EbGondolat

Ezek a képek nemrég kerültek ki az Állatvédőrség Facebook oldalára, elég egyértelmű, hogy mire használták a kutyákat... Tíz bull-típusú kutyát vittek be az ózdi menhelyre, és rendőrségi eljárás indult a tulajdonosok ellen.

Két kutyának friss, még vérző sérülései voltak

Fiatal kan

 10 hó körüli kan

2-3 év körüli szuka

házi futópad

no comment...

Úgy tűnik, hogy elkezdték a Rio építését a Kopaszin a kutyafuttató mellett :( Erősen kétlem, hogy így megmarad a futtató...

Az EB OVO egyesület egy nagyon hangulatos kisfilmet készített a nagyvárosi kutyatartásról. Legújabb akciójukkal, a Mancsletétellel arra próbálják meg felhívni a figyelmet, hogy milyen keveset tudni arról, mégis hány kutyás él a magyar városokban, mennyien szedik/nem szedik maguk után a kutyapiszok, és hányan szeretnék, hogy Budapest kutyabarát főváros legyen.

Fantasztikus magyar sikerrel zárult hétvégén a világ egyik legnagyobb kutyakiállítása, a Crufts. A Birminghamben megrendezett kiállításon a magyar tenyésztésű és magyar tulajdonú bobtail, Bottom Shaker My Secret "Jimmy" fajtagyőztes és a pásztorkutyák csoportjának győztese lett.

Bottom Shaker My Secret, felvezetője Hanó Zsolt

A 4,5 éves, többszörös champion kan tenyésztője Szetmár István, tulajdonosa Vörös Zsuzsanna olimpiai bajnok öttusázó és Koroknai József. Vörös Zsuzsanna White Empire kennelnév alatt már évek óta tenyészt bearded collie-kat.

A kiállítás legszebbjét vasárnap este a hét csoportgyőztes közül választották ki, így Jimmy is ott volt az összevetésben. A Best in Show címet végül Zentarr Elizabeth brit lhasa apso kapta, míg a második a szlovák King of Helluland Feel the Win újfoundlandi lett.

A győztes kiválasztása

A Crufts az angol karanténszabályok miatt sokáig csak a brit kutyák versenye volt, ám a néhány évvel ezelőtt bevezetett vérvizsgálat óta már a világ minden pontjáról neveznek kutyákat. Idén összesen 28 ezer kutyát neveztek a négynapos kiállításra. (A vérvizsgálat azt jelenti, hogy az utazás előtt 6 hónappal vért vesznek a kutyától, és megnézik, hogy mennyi veszettség elleni ellenanyag van a vérében. Ha minden stimmel, akkor a kutya utazhat.)

A kiállítás nem volt botrányoktól mentes, ugyanis az idén bevezetett egészségügyi szűrések miatt a clumber spániel, basset hound, pekingi palotakutya és angol bulldog fajtáknál nem adták ki a fajtagyőztes címeket. A Kennel Club március elsejétől 15 fajtánál kötelező állatorvosi vizsgálatot vezetett be a bíró által fajtagyőztesnek javasolt kutyáknál, hogy csak olyan példányok kaphassák meg a címet, amelyek valóban egészségesek, vagyis nincsenek légzési, szem- és bőrproblémáik. Az érintett fajták: basset hound, angol véreb, clumber spániel, shar-pei, angol bulldog, csau-csau, francia bulldog, német juhászkutya, bordeaux-i dog, nápolyi masztiff, angol masztiff, bernáthegyi, kínai meztelen kutya, mopsz, pekingi palotakutya

A fajták kedvelői közül persze sokan felháborodással fogadták a döntést, de a listát elnézve tipikusan olyan fajtákról van szó, amelyeknél ezekre igenis oda kell figyelni. Szerintem az nem normális dolog, amikor egy angol bulldog csak császármetszéssel képes szülni, vagy éppen ráncfelvarrásra van szüksége egy shar-peinek ahhoz, hogy kilásson. Az ortopéd, járni alig képes német juhászkutyákról nem is beszélve...

A teljes Crufts eredménylista itt, még több videó pedig itt érhető el.

Ezt szoktam válaszolni, ha valaki megkérdezi tőlem, miben más az Őrmezői Kutyasuli és általában a tükör kutyasulik, mint a többi kutyaiskola. Mindig elmondom, hogy nálunk a kutyák a foglalkozásokon általában szabadon vannak, és hogy a tanítás során nem alkalmazunk semmilyen kényszert velük szemben. Azt is el szoktam magyarázni, hogy a cél, hogy a gazda jó gazda legyen, olyan, akire a kutya felnézhet, és akit hajlandó/akar követni.

Már több mint egy éve, hogy kijárok Őrmezőre, tavaly januárban még gazdiként kezdtem az oviban. Májusban alapfokú tanfolyam Bandival, aztán egy nyári tábor, és a tábor után pedig már mint oktató-tanonc mászkáltam ki a kutyaoviba. Szeptemberben középfokú tanfolyam kutyástól, közben oviban csopvez lettem, megfigyeltem a tanfolyamokon, mostanra pedig már túl vagyok az első félig-meddig saját csoporton, ahol segítő oktatói szerepben kísértem végig egy alapfokú tanfolyamot. Olyan sebességgel történnek a dolgok, hogy csak kapkodom a fejem, bár az nagy előny, hogy a kiképzésvezetői tanfolyamokat és néhány szemináriumot már korábban elvégeztem, így az alapok nem voltak ismeretlenek. (No meg az sem volt hátrány, hogy Kanizsán már próbálkoztam kiképzősdivel.)

Csoportunk a vizsga után

Amikor évekkel ezelőtt először belecsöppentem ebbe az egész "póráz nélkül dolgozunk, klikkerrel varázsolunk"-rendszerbe, hihetetlennek tűnt, hogy lehet így is kutyaiskolát csinálni. Pötyimmel hagyományos, pórázrángatós kutyasuliba jártunk, és bár volt ott is jutalmazás, közel sem ennyi, mint amennyit ma a tanítás során használok. Ott a kutya azért csinálta meg a feladatot, mert tudta, hogy ha nem jön láb mellett, akkor úgyis odarántom. Nem is figyelt rám úgy, és ha épp olyanja volt, akkor rimánkodhattam neki, hogy jöjjön már vissza, nagy ívben tojt a fejemre. Ehhez képest Banditával teljesen más a helyzet. Ha meghallja a klkikker zörgését, már ott áll előttem, és csillogó szemmel várja, hogy most mi fog történni. Ha belekezdünk valami új feladatba, akkor látni rajta, hogy próbálja kitalálni, mit kellene csinálnia, és az is látszik, amikor leesik neki, hogy "hoppá, szóval ezt kell!" :)

A hagyományos képzés során fel sem merült, hogy az iskolában elengedjük a kutyákat, mert borítékolva volt, hogy bunyó lesz. Ilyen tapasztalatok után kétkedve fogadtam, hogy lehet úgy tanulni a kutyával, hogy közben 10 másik kutya (amiből mondjuk 6 kan) van körülötted a pályán. S láss csodát, lehet! Aki nem hiszi, jöjjön ki a sulira, és nézze meg! :)

Terepfoglalkozáson

Az alapfokú tanfolyamokon határozottan érezhető a gazdaiskola hangulat, ugyanis itt a gazdiknak az idő nagy részében csak annyi dolguk van, hogy a csoportvezetőre figyeljenek. A szabadon futkosó kutyákkal pedig a segítők és a megfigyelők foglalkoznak. És ez az egész kulcsa: egyetlen oktató nem nagyon tudna egy csoportot végigvinni, mert nagyon nehéz (szinte lehetetlen) egyszerre foglalkozni a gazdikkal, és közben felügyelni a kutyákat - pláne ha van köztük problémásabb eset. Kell tehát a segítség, nálunk is volt olyan, hogy öten voltunk fent oktatók a pályán. De a kutyák számára sokkal izgalmasabb így a suli, és sokkal szívesebben tanulnak, mintha végig pórázon kellene feszíteniük. Arról nem is beszélve, hogy alapfokon még tényleg rengeteg tanulnivalója van a gazdának, és ez igazából sokkal fontosabb annál, mint hogy a kutya papírforma szerint üljön láb mellett. A tanfolyamon a gazdik segítséget kapnak a mindennapi életben felmerülő problémák megoldásához, és ez fontosabb, mint egy bármilyen vizsgára való felkészítés. Ha egy gazdi megfogadja a tanácsokat, akkor a tanfolyamok végére lesz egy olyan kutyája, amelyiket be lehet hívni, és amelyikkel póráz nélkül, zsebre tett kézzel lehet sétálni. (Ez télen különösen előnyös!)

Sok idegen kutya egy rakáson - közös kirándulás a népszigetisekkel

A Tükör suli tehát olyan gazdáknak való, akik szeretnék egy kicsit jobban megérteni a kutyájukat, és fontos nekik, hogy a hétköznapokban normális életet élhessenek a kedvencükkel. Mindezek mellett egy ilyen tanfolyam, illetve a kutya tükröt is tart az ember elé. A kérdés az, hogy mennyire áll készen a gazda arra, hogy belenézzen ebbe a tükörbe, és elfogadja, amit ott lát.

