EbGondolat

még van tesó, aki gazdit keres!

http://hb-goldens.atw.hu/

:)))

Három hét, és megérkezik a kiskutya... A tenyésztő szerint a kiszemeltünk nagyon életrevaló, vagány, érdeklődő eb. Az talán valamit elárul, hogy a törzskönyvi neve Bandit :) rendes nevet még nem választottunk, így átmenetileg csak Bandinak hívjuk, de nem szeretném, ha ez rajta ragadna. :))

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy az állat vajon hogyan jön majd ki a 4,5 éves féligtörpe nyulunkkal. Mogyi egy ex-nőstény félvér kosorrú thüringiai törpenyúl.

Mogyi

Más állatokkal Mogyinak nem igazán van tapasztalata, mert ha hosszabb időre hazamentünk, akkor általában nem nálunk volt - főleg a macska miatt. Most viszont elkerülhetetlenül jön a kutya, és nem tudom, mit fog szólni a lakótárshoz. Mogyi szereti az embereket (pontosabban a simogatást), idegenekkel is hamar összehaverkodik, de egy kutya... Amelyik ráadásul vadászkutya...

Persze sosem lesznek egyszerre szabadon a lakásban felügyelet nélkül, és ha elkezdünk dolgozni a kutyával, akkor biztos, hogy nem fogunk nyúllal tréningezni. De az is tuti, hogy ha a nyúl egyszer csak megindul a lakásban, akkor a kutya 100, hogy elkezdi kergetni. Innen meg már csak egy lépés, hogy az ösztön bekapcsoljon.

Szeretném azt hinni, hogy a kiskutya meg fogja szokni a nyulat, és szépen megtanulja majd a szabályokat, de azért bennem van a félsz, mert elég, ha csak egyszer jut eszébe pár hónap múlva, hogy játékból megfogja a nyulat...

Kutya-macska viszonylatban csupa pozitív tapasztalatom van, de a nyúl inkább zsákmány, mint a macska... Mindenesetre reméljük a legjobbakat, és ha puszipajtások nem is lesznek, azért csak megtűrik egymást békességben.

meglepően szalonképesen tud enni az állat, bár azért oda kell rá figyelni, mert csak belelógatja a fejét a kajába, és két pofára fal, de levegőt venni elfelejt. desszertnek még benyomott egy kis tejet is kajálás után.

a képen már tisztára nyalva látható. :)

már tápot is esznek, ha minden jól megy, akkor holnap kapok képet a kismalacokról :)

tegnap megjött a ketrec a kocsiba, elég nagy, úgyhogy biztosan jó lesz. (még én is beleférek. tuti. kipróbáltam.)

nem tudok betelni velük :)

már csak hetek választanak el minket attól, hogy a kutya megérkezzen, és onnantól fogva nonstop itt nyüzsögjön nekünk. sok szempontból nagy lépés és nagy változás lesz, bár azt hiszem, hogy igazán csak az értheti, hogy mire gondolok, aki maga is kutyás (vagy ismer). :)

azzal, hogy ez a kölyök betoppan az életünkbe, egy gyerekkori álmom válik valóra, hogy egyszer majd lesz egy saját kutyám, egy olyan kutyám, amelyikről én gondoskodom, és velem él, és itthon vár, amikor a munka után hulla fáradtan hazaesek.

az első kutyámat, Pötyit még gyerekfejjel kaptam, és hatalmas élmény és kaland volt az egész. lelkesen jártam vele kutyaiskolába (sőt a kiképzők meglepetésére még le is vizsgáztam vele :)) ), mentünk kiállításra, kutyás találkozóra, tengerpartra, bár sajnos a nehéz természete meglehetősen bekorlátozta a lehetőségeinket. a középiskola alatt így többé-kevésbé aktívan kutyáztam, aztán ez az egyetemmel teljesen megváltozott. az ismeretségi körömben nem sok olyan ember volt, aki olyan sokáig kitartott, mint én, és minden hétvégén órákat utazott azért, hogy hazajusson. az igazság az (és ezt a családom tudta), hogy a végefelé már inkább csak az eb (később ebek) miatt mentem haza, mert felelősnek éreztem magam érte (értük). (nem idézem most a kis herceget...)

2007-ben aztán Pötyi kapott egy társat Blues személyében, és én nagy lelkesedéssel kezdtem el újból kutyázni. :) elkezdtük a kutyasulit, és nagyon jó volt, nagyon élveztük mindketten. aztán megkérdezték tőlem, hogy ősszel nem akarok besegíteni a kiképzésben, és persze nagy lelkesen igent mondtam.

egy hasonló kutyaőrült csoporttársammal elvégeztünk egy alapfokú kiképzésvezetői tanfolyamot a Népszigeti kutyasuliban, és már alig vártam az őszt, hogy kezdődjön az okítás kanizsán. mondjuk azt nem gondoltam volna, hogy néhány alkalom után a nyakamba szakad az egész, de alapvetően élveztem, és mindent megtettem azért, hogy a gazdik és a sulis kutyák is jól érezzék magukat.

három tanfolyami csoportot vittem végig, félig-meddig kombinálva a módszereket, bár sajnos amit népszigeten tanultam, nem tudtam egyedül alkalmazni, ahhoz több kiképző kellett volna. de azt gondolom, szép eredményeket értünk el a gazdikkal és a kutyákkal, egyszer sikerült egy kísérőkutya (BH) vizsgára való csapatot összeszedni, és mindenki szépen teljesített. persze a legjobban az esett, amikor a gazdik mondták, hogy mennyire szeretnek hozzám járni. :) (pár kép a suli életéből)

tavaly decemberben aztán ennek vége szakadt. főleg a pesti munka miatt, illetve nem mertem megkockáztatni a tavaszi tanfolyamot a szakdogaleadás és az államvizsga mellett. nehéz szívvel mondtam le róla, de közben már reménykedtem, hogy hamarosan vége az egyetemnek, és talán lesz esélyem egy kutyára Pesten... (még most hétfőn is érdeklődtek nálam telefonon, hogy mikor indul kanizsán az őszi tanfolyam.)

tavasszal aztán megcsináltam a kikvez 2-t népszigeten, és augusztusban eljutottam az ösztönkezelési szemináriumra is. akkor már tudtam, hogy ősszel valószínűleg jön az eb. :)

így állunk most... félig-meddig felszerelkezve a kutyára (bár még némi átalakításra szükség lesz a lakásban), lelkileg rákészülve a változásra, és egy kis extra izgalommal, hogy vajon miként sikerül majd a gyakorlatban, a saját kutyán alkalmazni azokat, amiket tanultam, és amiket próbáltam beleverni a gazdiik fejébe. :) pl hogyan fogunk megbirkózni az egyedülléttel, a szobatisztassággal, a fogváltással és hasonlókkal.

még 5 hétig kiélvezhetjük a nyugalmat, aztán onnantól fogva fenekestől felfordul az életünk. már alig várom. :)

óriásbébi :)

ő az elsőszülött...

ő a második...

és ő az utolsó, a 3. kis kan

kaptunk két napos képeket babákról:

jó súlyban vannak :)

3 kan és két szuka. :) a képeken még az utolsó kan nem szerepel. :)

napok kérdése :)

3 hét múlva a miénk is megszületik :)