NatGeon.

Korábban: Pannónia Palkó a Facebook-vezér pulijának eredeti neve

Most is mozgalmas hétvégénk volt: szombaton délelőtt lenyomtunk egy ovit, délután a Kopaszin bandáztunk, majd vasárnap délelőtt Normafán, délután pedig Budakeszin voltunk. Vissza kell fognunk magunkat, mert B.e. (Bandi előtt) elég sok hétvégét töltöttünk punnyadással, most meg hétvégén esténként fáradtabb vagyok, mint egy átlagos hétköznap. (Igaz, ez amolyan jóleső fáradtság.)

Jön majd egy videó is, csak még nem bírtunk dűlőre jutni a zenét illetően. :)

Múlt héten részt vettünk az első viselkedésteszteken az ELTE Etológia Tanszékén. Nagyon izgalmas volt, kb 10 éve vártam erre a pillanatra (akkortájt hallottam először a tanszék vizsgálatairól). Péntek 6 órára vártak minket, és négy tesztben vettünk részt, plusz készült Banditáról egy felvétel egy későbbi vizsgálathoz.

A tanszéken Bandi eleinte elég tartózkodó volt, de szerencsére hamar feloldódott, és összehaverkodott a kísérleteket végző lányokkal és srácokkal. Először egy labdát kellett megtalálnia, amit a kihelyezett két láda közül az egyikbe tettek. Itt minden alkalommal sikerült átverni, mert ő mindig az üresnél kereste.

A következő tesztnél egy átlátszó, billenőajtós dobozból kellett volna kiszednie a labdát (előtte a srác meg is mutatta neki, hogyan kell), de ez se annyira jött be Bandinak. Odament, körbejárta a dobozt, de nem próbált meg benyúlni, csak szaglászta. Inkább elkezdte felszedni a padlóról a ragasztószalagot. :)

A harmadik kicsit hosszabb (és unalmasabb) volt: távirányítós autón kocsikázó plüssállatokat kellett nézni, és a végén a kutyának választania kellett a két játék közül. Mint utólag megtudtam, a két plüss közötti különbség az volt, hogy az egyik életszerűen mozgott (nekem nem tűnt fel), míg a másik nem, és arra voltak kíváncsiak, melyiket választja a kutyat. Arra már nem emlékszem, hogy Bandi melyiket választotta, de megdicsérték, hogy végig nagyon figyelte a plüssöket, és nem unt rájuk.

Az utolsó egy mutogatós feladat volt. Két ládát tettek ki a kutya elé (mindkettő mögött labdával, így a kutya tutira nyert), és azt nézték, hogy a kiegészítő kommunikációs jelzések (figyelemfelhívás, szemkontaktus) befolyásolják-e a választását. Itt nagyon ügyes volt, mert minden alkalommal ahhoz a ládához ment, amelyikre mutattak. :)

A legvégén még segítségünket kérték egy másik teszthez, amiben azt fogják vizsgálni, hogy a kutyák az előbb említett mutogatós feladatokhoz hasonló helyzetekben figyelembe veszik-e azt, hogy az eléjük kivetített kutya melyik irányba néz. Bandinak annyi dolga volt, hogy leült egy fehér vászon elé, és amikor oldalról sípoltak egy játékkal, akkor arra kellett néznie, majd vissza előre, a kamerába. Tartottam tőle, hogy be fog mozdulni, mert én 3-4 méterre, a kamera mögött álltam, de végig ott maradt, úgyhogy nagyon büszke voltam rá. :)

Ez volt az utolsó feladat

Nagyjából egy órát töltöttünk a tanszéken, és a végére Bandi eléggé elfáradt, azért 4,5 hónaposan ennyit egyszerre végigcsinálni kicsit sok volt. Elégedett voltam vele, mert egész jól viselkedett idegen helyen, és nem is piszkított be – pedig a végefelé már biztosan nagyon kellett neki, mert ahogy kiléptünk az épületből, rögtön szaladt a fűbe pisilni.

Lényeg a lényeg, Bandi élvezte a teszteket, és szocializációs tréningnek is nagyon jó volt a tanszéki látogatás. Remélem később is hívnak majd minket. :)

***

A jelentkezéshez egy egyszerű adatlapot kellett kitölteni, innen lehet letölteni.

Hogyan lehet így munkába menni...?

heeee

A fenti, 1920-as években készült képen Karl Krall ember-kutya telepátiás kísérlete látható. Krall a két alany közötti "gondolathullámokat" szerette volna befogni.

Krall gazdag gyémántkereskedő volt, aki létrehozta saját parajelenségekkel foglalkozó intézetét Münchenben. Gazdája halál után ő gondoskodott az "okos Hans"-ként híressé vált lóról, amelyről úgy gondolták, hogy tud számolni. (A ló patadobbantásokkal válaszolt a számolós feladatokra, és azt hitték, hogy érti az emberi nyelvet és az egyszerű matematikát. Az állatról aztán kiderült, hogy valójában gazdája nagyon finom jelzéseiből tudja, hogy mikor kell befejeznie a dobbantást.)