Egy dologgal küzdök nagyon, ez pedig a saját kutyám. Sajnos az iskolai foglalkozások ütik a vadászkutyás tréningeket, így az utóbbi időkben azzal kísérleteztünk, hogy Viktor vitte Banditát gyakorolni. Sajnos ez nem igazán jött be, a kutya visszaesett, és elkezdett bohóckodni. Úgyhogy márciustól délutáni csoportokba megyek át, és szerintem kicsit az oviról is lemondok, hogy legalább délelőtt tudjak normálisan Bandival foglalkozni. Bízom benne, hogy ez segíteni fog. Már csak azért is, mert március 15-én vizsgázni szeretnék vele. :)

A román parlament november végén fogadta el azt a törvényt, amely szerint a városi hatóságok befoghatják és elpusztíthatják az ebeket, ha harminc napon belül senki sem fogadja be őket. A polgármesteri hivataloknak helyi népszavazással vagy közvélemény-kutatással kellett volna megbizonyosodniuk arról, hogy a polgárok egyetértenek-e ezzel a gyakorlattal.

Az alkotmánybíróság azonban alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította a jogszabálynak éppen azt a két cikkelyét, amelyek a kutyák kegyes halál révén való elpusztítását szabályozták.

A román állatvédő egyesületek hónapok óta tiltakoznak az általuk "barbárnak" nevezett jogszabály ellen. Szerdán is tüntettek a román parlament épülete előtt, ahol az alkotmánybíróság is székel. A tiltakozók üdvrivalgással fogadták a talárosok döntését.

Az alkotmánybírósági határozatnak nem örülnek az ebek agresszivitásától tartó lakosok. Romániában főleg Bukarestben okoznak gondot a gazdátlan kutyák, hiszen becslések szerint negyvenezer állat garázdálkodik az utcákon. Korábban befogták és ivartalanították őket, így egy ideig csökkent a számuk, de néhány éve ismét szaporodni kezdtek. Így továbbra is több ezer ember szorul kezelésre évente kutyaharapás miatt.

A most alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabályban megfogalmazott radikális módszerrel legutóbb a 2000-es évek elején Traian Basescu volt bukaresti főpolgármester - Románia jelenlegi államfője - próbálkozott, de akkor is zátonyra futott a próbálkozás, miután olyan hírességek tiltakoztak a kutyák megölése ellen, mint Brigitte Bardot francia színésznő.

MTI

Hétfőn délután a képviselők megszavazták az állatvédelmi törvény (röviden Ávt) módosítását, melynek legvitatottabb pontja az ebadó bevezetése volt. Az elfogadott javaslat sok helyen különbözik az eredeti tervezettől, sajnos több ígéretesnek tűnő módosítás sem került bele a törvénybe (ezekről részletesen egy korábbi bejegyzésben).

A változások

A január elsején életbe lépő új Ávt egyértelműen tilt minden küllemet érintő sebészeti beavatkozást, vagyis mostantól fogva a fül- és farokvágás is tilos. Ezek ma még a fajtajelleg megtartása végett engedélyezettek, noha Európa számos országában már évekkel ezelőtt betiltották (és a kiállításokon sem nézik jó szemmel a kurtított kutyákat).

A jelenleg érvényben lévő Ávt már most is tiltja a kutyák és macskák élelmezési, valamit prémtermelési céllal történő megölését. Az új már tiltja is az ilyen felhasználást, de ezt nem érzem olyan jelentős változtatásnak. Kétlem, hogy mostantól kijárnának a józsefvárosi piacra ellenőrizni, hogy miből készül az ottani kínai kaja.

Veszélyes, ha embert harapott

A módosított törvény szerint egy kutya nem minősíthető a fajtája alapján veszélyes ebnek. Csak egyedi elbírálás alapján lehet veszélyesnek minősíteni a kutyát, ha már fizikai sérülést okozott (értsd embert harapott), vagy ha fennáll a veszélye, hogy fizikai sérülést fog okozni. A kutya viselkedését az állatvédelmi hatóság által javasolt, „ebek viselkedésének megítélésében jártas” szakértő bírálja el. (Ezeknek a szakértőknek a listája elvileg majd a netre is felkerül.) Veszélyes kutyákat csak engedéllyel, ivartalanítva és chippel ellátva lehet tartani. Tilos továbbá bármilyen versenyeztetésük, az őrző-védőzés, valamint a kivitelük az országból.

Olcsóbb chip és országos nyilvántartás

Az új Ávt előírja az állatorvosoknak, hogy minden vizsgálat elején ellenőrizzék a kutya transzponderét, vagyis chipjét. A chipezett állatok és gazdáik adatait mostantól kötelező egy országos adatbázisban nyilvántartani, és az ide való regisztráció az állatorvos kötelezettsége. A chipezésért és a regisztrációért maximum 3500 forintot kérhet el az állatorvos, így lényegesen olcsóbb lesz, jelenleg ugyanis az egész procedúra (chip+beültetés+regisztráció) 6000 forint körül van.

Az országos adatbázist a tervezettől eltérően nem az állatorvosi kamara fogja üzemeltetni, hanem az állam, egész pontosan az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv. Nem világos, hogy egy teljesen új adatbázist fognak-e létrehozni, vagy átveszik a kamara által jelenleg használt Petvetdatát, amely közel félmillió állat adatait tartalmazza. A chipszám alapján az állatra vonatkozó adatok egy része (hívónév, veszettség elleni oltás ideje, esetleges veszélyesség) nyilvános lesz, míg a gazdára vonatkozó adatokhoz „bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság és más közigazgatási szerv részére, jogszabályban meghatározott közfeladatának az ellátása érdekében hozzáférést biztosíthat” a működtető. Nem egyértelmű, hogy egy talált és chipezett kutya gazdájára vonatkozó adatokat ebből az adatbázisból ki tudja-e majd nyerni egy magánállatorvos, vagy erre a célra meg kell tartani külön a Petvetdatát.

Ebösszeírás és ebadó

Ahogy várható volt, megszavazták az ebadó bevezetésének lehetőségét is, arról, hogy ténylegesen kivetik-e, az önkormányzatok dönthetnek. Az ebadó, vagyis ebrendészeti hozzájárulás összegét a tartás célja, a tartási hely mérete és állatjóléti jellemzői, az egy helyen tartott ebek száma, valamint a tulajdonos szociális helyzete alapján szabják ki. Évente legfeljebb 6000 forint lehet, veszélyes kutyák esetében pedig max. 20 ezer forint.

Mentesülnek az ebadó alól a magyar fajták (puli, pumi, mudi, kuvasz, komondor, rövid szőrű és drótos magyar vizsla, magyar agár, erdélyi kopó), a speciális feladatot ellátó kutyák (mentő-, segítő- és szolgálati kutyák), az ivartalanított ebek (kiv. a veszélyes kutyákat), és a menhelyen élő, valamint az örökbefogadott kutyák.

A beszedett összeget teljes egészében az ivartalanítás támogatására, a menhelyek és gyepmesteri telepek fenntartására, az állatvédők támogatására, valamint egyéb állatjóléti és közegészségügyi feladatokra kell fordítani. Ez az a pont azonban, amit a legtöbb kutyás kétkedve fogad, mert mindenki attól tart (joggal), hogy az önkormányzatok elnyelik a lóvét, és a kutyák semmit nem látnak majd belőle.

Az önkormányzatoknak az ebadó beszedése mellett háromévente legalább egyszer ebösszeírást is kell tartaniuk.

Hogy ebből mi lesz?

A "normális" kutyások úgy gondolják, hogy az ebadó bevezetésével párhuzamosan rengeteg kutya kerül majd utcára, mert a "nem normális" kutyatartók inkább kidobják az állatot, minthogy fizessenek. A menhelyek már így is telítve vannak, így nagyon valószínű, hogy rengeteg állatot kell majd elaltatni helyhiány miatt. Vannak, akik úgy vélik, hogy a törvény az idősekkel szúr ki igazán, hiszen alig tudnak megélni a nyugdíjukból, nem hogy még ebadót is fizessenek. Én meg pont azt látom, hogy ők azok, akik hajlandóak az utolsó fillérjeiket is otthagyni az állatorvosnál, csak gyógyuljon meg a drága Buksikájuk. (És ne felejtsük el, hogy ha menhelyről fogadnak be kutyát, akkor egy fillért sem kell fizetniük!)

Csak reménykedni lehet abban, hogy idővel az emberek egy része (attól nem félek, hogy mindenki) rájön, hogy kutyát tartani felelősség, és ha valaki nem képes az ezzel járó költségeket viselni, akkor az inkább ne is vegyen állatot. Az ebadó összege ugyanis kevesebb, mint amennyibe egy kötelező veszettség elleni oltás kerül Budapesten. Ha a "kedves gazdinak" erre nincs pénze, akkor hogyan tudná kifizetni az állatorvosi számlát, amikor egyszer valami komoly baj történik?

Hasznos linkek:

• Minden dokumentum az Ávt módosításáról
• Meghallgatható parlamenti viták

Sajnálos nálunk (XI. ker.) a környéken sokan nem szedik össze a piszkot a kutyájuk után, pedig általában vannak kint zacskók. Ha valaki az orrom előtt hagyja ott, akkor nem szoktam szó nélkül hagyni, és megkérdezem, kér-e zacsit. A fogadtatás vegyes, van, aki elfogadja, van, aki meg leráz. Legszívesebben kihívnám razziázni a köztereseket, csak attól félek, hogy még a végén engem büntetnek meg azért, mert néhol póráz nélkül sétálunk.

Már három olyan mentőkutya - Aqua, a kan belgajuhász kutya, Liza, a labrador retriever szuka és Roger, az ötéves border collie - él az országban, amelyek nemzetközi segítségnyújtást igénylő katasztrófa esetén bevethetőek. Mindhárom kutya - és vezetőik - a Magyar Vöröskereszt Budapesti Alapszervezete Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálatnak a tagjai.

A mentőkutyás egységek a szövetség legmagasabb vizsgaszintjének teljesítésével igyekeznek bekerülni a mentőkutyás társadalom elitjébe. Évente átlagosan 10-15 kutya szerzi meg a minősítést, mely 3 évig érvényes, így mindösszesen 30-40 kutya rendelkezik ezzel a legmagasabb szakmai jogosítvánnyal. Szalánczi Gábor Roger nevű mentőkutyájával a bevethetőségi vizsga megszerzése előtt már rendelkezett emelt szintű vizsgákkal rom- és területkutatásban is.

Szalánczi Gábor és Roger munka közben

A bevethetőségi vizsgán a résztvevőknek alpintechnikai ismeretekből, nemzetközi mentési irányelvekből, térképhasználatból, humán- és állat-elsősegélynyújtási ismeretekből, keresési taktikákból kellett számot adniuk tudásukról. Emellett hat különböző helyszínen, kutyával történő személykereséssel bizonyították a bíróknak, hogy alkalmasak a nemzetközi bevetésekre. Hogy élethűek legyenek a körülmények, a vizsga 36 órán keresztül zajlott, így minden résztvevőnek saját magának kellett kialakítani a táborhelyét és önellátó módon berendezkednie.

A mentőkutyás vizsgákkal párhuzamosan ugyanezen a helyszínen zajlott a csoportvezetők képzése és minősítése is, a szakemberek a minősítés megszerzésével jogosulttá váltak a mentőkutyás csoportok irányítására nemzetközi katasztrófa-segítségnyújtás esetén.

MTI

***

Hajrá magyar mentőkutyások!

kis segítség: Egyik kutya, másik nem

Levizsgáztunk!

A szombati utolsó foglalkozás nem sikerült túl jól, a 7 hétvége alatt először éreztem magam rosszul. Az egy dolog, hogy a megállítás egyáltalán nem ment, de a problémamegoldó feladatok sem úgy sikerültek, ahogy előtte gondoltam, és teljesen szétestem én is és a kutya is. Más se hiányzott a másnapi vizsga előtt.

Bekapcsolás

Vasárnap a vizsgák 1-kor kezdődtek, de ráértünk 2-re menni, mert a mi csoportunk volt az utolsó a háromból. A vizsga előtt elmentünk egyet sétálni, hogy picit mozogjanak a kutyák, de mindegyik iszonyat feszült volt, ezért 2 perc után pórázra kellett őket venni, mert majdnem összepattantak. A sulira visszaérve sorsoltunk, és mi lettünk a negyedikek (a tízből), így nem kellett túl sokat várnunk. Próbáltam magam nyugtatni, de kb. úgy izgultam, mint egy egyetemi vizsga előtt…

Hornig Rudi volt a bíró, és a vizsgára jelentkezés simán ment, Bandi szerencsére nem ugrált fel, hanem szépen ülve maradt, és mindenféle kitörő örömködés nélkül hagyta, hogy Rudi odadugja a kezét. Az első három feladatnál nem volt semmi probléma, Bandi nagyon szépen csinált mindent. Nem ugrott be az akadálynál, elsőre felült a kézjelnél, és a bójához is elsőre elindult (és még közel is feküdt), így ezeknél max pontot (feladatonként 25) kaptunk. Mikor a megállításhoz mentünk át, éreztem, hogy még jobban összeugrik a gyomrom, de reméltem, hogy nem lesz gond. Hát lett. :)

Hiába beszéltük át előtte ezerszer Balázzsal (a csoportvezetőnkkel), hogy nem szemből fogom hívni a kutyát, hanem féloldalasan (hogy kicsit lassabb tempóban jöjjön), ezt teljesen elfelejtettem, és szembeálltam Bandival. Hívom, hogy „gyere!”, nem történik semmi, kutya továbbra is fekszik. Mondom, hogy „Bandi!”, na, erre már elindul. Közepes tempóban jön, rettegek, hogy ezek után nem fog megállni, így épphogy belép a zónába, emelem a kezem, „ott! fekszik!”, és láss csodát, a kutya azon nyomban fekszik… A hátsó lábaival még épphogy belépett a zónába, csak a farka lógott ki. A fene se gondolta volna, hogy ilyen gyors lesz…

A bíró utána elmondta, hogy már attól „félt”, hogy 100 pontot kell adnia. :) Végül 3 pontot vont le megállításnál, megjegyezte, hogy a kutya azonnal megállt, amikor a kezemet felemeltem, és hogy nem tipikus hiba, hogy a kutya a zóna elején lóg ki a farkával. Így „csak” 97 pontot kaptunk. :) A vizsga a csoport nagyobb részének hasonlóan jól sikerült, lett 90, 93, 94, 95, sőt még 99 pontos vizsga is, úgyhogy mi elbújhatunk a 97 pontunkkal.

A végére eléggé besötétedett

Nagyon elégedett voltam Bandival, abszolút megfelelt az elvárásaimnak, jobban is teljesített, mint vártam. Most, hogy a tanfolyamoknak a végére értünk, a sulin választhatunk, hogy klubfoglalkozásokra megyünk, őrző-védőre, nyomkövetésre, agilityre vagy mantrailingre, de ezeket egyelőre pihentetni fogjuk. Épp itt az ideje, hogy elkezdjük a vadászkutya képzést, úgyhogy most ebbe vetjük bele magunkat. Kedden már meg is nézte egy ezzel foglalkozó tréner, Karai Csaba, de erről majd írok külön bővebben.

A jutalomfácánnal

Még több kép a vizsgáról itt.

Ehhez a műsorhoz kerestek múltkor problémás kutyákat (elvileg a felhívás még mindig aktuális):

Bandita úgy döntött, hogy már elég nagyfiú ahhoz, hogy elviseljen még egy harapást (az elsőről itt írtam). Elvégre milyen domináns kan az, akin nincsen harci sérülés…

Szemből annyira nem látszik

Nem történt semmi durva, csak annyi, hogy be akarta védeni a botját, de ő húzta a rövidebbet. (A másik kutya egy gonosz francia volt.:P) Most van egy lyuk a pofáján bal oldalt, valószínűleg jó darabig nem fog visszanőni a szőre sem, de igazából annyira nem feltűnő.

Oldalról inkább, most már elkezdett kicsit duzzadni

Egy ideje érett már a dolog (nem feltétlen azzal a kutyával, amelyikkel most összepattant), mert a zsákmányát előszeretettel védi be másoktól (amit persze próbálok elkerülni), meg rendszeresen bekapcsol falkafutásokkor, így számítottam rá, hogy előbb-utóbb összeakaszkodik valakivel. Járhatott volna rosszabbul is. Úgy látom, nagy trauma nem érte, mert vígan rágja a malaclábat az ágyában. :)

A Népszigeti Kutyaiskola egy hamarosan induló tévéműsorba problémás kutyák és gazdáik jelentkezését várja:

Agresszív vagy túl félős? Nem lehet otthon hagyni? Folyamatosan ugat és mindent szétrág, esetleg még be is piszkít? Bicikliseket kerget vagy meglép otthonról? Ha ezekhez hasonló vagy más problémád van kutyáddal, mely szakértő segítségét igényli, most itt a nagy lehetőség! 

Aki pedig segítségedre lesz, az nem más, mint Korom Gábor, a Tükör módszer megalapítója és a Neked ugatok c. könyv szerzője.

Küldj egy rövid ismertetőt és egy videót a problémáról az alábbi emailcímre: problemaskutya@gmail.com, és várd kollégánk jelentkezését!

Az első forgatás várható időpontja: szeptember 30 - október 7.
A forgatás várhatóan fél napot vesz igénybe, plusz egy óra a stúdióban.
Az első forgatásra jelentkezési határidő: 2011. szeptember 28. (szerda)

Olyan gazdák jelentkezését várjuk, akik vállalják a televíziós szereplést, és tudnak alkalmazkodni a forgatáshoz.

Bár egy hónappal ezelőtt azt írtam, hogy megoldódik a kutyafuttató-probléma Újlipótvárosban, néhány nappal ezelőtt egy olyan hír kapott szárnyra, miszerint a futtatót kolontári vörösiszappal töltötték fel. A forrás egy parkban dolgozó munkás, aki vélhetően csak viccnek szánta a megjegyzést, ám egy környéken lakó úgy döntött, bevizsgáltatja a talajt. Az eredmények mindenkit megleptek, ugyanis a mérések szerint a talajmintában az arzén mennyisége a megengedettnek sokszorosa volt (de a vörösiszaphoz nincs köze).

A vizsgálat eredményét a Főkerthez is eljuttatták, s ők ennek hatására saját vizsgálatot rendeltek el a parkban, a mintavételre múlt hét pénteken (szept. 9-én) került sor. Az akkreditált talajvizsgálat eredménye tegnap lett meg, és megerősíti az első mérést, valóban a megengedettnél több arzént tartalmaz a talaj. Pontos értékeket nem hoztak nyilvánosságra, de a Tények munkatársa jelen volt vizsgálatoknál, és a riport szerint 30 százalékkal haladja meg az engedélyezett határértéket az arzén mennyisége. Ezzel szemben a Főkert közleménye szerint csak kismértékben lépi túl a rendeletben megszabott értéket.

Ezeket a határértékeket általában elég rendesen lenyomják, így valószínűleg akkor sem okoznak komoly problémát, ha a mért érték ennél valamivel magasabb. Ugyanakkor biztos nem vinném oda nyugodt szívvel a kutyámat, hogy ha tudnám, hogy arzénnal szennyezett a talaj. Nem jártam még a parkban, de ha a futtató mellett van egy játszótér is, akkor valószínűleg a szülők is kerülni fogják a helyet. Úgyhogy ezt most elég rendesen sikerült elszúrni, nem tudom, hogy fogják megnyugtatni a népet. A végén majd nem marad más, mint a talajcsere.