(Pénteken részt veszünk az első tesztünkön az ELTE Etológia Tanszéken!)

Az amerikai kutyatenyésztők népszerűségi listájának hatására írtam a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének (ők látják el itthon a törzskönyvezési feladatokat), hogy van-e hasonló statisztikájuk a legkedveltebb fajtákról. A segítőkész ügyintézőknek hála ma megkaptam a listát, ami a következőképpen alakul:

1. német juhászkutya

2. francia bulldog

3. angol bulldog

4. yorkshire terrier

5. rövidszőrű magyar vizsla

6. tacskók

7. amerikai staffordshire terrier

8. chihuahua

9. boxer

10. golden retriever

(11. rottweiler)

A fajták több mint fele az amerikai összeállításban is szerepelt (német juhászkutya, bulldog, yorkie, tacskó, boxer, golden). Számomra nagy meglepetés, hogy a francia bulldog a második, nem gondoltam volna, hogy ennyire népszerű. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a labrador és a beagle mégsem annyira közkedvelt itthon, mint azt hittem. Aminek viszont nagyon örültem, az a vizsla, jó látni, hogy egy magyar fajta is befért a top 10-be. :)

Megint voltunk ovizni, most szerencsére mindkét nap el tudtunk menni. Először jöjjenek a szombati képek egyenként (köszönet érte Eszternek), aztán pedig a maiak, ezeket felraktam a Picasara.

Vasárnap:

Ma reggel, a Fehérvári út - Barázda utca sarkon lévő ház előtt, a fák tövében az alábbi látvány fogadott. Nem szeretném a legrosszabbat feltételezni, de én megijedtem, szerencsére Bandi nem vette észre a kihelyzett virsliket és a csontot. Nem tudom, ki tette oda, és miért, de kíváncsi lennék rá, mi volt a szándéka. A galambok és varjak már kiszúrták, amikor mi ott jártunk. Akkor éppen sajnos nem volt nálam olyan zacskó, amibe össze tudtam volna szedni, és mire később visszamentem, már mind eltűnt.

Remélem, hogy nem mérgezett csali volt... Mindenesetre mostantól sokkal jobban odafigyelek, hogy Bandi merre szaglászik, és ma már neki is látunk annak, hogy megtanulja, a földről soha, semmilyen körülmények között nem szabad felvenni semmit...

Vigyázzatok a kutyáitokra!

Bandi szeret zuhanyozni. Erre körülbelül másfél hete jöttem rá, amikor egyik este magától beült a zuhany alá. Akkor épp száraz idő volt, így nem volt szükség fürdésre, de most, hogy megint latyakos idő van, újból alvázmosást tartunk a séták után, és nagyon élvezi.

Azt nem tudom, hogy pontosan mit kedvel a fürdésben, lehet, hogy csak azt, hogy a zuhanyból ihat. :)

Which breed is America’s top dog?

Kíváncsi lennék rá, itthon milyen fajták vannak a top 10-ben. (Mondjuk a sok szaporító miatt nem biztos, hogy megbízható lenne a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének a statisztikája.)

1. labrador (húsz éve vezeti a listát)

2. német juhászkutya

3. yorkshire terrier

4. beagle

5. golden retriever (nem bírtam megállni, hogy ne Bandit tegyem be)

6. bulldog

7. boxer

8. tacskó

9. uszkár

10. shih-tzu

Tegnap idétlenkedtünk kicsit... :)

úúúúúú

fogatlan vicsori

nem vagyok itt!

Szerencsére Bandita már lényegesen jobban van, úgy tűnik, elég hamar kiheverte a kezdeti sokkot. Séta alatt egyáltalán nem sántít, de még azért kerüljük az eszetlen rohangászást és a bandázást más kutyákkal.

A sebe szépen gyógyul, remélem hétvégére már teljesen rendbe jön, és akkor átbulizhatja a hétvégét Bluessal. Néhány napja már a tejfogai is elkezdtek potyogni, most kicsit viccesen néz ki, kis fogatlanka. :)

elaludt játék közben :)

A mulatságon még vigyorogva:

és másnap kidőlve:

41 centi és 15 kiló... hova nő ez a kutya? :o

Budakeszin jártunk ma, összesen 8 kutyával. Igazi családi kirándulás volt, papa, mama, három nagyobb tesó (és két nagynéni).  Bandita nagyon jól érezte magát, nem nagyon zavarták a nagy kutyák, játszott mindenkivel, és bátran nyargalászott fel-alá. Nem az az anyámasszony katonája, nem kellett noszogatni. :) Kész csoda, hogy nem fagyott le a csupasz hasa (és más...) a sok fetrengéstől és játéktól. A végén az apjával és a bátyjával közös ágrágcsálásba kezdtek, Bandita valahogy mindig a legszúrósabb ágakat szemeli ki, fura egy ízlése van - itthon a bundájából szedtem ki egy tövist... Nagyon elfáradt, amióta megjöttünk, azóta nem sokat volt fent, csak evett, meg kicsit zaklatta a nyulat, egyébként ki se lehet robbantani a konyhaasztal alól. Muszáj erőt gyűjtenie, mert holnap intenzív szocializációban lesz része délután, jön az Infoparkba. :)

Erdőskerti Zorba "Balu", Happiness Bringer Bandit "Bandita", Kalocsaházi Jégvirág "Bodza

Balu az apa, Csipesz pedig egy tesó, ugyanebből a párosításból (csak 2,5 évvel ezelőttről). :)

és ismerkedtünk a hóval. :)

közösen csemegézik a nyúllal ... uborkát

Vendégeink jönnek, így egy kicsit tisztálkodtunk... (Hiába takarítok fel azonnal utána, valahogy mégis kicsit pisiszaga volt.)

Csak egy vizes ruhával törölgettem át, aztán megmutattam neki a rémisztő hajszárítót. Először játszott vele, ugrált előle, mint egy bakkecske. :) Aztán egy kis sajttal sikerült meggyőznöm, hogy nem olyan rossz az, és maradjon már mellettem egy kicsit, amíg megszárítom a bundáját. :) Habos-babos szőrgombóc lett. :)

már nem sokáig fér be az asztal mögé

egyelőre nagyon biztató a helyzet. Bandita érdeklődik, Mogyi pedig sokkal nyugodtabb, mint vártuk. nem rezel be a kutya szagától, nem kezd el rögtön dobbantani és köröket futni, hanem jön, és szaglászik. trükközünk, mert kajával csaljuk magunkhoz, és aztán hívjuk oda a kutyát, de eddig semmi probléma. szépen elvannak egymás mellett. :) Bandita már próbálta játékra hívni a nyulat, persze eredménytelenül. :) a kergetőzést szerencsére eddig sikerült megakadályozni, reméljük ez így is marad.

még van tesó, aki gazdit keres!

http://hb-goldens.atw.hu/

:)))

meglepően szalonképesen tud enni az állat, bár azért oda kell rá figyelni, mert csak belelógatja a fejét a kajába, és két pofára fal, de levegőt venni elfelejt. desszertnek még benyomott egy kis tejet is kajálás után.

a képen már tisztára nyalva látható. :)

már tápot is esznek, ha minden jól megy, akkor holnap kapok képet a kismalacokról :)

tegnap megjött a ketrec a kocsiba, elég nagy, úgyhogy biztosan jó lesz. (még én is beleférek. tuti. kipróbáltam.)

a kedvencem az ír farkast sétáltató gyerek :)

a labradorral kötözködő csivavák pedig különösen viccesek voltak :))

3 hónapja, hogy elment, és azóta is tervezem, hogy a kedvenc képekből összerakok egy galériát, és elő is hívatok belőlük néhányat, de még nem volt erőm hozzá... kellene rá egy nyugodt nap, hogy átnézzem a sok-sok fotót, és lelkileg is rá kéne készülnöm. talán majd később... addig itt van pár kép a picasa galériából:

Védett állataink

Vaciláltam, hogy melyik állatról írjak: amelyik volt, amelyik van, vagy amelyik lesz. Nem akartam szomorút írni... aztán rájöttem, hogy hülye vagyok, persze hogy róla írok...

óriásbébi :)

ő az elsőszülött...

ő a második...

és ő az utolsó, a 3. kis kan

kaptunk két napos képeket babákról:

jó súlyban vannak :)

3 kan és két szuka. :) a képeken még az utolsó kan nem szerepel. :)

napok kérdése :)

a kép innen

3 hét múlva a miénk is megszületik :)

Magyar ír farkas lett a fajtagyőztes a 2010es dániai világkiállításon

amikor egymásra találnak

ivartalanított és megjelölt (vélhetően kóbor) kutya a vajdahunyadi vár mellett

Pötyim vasárnap elment. ;(

az illatoson vár gazdára ez a kedves ebzet, jó eséllyel elég hamar elviszi majd valaki.

sajnos a fotózással kapcsolatos problémák nem oldódtak meg, az egyezséget még mindig nem írták alá, mert az FKF állandóan időt kér a jogászokra hivatkozva.

hétfő

ilyen egy igazi házőrző

az emberi hülyeség határtalan

mutáns génjei miatt "kicsit" izmosabbra sikeredett, mint az átlag