Tény, hogy egy akkora területen, mint a park, a két mintavételi hely kevés, és ezek közül is csak az egyiknél volt emelkedett az arzén mennyisége, tehát elhamarkodott lenne azt mondani, hogy a park tele van arzénnal. A Bálint Analitika munkatársai ezért ismét mintát vettek, de ezúttal több helyről, hogy kiderüljön, miért van annyi arzén a talajban. A labor szerint az is elképzelhető, hogy a kutyaürüléktől ilyen magas az arzéntartalom… Nem tudom, mennyi arzént tojik a kutya, csodálkoznék, ha ez lenne a megoldás.

Ilyennek álmodta meg a Főkert a parkot

A Főkert amúgy egy hónappal ezelőtt látott neki a kutyafuttató kialakításának a Szent István Parkban, és szeptember közepére ígérték a kutya-tornapályával (néhány fix agility akadállyal) ellátott terület átadását. Közleményük szerint azonban a vizsgálatok következtében az átadás csúszni fog, és az extra költségek miatt kevesebb akadályt és padot fognak kihelyezni, vagyis a kutyások fognak szívni azért, mert valaki rossz talajt vitt a futtatóra.

Megoldódik az újlipótvárosi kutyások kutyafuttató-problémája, a mai nappal ugyanis megkezdték a Szent István park átalakítását, és a meglévő "cső" futtató mellé két 700 m2 körüli futtatót kerítenek el a területen. Összesen körülbelül 2500 m2-nyi futtató áll majd a kutyások rendelkezésére, a Budapesti Városüzemeltetési Központ tájékoztatója szerint még "intenzív kutya-tornapálya" és "kutyák vízellátását biztosító ivókút" is lesz. A futtatót várhatóan szeptember közepén adják át, lehet, hogy egyszer elmegyünk majd letesztelni.

A jelenlegi futtató a park mellett

Hétvégén kétnapos életmód és ösztönkezelési szemináriumon voltam Népszigeten. Tavaly már egyszer részt vettem egy ilyenen, de most kibővült programot ígértek, ráadásul az ismétlők féláron részt vehettek, így elmentem. Szombaton kutya nélkül voltam, de vasárnap már jött velem Bandi is.

Szombaton főleg az élemódról volt szó, Gábor (a Korom) beszélt kulcsingerekről, ösztönenergia-keringésről, gátlásról, motivációról, pihenésről. A szaftosabb dolgok vasárnap kerültek terítékre, így az ösztön, a különböző tulajdonságok szerepe, a tükör módszer lényege és a büntetés. Sokan hoztak kutyát, így a legtöbb helyzetet élesben is meg tudtuk nézni a kutyákon. A két nap legjobb pillanatai szerintem azok voltak, amikor felálltunk egy sorba, és mindenki próbálta kivitelezni a szemmel verést egy előtte álló képzeletbeli kutyán. :)) Szép kis grimaszok születhettek akkor, én konkrétan annyira befeszítettem a karomat, hogy utána teljesen elzsibbadt.

Sokat vaciláltam, hogy vigyem-e Bandit, de aztán úgy voltam vele, hogy ezt a helyzetet is szokni kell (amikor egész nap nyugiban fekszik mellettem), így jött velem. A sulin nyüzsgő rengeteg kutya hatalmas inger volt számára, de jól viselte, és szépen figyelt rám (ott értékeltem igazán, hogy sípot, ill. füttyöt használok behívásra). Délelőtt kicsit nehezen bírt nyugton maradni, sokszor felállt, fát rágott, fűcsomót tépett, de aztán délután már póráz nélkül is elvolt a székem mellett, bár folyamatosan készenlétben volt.

Még vasárnap reggel tette fel Gábor a kérdést, hogy ki milyen életmód programot űz, ill. tervez űzni a kutyájával. Volt ott agility, őrző-védő, nyomkövetés, mantrailing, én meg nagy vagányan mondtam, hogy vadászat/retrieversport. Tök egyedül voltam. Persze nem számítottam nagy tömegre, de nem gondoltam volna, hogy a sok vadászkutyás (és retrieveres) közül rajtam kívül senki más nem szeretne azzal foglalkozni, amire alapvetően kitalálták a kutyáját. Ez mondjuk abból is fakadhat, hogy sokan idegenkednek az élővadas vadászattól, a dummysportról meg még nem hallottak. Na de majd mi megmutatjuk! :)))

Igaz, hogy már lassan egy hónapja megjöttünk a táborozásból, de nem volt időm arra, hogy írjak egy normális beszámolót, mert elég sok minden történt azóta is. De most…!

Hozzávalók: 154 ember, 137 kutya

Június 25. és július 3. között fantasztikus 9 napot töltöttük el a Népszigeti Kutyasuli nyári táborában a Gébárti-tónál. Tópart, kutyák, tükör módszer szellemében gondolkodó gazdák (így teljesen úgy hangzik, mintha egy szekta lenne, pedig nem is) – kell ennél több?

Hurrá, nyaralunk!

A tábor hivatalosan 24-én kezdődött, és eredetileg úgy volt, hogy mi is ott leszünk első naptól kezdve, de nagyon későn tudtuk Pestről elindulni, ráadásul még meg kellett ejtenünk egy kanizsai-borsfai kerülőt is a családhoz. Miután a vadi új honfoglaló sátrunkat csak egyszer próbáltuk meg korábban felállítani (4-en), nem akartunk péntek este a sötét táborban kísérletezni azzal, hogy vajon ketten menni fog-e. Így aztán otthon aludtunk, és szombaton kora reggel mentünk át Egerszegre. Itt a családi segítségnek köszönhetően viszonylag egyszerűen ment a sátorverés, bár menetközben rájöttünk, hogy nagyon nem szerencsés, ha a hálófülke oldalra lejt. (Nem mintha nem sátoroztunk volna már ezerszer, nem tudom, mit gondoltunk.)

Nem megyek végig a programokon, hogy melyik nap mi volt, mert egyrészt viszonylag egy kaptafára zajlottak a napok, másrészt meg olyan részletesen már nem is emlékszem, hogy mikor mit csináltunk. A reggel mindig egy egyórás kutyás foglalkozással indult, ezt követte általában valamilyen csapatsport a gazdiknak (esetleg csapatverseny vagy beszélgetés), majd ebéd és szieszta. Utána megint jött valami gazdijáték, majd az agility és az ebathlon, este pedig csapatverseny vagy buli, no és persze a fanatikusoknak hajnalig tartó gyilkosozás.

Ment a bandázás ezerrel

Az E/1 vizsga után kicsit untam már az engedelmes gyakorlatokat (meg az ügyességi mindig is jobban érdekelt), ezért kezdő ügyességire jelentkeztem Bandival. Azon kevesek közé tartoztunk a csoportban, akik még nem jártak középfokra, de ennek ellenére azt gondolom, hogy nem ment olyan rosszul. Szinte minden nap mást gyakoroltunk: kézjelek, állítás, megállítás, szagminta felvétele, akadályok, bójázás, előreküldés – mind nagyon hasznos volt. Egyedül a megállítással voltunk/vagyunk bajban, de majd ez is kialakul. Nagyon örültem, hogy ennyi mindenbe belekóstoltunk, pont annyi infót kaptunk, amivel el lehet indulni az őszi sulikezdés előtt.

Bójázunk

A tábor egyik nagy pozitívuma volt, hogy rengeteg program volt a gazdiknak, ami kizárólag emberes program volt, vagyis ilyenkor mindenki a sátorban/faházban/kocsiban hagyta a kutyát. (Nem volt kánikula, így hőgutától nem kellett tartani, meg volt tábori ügyeletes is, aki rendszeresen ellenőrizte az egyedül hagyott ebeket.) Ezek a foglalkozások többnyire csapatsportok voltak, például frizbi, foci, baseball, röpi, de volt élő csocsó is. A kutyáknak szerintem határozottan jót tett, hogy nem voltak non-stop a gazdikkal, és a gazdiknak pedig volt lehetőségük szocializálódni és ismerkedni egymással.

Mit nézel?

A tábor előtt kicsit tartottam tőle, hogyan fogjuk Bandit ketrecbe zárni, mert az egy dolog, hogy itthon mindig fel van állítva a ketrec (és szereti is), de sosem zártuk még be és hagytuk így egyedül. Szerencsére feleslegesen aggódtam. Amikor először betettük, akkor volt egy kis hiszti, de rászóltam, és onnantól fogva nyugodtan ott lehetett hagyni, szépen elvolt magában. Aki nem ismeri a ketrecet/boxot, annak elsőre ez talán kegyetlenségnek tűnhet (elvégre milyen kutyás tábor az, ahol a kutyát bezárják, aztán a gazdi elmegy szórakozni…?!), de az igazság az, hogy a kutyának nagy szüksége volt arra, hogy a saját biztonságos kuckójában tudjon pihenni. Mert ha velünk volt, akkor nem tudott teljesen ellazulni, állandóan éber volt, figyelte a környezetét, és így azért elég hamar kiüti magát a kutya. Mi meg nem szerettünk volna három nap után hazamenni azért, mert Bandi KO. Amúgy szerintem tök jól viselte az egészet, nem látszott rajta, hogy nagyon kimerülne.

A kép készülte után nem sokkal leugrott ennek a palánknak a tetejéről, jó nagyot zakkant a kis mafla

A csapatsportokon kívül egy csapatverseny is zajlott a táborban, ami szintén nagyon szórakoztató volt. Még szombaton este osztották szét a gazdikat négy csoportra, és a bő egy hét alatt szinte minden napra jutott valami játék: csapatvideó készítés, toronyépítés cipőkből, Gábor buszának végigtolása a táboron, kutya-úszóverseny, klikkeres formálás, kardozás és még sok más. Nagyon jó kis csapatunk volt (hajrá TS-alfák!), ráadásul valahogy sikerült pont egy őrmezőis társaságba belecsöppennünk. Nagyon tetszett, hogy mindenki teret kapott a csapatban, a kutyás játékoknál mindenki kipróbálhatta, mit tud a kutyája, és senki nem szorult háttérbe azért, mert épp kezdő. Bandi is ügyeskedett a labdaszedésnél. :) A jó csapatnak köszönhetően sikerült is megnyernünk a versenyt.

 
TS-alfa csapatvideó

Az egyik legnagyszerűbb dologról még nem is nagyon ejtettem szót, ez pedig a tó közelsége. A kemping, ahol voltunk, egy kis félsziget csúcsán található (már többször voltunk itt retrieveres találkozókon), és volt egy külön partszakasz, ahol a kutyákat lehetett úsztatni, illetve itt lehetett a kutyákkal fürdeni. (Volt egy nagy emberstrand is, de ide szerintem nem sokan jártak.) Bandi borzasztóan élvezte a pancsolást, minden nap többször is mentünk - sőt olyan is volt, hogy gondolt egyet, és magától elindult lefelé… Terveztük, hogy itt lent majd kicsit dummyzunk is, de ebből végül nem lett semmit, mert rájöttem, hogy addig nincs értelme ezzel bajlódni, amíg nem tudja normálisan tartani a dummyt. (Jelenleg ugyanis előszeretettel köpködi ki előttem egy méterrel.)

Itt ő húzott ki a vízből

A táborban ott volt Gyuri és Judit is Spockkal, a mopsszal, akivel Bandi reggelente hatalmasakat szokott hancúrozni itt Pesten. Ezt a jó szokásukat a táborban is megtartották, általában Bandi már tűkön ült, hogy mikor húzzák el Gyuriék a cipzárt, és azonnal ott termett, arra várva, hogy Spock előkerüljön. Előszeretettel lopkodta Spock játékait és rágcsáit (mintha mi nem vittünk volna), sőt egyszer az éjszaka kellős közepén, amikor Gyuriéknál mocorgás volt, gyorsan kislisszant a sátrunkból, átrohant Gyuriékhoz, kikapta a sátrukból Spock patkányát, aztán rohant vissza hozzánk. Pontosabban rohant volna, csak a zárt sátorba már nem tudott olyan könnyen bebújni alul, mint amennyire egyszerű volt kibújni, így fejjel szaladt neki a sátornak, mire én felkeltem, és beengedtem a kis tolvajt.

Spockra várva

Bandival egyébként teljesen elégedett voltam. Egy-két nap után rájött, hogy a sátor az otthon, és hogy nem mindig jön velünk, így ha elindultunk, akkor mindig néhány méterre a sátortól megállt, hogy akkor most jön ő is vagy sem. A kutyákkal abszolút nem volt problémája (miért is lett volna), teljesen jól viselkedett mindenkivel. (Amúgy a táborban tök jól elvolt a száznál is több kutya, nem volt semmi komoly affér, pedig szinte mindig minden eb póráz nélkül volt.) Látszott azért, hogy van csiszolnivaló a kapcsolatunkon, főleg, hogy most nagyon megnőtt az önbizalma, és azt hiszi, hogy övé a világ, de bízom benne, hogy a helyrebillentésben majd segít az őszi középfokú tanfolyam.

Egy szó mint száz, nagyon jó kilenc napot töltöttünk el a táborban. Szuper volt a társaság, kiváló volt a program - tarthatott volna tovább is. Jövőre veletek ugyanitt!

Nagyobb méretben itt

• Saját képek a táborról
• Krisz fotói
• Zsófi képei

Bonny (Happiness Bringer Bounty, Bandi testvére) hétvégén Szerbiában két kiállításon is megnyerte a fiatal osztály, így Szerb Junior Champion lett! Gratulálunk! :)

Egy labrador retriever az első olyan kutya Magyarországon, amelyik képes kiszagolni a gyakran csempészett védett állatokat, növényeket, valamint a belőlük készült termékeket - még a potencianövelő tablettákba és -porokba kevert medveepét vagy porrá zúzott rinocérosztülköt is megtalálja. Cappy szeptemberben áll munkába, és kábítószer-kereső kutyából lesz ún. CITES kutya (a CITES a veszélyeztetett élőlények és a belőlük készült termékek nemzetközi kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény rövidítése). Kiképzője, Pálinkás András azt is megtanította neki, hogy állattól függően más jelzést adjon, hogy ne okozzon például traumát a kaparással egy papagájnak.

via Bors

Banditával vasárnap sikeresen letettük az engedelmes 1-es vizsgát (K99 vizsgarendszer), 100-ból 96 pontot kaptunk. :)

Nagyon szépen dolgozott a kissrác, végig figyelt, nagyon szép volt a szemkontaktus, és nem esett szét az én vizsgadrukkomtól, pedig ettől nagyon féltem. Teljesen ott volt agyilag, és ebben valószínűleg nagy szerepe volt annak is, hogy legelsők voltunk, így nem kellett várakoznunk. (Meg talán besegített az is, hogy előtte nap kimaradt a vacsora, a vizsganapra pedig az abszolút favorit pizzatésztával készültem, és amikor vizsga előtt ráhangoltam a munkára, akkor azt kapott jutalomnak.)

Pontokat a lassú leüléssel, a csoportkerülésnél lemaradással, illetve azzal vesztettünk, hogy fektetésnél véletlenül megrántottam a pórázt - ezt a hülye reflexet még nem tudtam kiirtani magamból. (Szerintem amúgy a bírónő nem vette észre, hogy Bandi a helyben maradásnál bemozdult, különben tutira nem kaptunk volna ennyi pontot.)

Csak szépen peckesen

Most pihenés, és majd ősszel folytatjuk a középfokkal. Szeptemberben lehet, hogy megpróbálkozunk egy ügyességi vizsgával még a tanfolyam előtt, meglátjuk, hogy alakul a nyár. Lassan ideje volna rágyúrnunk a retriever munkára, az első cél az, hogy tanulja meg szépen hozni a dummyt, mert most még nem várja meg, hogy elvegyem, hanem előszeretettel kiköpi előttem. 

Csoport levonul

Olga szigorúan szemmel tartja helyben maradás közben

Levizsgáztunk!

Utána muszáj volt levezetni a feszültséget

Még több kép a vizsgáról

A Korom Gáborral történő beszélgetés során számos érdekes téma előkerült még, ami nem fért be az [origo]-n megjelent cikkbe, így ezek – interjú formájában – itt a blogban olvashatók.

Mikor kezdtél kutyázni?

Mindig arra vágytam, hogy legyen egy kutyám, akivel foglalkozhatok. Tízévesen kaptam egy német juhászt, vele elmentem kutyaiskolába, és nem tetszett, amit ott láttam. Teljesen idegen volt, nem éreztem jól magam ebben a világban. Tizenkét éves koromban egy barátommal alapítottam egy kutyaiskolát. Összeraktunk egy akadálysort, és rendszeresen foglalkozásokat tartottam.

Ez volt az első kutyaiskolám, aztán beidomultam abba a világba, ami munkakutyás világként ismert. Mindig idegen volt számomra ez a világ, más értékeket vallottam, de megtaláltam a helyem, és munkakutya-versenyző lettem, világbajnokságokon szerepeltem. Aztán egyszer csak rádöbbentem arra, hogy azokat az értékeket, amikben anno hittem, teljesen elhagytam. Rájöttem, hogy amit csináltam, az nem más, mint a kutya lényének kizsákmányolása anélkül, hogy bármit is tudnék a kutyáról.

Mennyi idő telt el a Tükör módszer kidolgozása és az iskolai bevezetés között?

Eleinte teszttanfolyamok indultak. Sosem felejtem el az első tanfolyamot, amit póráz nélkül próbáltunk megcsinálni. Mi magunk, oktatók álltunk be a kutyáinkkal, olyan kutyákkal, amelyek még fiatalok voltak, esetleg hagyományos rendszerben képzettek, és piszok nehéz volt. Sokan ki is estek a sikertelenség miatt. Hosszú tesztelési időszak után értünk el az iskolai bevezetésig.

Elkezdtünk egy folyamatot, hogy a hagyományos elemeket fokozatosan kivontuk a foglalkozásokról, majd egyre hatékonyabban tudtuk a Tükör módszer technikáit alkalmazni már csoportban is. De mire az első korrekt tanfolyam elindult, legalább hét év eltelt. Négy-öt éve működik olyan szinten, amire azt tudom mondani, hogy Tükör módszer. Mára több ezer kutya végzett a módszer jegyében. Több ilyen szellemben működő iskola van már Budapesten kívül is (például Szeged, Zalaegerszeg, Szombathely, Gödöllő, Vác), és egyre többen jelentkeznek, hogy szeretnének ezzel foglalkozni.

Külföldről is elég nagy az érdeklődés.

Abban a furcsa helyzetben vagyunk - ami egyfelől persze nagyon jó és nagy büszkeség, de nehézség is-, hogy sokkal nagyobb az igény és a megkeresés, mint a kapacitás. Sajnos nem állunk még készen arra, hogy a Tükör módszeres oktatás elinduljon külföldön, nincsenek még meg az idegen nyelvű oktatási programok. Magyarországon viszonylag könnyű, mert van egy bejáratott képzési program, ahova rengetegen jönnek el. Sokan látják, hogy nem könnyű ebbe beletanulni, mert több éves tanulást igényel, mire egy érdeklődő oktatóvá válhat. Ezt kell létrehoznunk külföldön, ahol nincs meg az oktatási rendszer. Egyelőre nagyobb tapasztalatú kollégáink mennek ki, és próbálnak meg betanítani kinti oktatókat.

Minek köszönhető az igény?

A videók biztosan sokat segítettek abban, hogy a világnak megmutassák, hogy létezik ilyen kutyatartás is, hogy szabadon lehetnek kutyák, és nem verekednek össze annak ellenére, hogy nem ivartalanítottak. Ennek elég jó bizonyító ereje van, de mostanra már a módszer híre is egyre több emberhez jut el, hogy Magyarországon valami furcsa dolog történik, hogy itt szabadon vannak a kutyák a tanfolyamon, és nem verekednek. Komoly szakmai műhelyek keresnek meg minket ezzel kapcsolatban.

Az etológusok is vizsgálják a hatékonyságát.

Viszonylag még az elején vagyunk, remélem, ez majd egy jó tudományos hátteret ad a módszer további terjedéséhez, aminek a hatékonyságát a munkatársaimmal, a saját szemünkkel látjuk. Nem arról van szó, hogy fazonírozzuk a kutyákat és a gazdákat. Van egy élő páros, egy gazda és egy kutya, mindkettőnek saját egyénisége és temperamentuma, és mi abban próbálunk segíteni, hogy a gazda a lehető legmagasabb tudatosságával a legoptimálisabb életet tudja élni. Tehát a kettejükhöz idomultan, de mégis egyedi életmódot tudjanak élni. Az egyediségen van a hangsúly, itt csak egyedekkel, egyedi helyzetekkel van dolgunk.

Milyen szerinted a jó gazda?

A jó gazda ismeri a kutyája igényeit. Toleráns ott, ahol toleránsnak kell lenni, következetes és ellentmondást nem tűrő ott, ahol kell. Hatékonyan tudja felhasználni az energiáit, a kutyára szánt idejét, és jól tud kommunikálni a kutyájával. A jó gazdát onnan lehet felismerni, hogy a környezetével jó viszonyban van. Megfelelően tudatos abban, hogy a saját és kutyája igényeit is felmérje, és ezeket jól tudja működtetni.

Hogyan teheti igazán boldoggá a gazda a kutyáját?

Őszintén azt gondolom, hogy azzal, ha Tükör módszerrel dolgozik a kutyájával. Mert miről szól a tanulás? Arról, hogy a kutya és a gazda megtanul egy közös nyelvet. Beállítunk középre egy mesterséges nyelvet, amelyen hihetetlen hatékonyan tudunk kommunikálni és információt megosztani egymással. Ez nagyon fontos igénye a kutyának, és amikor el tudok kezdeni beszélgetni vele, akkor elképesztő hálássá válik.

 A jó gazda határozott és iránymutató tud lenni a kutya számára. Az ember idegenvezetője a kutyának ebben a világban, és ehhez fontos, hogy az ember hiteles legyen. A hiteles ember pedig következetes, a kutya elfogadja őt, mint iránymutatót, és ezzel a minőséggel tudom kiegyensúlyozottá és egészségessé tenni. Szándékosan nem használjuk azt a szót, hogy falkavezér, mert mi nem falkában, hanem családban élünk. A család egy sokkal összetettebb modell, mint a falka.

Mit gondolsz a városi kutyások és nem kutyások kapcsolatáról?

A kutyatartás nemcsak a kutyatartók problémája. A kutya sorsáért az emberiség felel, minden ember minden kutyáért. A nem kutyatartóknak is felelőssége az, hogy a városi kutyáknak is megfelelő életmódot tudjunk biztosítani. Ahogy az is, hogy a tigrisek ne haljanak ki. Aki ezt vitatja, az struccpolitikát folytat, és nincs felkészülve a jövőre.

Azért tartunk itt, mert a kutyatartók irritálják a környezetüket. Nagyon sok agresszió- és szocializációproblémás kutyával lehet találkozni, akik a környezetükben károkat és problémákat okoznak. Addig, ameddig a kutyatartók nem tudnak megfelelő tudatossággal viszonyulni a kutyatartáshoz, addig nem szabad azon csodálkozni, ha olyan rendeletekkel szabályoznak minket, amelyek ellehetetlenítik a nagyvárosi kutyatartást. Meg kell emelnünk a kutyatartási kultúrát, és akkor a törvényhozóktól ki lehet követelni azt, hogy azok, akik megfelelő tudatosságú kutyatartási kultúrát képviselnek, azok számára más szabályok legyenek érvényesek.

Mi a véleményed az állatvédelmi törvény módosításáról?

Alapvetően jó elképzeléseket és gondolatokat tartalmaz, remélhetőleg valódi szakemberek fogják működésbe hozni. Ha én lennék a törvényhozó, nagyobb szabályozási szigorral járnék el, és nemcsak bizonyos fajtákra korlátoznám a szájkosarat. De annak a kutyatartónak, aki tényleg komolyan veszi a kutyatartást, annak legyen lehetősége arra, hogy méltó módon, a 3. évezredhez mérten éljen a kutyájával. Jelenleg megalázó, hogy olyan kutyára is szájkosarat és pórázt kell tenni, amelyiknek ez teljesen méltatlan. De egyértelmű, hogy pórázt és szájkosarat kell tenni arra a kutyára, amelyik veszélyezteti a környezetét. A szabályozást akár egy nagyobb körre kiterjeszteném, de reális és tiszta alternatívát biztosítanék arra, hogy legyen egy olyan városi kutyatartó vizsga, amellyel akár megelőzhetjük egész Európát.

A tudatos gazda tudja, hogy hol kell feltennie a pórázt a kutyára, mert esetleg vannak olyan érzékenységei az állatnak, melyeket nem lehet alapos szocializációval sem kiszedni. Ha a gazdát nem a rendelet kötelezi, hanem ennek a képességnek a birtokában van, akkor egészen biztos, hogy nem a környezete rovására fog élni. A jó gazda jó viszonyban van a környezetével, mert a kutyája egészséges, mert tudja, hogy mire van szüksége, és le tudja vezetni az energiáit. Ezáltal a környezetét nem irritálja, és a gazda is megérti azt, hogy mások esetleg félhetnek a kutyától, és felismeri azokat a helyzeteket, ahol neki háttérbe kell húzódnia a kutyájával.

Szerinted lehet szemléletváltozást elérni a lakótelepi kutyatartó idős néniknél?

Abszolút, nem is kell sok idő. Ha valaki azt mondta volna nekem 11-12 évvel ezelőtt, hogy itt fog tartani ma Magyarországon a kutyatartási kultúra, nem hittem volna el. Elképesztően gyorsan változunk. Azt gondolom, hogy a magyar gondolkodásmód nagyon nyitott arra, hogy úgy tudjon változni, hogy a régi értékek meghagyása mellett újakat hozzon be a rendszerébe. Ilyen szempontból Magyarország egy ideális terület. Nagyon jól tudunk fejben megérteni dolgokat, és utána a gyakorlatba bevinni azokat. Látva, hogy a nyugati kutyatartó kultúrák hogyan oldják meg ezeket a dolgokat, azt gondolom, hogy egyáltalán nem állunk annyira rosszul – ebben a tekintetben. Más tekintetben sajnos borzalmasan állunk, gondolok itt például a kutyák ezreinek elaltatására az emberi tudatosság hiánya miatt. De nagyon nagy jövőt látok abban, hogy olyan kutyás kultúrát alakítsunk ki Magyarországon, mely etalonként szolgálhat akár Nyugat-Európának is.

Mivel telnek egy iskolavezető napjai?

Nagyon szeretek csoportokat vinni, de sajnos már nem nagyon van rá időm. Foglalkozást szoktam tartani, sokszor jelen vagyok problémás eseteknél, hívnak konzultálni, a tanfolyamok menetét folyamatosan nyomon követem. Az egész módszer úgy kezdődött, hogy én vittem az első alapfokú tanfolyamot, aztán az első középfokú tanfolyamot, és azóta is ebben érzem magam a legjobban, amikor a gazdákkal együtt dolgozunk, és együtt foglalkozunk a kutyákkal. Rendszeresen tartok előadásokat országszerte, de alapvetően az oktatóképzéssel és a módszer továbbfejlesztésével, szakmai anyagok létrehozásával és az extrém problémás esetek kezelésével foglalkozom.  Készülünk a külföldi terjesztésre, és egy tévés produkción is dolgozunk.

Tervezel esetleg új könyvet?

A Neked ugatok!-nak már a második kiadása fogyott el a boltokból, csak idő és energia kérdése, hogy merre megyünk tovább. Amerika kutyás bestsellerének, Karen Pryor Don’t shoot the dog című könyvének a kiadási jogait már megszereztük, a fordítás célegyenesben van. Készül a nagy Tükör könyv is, valamint egy olyan kiadvánnyal is készülünk, ami etológusok, gazdák és tenyésztők bevonásával segítené a tudatos fajtaválasztást.

A bukfenc tanítása után kedvet kaptam egy viszonylag egyszerű feladathoz, amelyre majd a későbbiekben az ügyességi feladatok során szükség lesz, ez pedig a bójához (tárgyhoz) küldés formálással. (A feladatválasztásban az is szerepet játszott, hogy Bandi reggeli játszópartnere, Spock, a mopsz, aki már középfokra jár a gazdájával, akkoriban szintén ezt tanulta.)

A formálás a klikkeres tanításnak az a változata, amikor alaposan megtervezzük, hogy pontosan mit szeretnék, és lépésről lépésre alakítjuk ki (pl. ha azt szeretném, hogy forogjon, akkor először már arra is klikkelek, ha kicsit oldalra fordul, aztán fokozatosan növelem az elvárást, és az egyre nagyobb fordulatért klikkelek, amíg teljesen körbe nem fordul). (lásd: Mi az a klikker?)

A miénk is ilyen, csak citromsárga

A feladat az volt, hogy a kutya magától odamenjen, és lefeküdjön a bója mellé. Első nap még egy törülközővel próbálkoztunk, és hamar rájött, hogy azzal kell kezdenie valamit. A gyakorlás végére el is jutottunk odáig, hogy ráfeküdt a törülközőre. Második alkalommal ezt gyúrtuk tovább, hogy stabil legyen a ráfekvés. Harmadik alkalommal került elő a bója, amihez már rögtön odament, de beugrott neki, hogy korábban a körülbelül ugyanilyen magas vizesüvegeket pofozni kellett, ezért ezt is elkezdte a mancsával piszkálni. Szerencsére ezt viszonylag hamar sikerült kiszedni belőle, és negyedik alkalomra már meg is volt a bója mellé fekvés. Házon kívül még nem próbáltuk, de lakásban már szépen megy.

Ezek után hétfőn kitaláltam, hogy megint meg kéne próbálni a „101 játék a dobozzal” nevű játékot, aminek igazából az a lényege, hogy egy cipősdobozzal bármit lehet kezdeni, csak a gazdi fantáziája szab határt. Amikor Bandi pici volt, ezzel már kísérleteztünk, csak éppen akkor túl sokszor kértem tőle azt, hogy üljön bele a dobozba, így képtelen voltam rávenni másfajta cselekvésre. (Persze nagyon édes volt, amikor 10 hetesen rögtön odaszaladt a dobozhoz, belecsüccsent, és várta a jutalmat.) Most az volt a cél, hogy az egyik mellső lábával álljon bele a dobozba. Azt nem döntöttem el előre, hogy melyik, úgy voltam vele, hogy majd amelyikkel először belelép.

10 hetesen a dobozban

Amikor először kitettem a dobozt, akkor hála az égnek nem akart beleülni, viszont befeküdt mellé. Ezt elég sokszor eljátszotta, mire rájött, hogy mancsolni kell. Végül a bal mellső mancs lett a kiválasztott, és amikor néhányszor belelépett, abba is hagytuk a gyakorlást. Este, a séta után még egy kicsit elővettem a dobozt, akkor már úgy tűnt, tudatosan lép a bal lábával a dobozba.

Azt előre eldöntöttem, hogy kedden már a másik (jobb) lábbal való belelépés lesz a feladat. Amikor elővettem a dobozt, akkor rögtön ment, és lépett bal lábbal, szépen ki is tartotta, de persze klikket nem kapott. Próbálkozott a melléfekvéssel is, végül nagy nehezen véletlenül néhányszor belelépett, de bizonytalan vagyok, hogy mennyire fogta fel, hogy ez volt a cél. Azóta nem próbálkoztunk vele, úgyhogy majd ma délután meglátjuk.

Közben már nyakunkon a vizsga, már csak 1,5 hét! Ennek megfelelően az utóbbi napokban teljesen szét is esett a kutya, a ritkított jutalmazás miatt már nincs meg a folyamatos szemkontakt lábnál követés közben, és mintha a lelkesedése is kicsit alábbhagyott volna. De legalább a helyben maradás már szépen megy, köszönhetően annak, hogy néhány napja a pékség és a Tesco előtt fektetem ki, hogy bőségesen legyen zavaró tényező.

Különleges képességgel rendelkezik a francia hadsereg malinois (belga juhászkutya) fajtájú kutyája: nemcsak a csempészárut, de a prosztatarákot is képes kiszagolni.

A kutyák a szagok világában élnek, szaglásuk több ezerszer jobb, mint az emberé. Kiváló orruknak köszönhetően a prosztatarák mellett képesek hólyag-, tüdő- és mellrákot is azonosítani szövetmintákból.

Kivételesen értelmes javaslatok találhatók az állatvédelmi törvény módosításáról szóló javaslatban. Olvasása közben azt éreztem, hogy végre megkérdeztek egy hozzáértőt is, és nem csak úgy vaktában írták le, ami eszükbe jutott.

A legtöbb tegnapi híradásban a bevezetésre kerülő ebadóra helyezték a hangsúlyt, ami elsőre talán ijesztő lehet egyeseknek (bár a tegnap megkérdezett kutyás ismerőseim mindegyike helyeselte az ötletet), de ha közelebbről megnézzük, akkor annyira már nem olyan rémisztő. Az éves díjat a tartás helye szerint illetékes önkormányzat szabja ki, az összege 2000-3500 forint között lehet. Abban az esetben azonban, ha az állat ivartalanított vagy chipezve van, már csak 500-1000 forintot kell fizetni. Ha pedig chipje van, és ivartalanított is, akkor nem kell ebadót fizetni. Mentesülnek továbbá a speciális feladatot ellátó kutyák (mentő-, segítő-, honvédségi kutya), valamint a menhelyi és a menhelyekről befogadott kutyák is. Egyedi elbírálás alapján mentességet is lehet kérni a díjfizetés alól, de maximum csak egy kutyára.

A cél, hogy a kutyák egyedi azonosítása és az ivartalanítás révén próbálják meg valamelyest a kezelni a kóbor kutya helyzetet, és hogy ösztönözzék az embereket az örökbefogadásra. Drasztikus változásra mondjuk szerintem nem kell számítani, de ha már valami elindul, már azzal is előbbre vagyunk, mint most.

A tervezet (nagyon helyesen) szükségesnek tartja a chipes állatok egységes országos adatbázisban való nyilvántartását, és erre a célra az állatorvosi kamara már használatban lévő Petvetdata rendszerét jelölte ki. A 2005 óta működő adatbázis jelenleg közel félmillió kutya, macska és görény adatait tartalmazza. A menhelyek, fajtamentő szervezetek ma már egyre jobban odafigyelnek arra, hogy csak egyedi azonosítás után adjanak örökbe kutyát, és a törzskönyvezett ebeket is ma már chippel látják el tetoválás helyett. Az azonosításnak köszönhetően sokkal könnyebb az elveszett kutyát visszajuttatni a gazdájához (már ha a megtalálónak szándékában áll…), mert az állatorvos a Petvetdatában rögtön hozzáfér a gazda adataihoz. (Míg a telefonszámos biléta, nyakörv könnyen elveszhet.)

A javaslat részletesen kitér a veszélyes kutyák körüli problémára, vagyis hogy nem lehet a kutyákat fajták alapján veszélyesnek elkönyvelni, mert a kutya veszélyessége döntően a gazdától, illetve a tartás körülményeitől függ. Éppen ezért a tervezet szerint a jövőben nem sorolnának be bizonyos fajtákat a veszélyes ebek közé, hanem csak akkor minősülne veszélyesnek egy kutya, ha testi sérülést okoz.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal folytatott egyeztetések során azonban felmerült egy másik megoldás is. Eszerint más európai országokhoz hasonlóan nálunk is készülne egy lista (rajta a pitbull, bandog, amstaff, kaukázusi, rottweiler), amelyen szereplő fajtákat csak szájkosárral szabadna sétáltatni. Ugyanakkor lehetőség nyílna arra, hogy egy vizsga teljesítésével a kutya mentesüljön a kötelezettség alól. A vizsgát kutyák viselkedésében jártas szakértői bizottság dolgozná ki, letételére pedig olyan kutyaiskolában volna lehetőség, ahol OKJ-s kutyakiképző vagy habilitációs kutyakiképző dolgozik.

A javaslat pontot tenne egy régóta húzódó vita végére is, miszerint mennyire humánus dolog a kölyökkutyákat az esetlegesen altatással járó fülvágásnak, illetve az ezt követő, gyakran elhúzódó gyógyulásnak kitenni. Európa számos országában már ma is tiltott a fülvágás, ám nálunk a jelenleg érvényben lévő állatvédelmi törvény ezt a fajtajelleg megtartása végett még engedélyezni. A módosítás szerint azonban a jövőben csak a farokkurtításra lenne mód (hét napos korig), azzal az indoklással, hogy a vizslák farka például milyen könnyen megsérülhet a lakásban tartás során. Ez tény, de azért elég gyenge indoknak tartom.

Két további, kölyökkutyákat érintő módosítás található még a tervezetben: az egyik kimondja, hogy a kölyökkutyákat (és macskákat, görényeket) 6 hetes koruk előtt nem lehet elválasztani az anyjuktól, míg a másik szerint tilos a négy hónaposnál fiatalabb kutyákat kikötni.

A tervek között szerepel az állatvédelmi bírság összegének növelése is, a jelenleg kiszabható maximális összeg (150 ezer forint) ugyanis nem eléggé visszatartó erejű. Erre vonatkozóan azonban konkrét összegeket nem ír a javaslat. Ugyanakkor felveti annak a lehetőségét, hogy nevelési célzattal a bírság mellett kiszabhassanak állatvédelmi oktatáson való részvételt, illetve állatmenhelyen való közmunkát is. Egy állatkínzót én azért csak nagyon szigorú felügyelettel engednék állatok közelébe…

A fentiek mellett a javaslat kitér arra is, hogy hivatalosan is tiltani kellene a kutyák és macskák élelmezési céllal történő felhasználását. Egészen pontosan: "A globalizáció fokozódásával hazánk is egyre több nemzetiségnek, kultúrának ad otthont. Időről időre napvilágot látnak olyan hírek, miszerint bizonyos vendéglátóipari egységekben a hazánkban tradicionálisan kedvtelésből tartott két legnépszerűbb faj valamelyikét használják, szolgálják fel élelmiszerként. Ezek a hírek általában hamisnak bizonyulnak, ugyanakkor a jelenség teljes mértékben idegen a magyar hagyományoktól, ezért esetleges meghonosodásának megelőzése érdekében az élelmezési cél törvényi szintű tiltása indokolt." Nagyon szépen tudnak burkoltan fogalmazni.

Más fajokra vonatkozóan is vannak persze módosítások, például a jövőben csupán csincsillát és angóranyulat lehetne hazánkban prémesállatként hasznosítani, amerikai nyércet, nyestkutyát, mosómedvét, nutriát nem. Tiltanák az állatkereskedésekben a sziámi harcoshal hímek közvetlen egymás mellett tartását, amivel jelenleg folyamatosan díszes pózolásra késztetik a halakat. De amin a leginkább meglepődtem: betiltanák a díszhalakba történő festékanyag fecskendezését, amit állítólag egyes kereskedők előszeretettel alkalmaznak.

Összességében azt gondolom, hogy a javaslatok bizakodásra adnak okot, hogy talán valami változik. Persze, ha azt nézem, hogy a jelenlegi állatvédelmi törvénnyel mire mentünk, akkor nagyon valószínű, hogy a mostani módosításnak sem lesz túl nagy hatása. De talán legalább valami elindul.

A módosítás teljes szövege elérhető itt.

A kutyatartási szokások az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltoztak. A kutyák hosszabb ideig élnek, és az állatorvosok is egyre gyakrabban találkoznak idősödő állatokkal. Az ELTE Etológia Tanszékénekmunkatársai az elmúlt hetekben egy olyan világelső vizsgálatot végeztek, melyben megpróbálták felmérni a hazai kutyaállományt, hogy hogyan öregednek a magyar kutyák, és hogyan viszonyulnak hozzájuk a gazdák.

A vizsgálat egyik legfontosabb eredménye, hogy tudományosan alátámasztja, hogy a kutyák 7 éves kor körül kezdenek öregedni, mondta dr. Miklósi Ádám, a tanszék vezetője a pénteken tartott sajtótájékoztatón. A gazdik ennek ellenére csak 9 éves kortól vélik egy kutyáról, hogy idős, a saját kutyájukkal szemben pedig elnézőbbek, és csak a 10. évtől gondolják, hogy öregszik.

A kérdőíves felmérésben közel 900 gazdi vett részt, az erre való felhívással itt a blogban is találkozhattatok. (Érdekesség, hogy a kitöltők 21 százaléka vizsla- vagy retrievertartó.) A válaszadók felének 7 évnél idősebb kutyája van, és az eredmények igazolták a korábbi elgondolásokat, hogy ez a kor tekinthető vízválasztónak. A kérdések alapvetően a viselkedésre, aktivitásra, figyelemre, új dolgok megtanulására, parancsvégrehajtásra és szociális kapcsolatokra irányultak.

A kutatók megállapították, hogy a kor előrehaladtával a figyelem, a tanulás romlik leginkább, és a kutya aktivitása is feltűnően megváltozik hétéves kor után. Az érzékszervek közül a látás és a hallás romlik elsősorban, és ez kapcsolatban állhat az aktivitás megváltozásával – az érzékek gyengülése ugyanis elbizonytalaníthatja a kutyát, és viselkedési problémákhoz is vezethet.

Dr. Bánfi András állatorvos elmondta, hogy a 7 és 9 éves kutya között az a különbség, hogy a kilencévesnél már látszik, hogy öregszik, míg a hétévesnél az elején jár ez folyamat, így nem feltűnő. Az ok, hogy az agysejtek egyre kevésbé képesek a glükóz, mint energiaforrás hasznosítására, így az agysejtek elhalnak. Ez eredményezi a viselkedésbeli változásokat, melyek kialakulásához időre van szükség. A megelőzéssel, odafigyeléssel azonban kitolhatjuk ezeknek a megjelenését.

Mit tehetünk azért, hogy a kutyánk minél később kezdjen öregedni?

Az idős kutya foglalkoztatása hasonló az idős emberéhez, mondta dr. Pongrácz Péter etológus. A magány, a monotónia, az unalom az idős kutyára is káros hatással van, ezért fontos az aktivitás megőrzése. Az idős kutyát bátran vigyük fiatalabbak közé, mert jellemzően jó hatással vannak az öregedő állatokra. Vigyük őket magunkkal társaságba, ne hagyjuk ki őket a családi kirándulásokból, eseményekből csak azért, mert idősödnek.

Fontos, hogy cselekedjünk időben, mert csak azt lehet megőrizni, ami már fiatalon is megvolt. A fiatal korban aktív kutyából ritkán lesz leépült idős eb.

Gondoskodjunk a kutya szellemének karbantartásáról! Ha nem is tanul olyan gyorsan, mint régen, azért még képes új dolgokat elsajátítani.

Figyeljünk oda az érzékszervek romlására, mert ez idegesítheti a kutyát. Gyengült látással is kiválóan el tudnak boldogulni az ismerős helyeken, csak ne rendezzük át a lakást, udvart. Ha rosszabb a hallása, akkor ne lepjük meg hirtelen, amikor nem veszi észre, hogy közeledünk hozzá. A hallásromlásnál egyébként jellemzően a középső hallástartomány esik ki, a nagyon mély és nagyon magas hangokat azonban sokkal tovább érzékelik (így érdemes ultrahangos síppal próbálkozni).

***

A kérdőív egy hosszabbra tervezett kutatás első lépése volt, az etológusok kísérletes vizsgálatokat is terveznek, hogy tanulmányozzák a kutyák öregedésének folyamatát.

Meglévő szerződésük ellenére megtiltották az újlipótvárosi kutyások részvételét a kerületi önkormányzat által szervezett május 21-i Életmód-napon. Az önkormányzat azzal indokolta döntését, hogy a rendezvény helyéül szolgáló Szent István park környékén lakók demonstrációval fenyegették meg a szervezőket, ha a kutyások is ott lesznek, továbbá támadásnak vették a múlt pénteken átadott lakossági kérelmet, melyben azt kérték, hogy próbálják meg minél előbb normalizálni a kutyások helyzetét a kerületben, és hozzanak létre egy új kutyafuttatót (amely alkalmas is kutyafuttatásra).

A kutyások előzetesen plakátokkal hirdették a részvételüket a rendezvényen, és kutyás bemutatóval, kérdőívekkel, szemétszedéssel készültek.

Újlipótvárosban bő egy hónappal ezelőtt kezdett elmérgesedni a helyzet a kutyások és a nemkutyások között. A Szent István park környékén a jelenlegi kijelölt kutyafuttató mindössze kb. 3 méter széles, és teljesen alkalmatlan a kutyafuttatásra. A kutyások ezért a park egy elkerített részét használták. Ez azonban közvetlenül egy játszótér mellett található, s a játszótérre csak a kutyások által használt területen áthaladva lehet bejutni, így itt rendszeresek voltak a konfliktusok. A Főkert végül múlt héten leszerelte a területet körülvevő kerítés kapuit, ezért már nem szökésbiztos a hely, és a közterületesek is büntetnek, ha valaki ott póráz nélkül sétáltat kutyát.

A kutyások a városi kutytartókat összefogó EB OVO Egyesület bevonásával tárgyalásokat folytatnak az illetékes és a fővárosi önkormányzattal. Információim szerint ma délután fogadta őket György István főpolgármester-helyettes, hogy minél előbb megoldást találjanak a problémára.

Nekünk itt a 11. kerületben szerencsénk van, mert sok a zöldterület, és több kijelölt futtató is van környéken. Ezek egy része szintén alkalmatlan egy nagyobb méretű kutya lemozgatására, de az Öböl szélén lévő futtató minden igényt kielégít. 

Ti mit gondoltok, mi lehet a megoldás?

Rengeteg kutyafajta szenved az átgondolatlan, divatot követő, ám az egészséget csak másodlagosnak tekintő tenyésztés miatt. Elég csak ránézni a menni alig tudó kiállítási német juhászkutyákra, a levegőt alig kapó bulldogokra (amelyek még elleni se nagyon tudnak maguktól, hanem sokszor császármetszéssel segítik világra a kölyköket) vagy a ráncfelvarrásra szoruló shar-peikre. A BBC Pedigree Dog Exposed dokumentumfilmje a kutyatenyésztés árnyoldalát mutatja be. A 2008-as film kutyás körökben elég nagy vihart kavart Nagy-Britanniában, hatására például több nagy szponzor (Pedigree, Hill’s, RSPCA) visszalépett a világ leghíresebb kutyakiállításának, a Cruft’s-nak a támogatásától, s 42 év után, 2009-től a BBC sem közvetíti már a kiállítást.

Figyelem, a filmben felkavaró jelenetek is vannak!

Korom Gábor, a Népszigeti Kutyasuli és a tükörmódszer alapítója a Rádió Q-n:

Ez pedig az előadása márciusban a TEDxDanubián:

Nagyon izgalmas két napon vagyunk túl: hallgattunk puskalövéseket, megmutattuk Banditát egy küllembírónak, és elkezdtük az iskolát, ahol második nap már rögtön bele is csaptunk a közepébe, és láthattuk, hogyan próbálják meg helyretenni egy viselkedészavaros kutya fejében a dolgokat.

Szombat reggel a TordasZoo-ban kezdtünk, ahol a Hungária Retriever Klub tartott tenyészszemlét, képességvizsgát és munkavizsgát. Mi csak nézőnek mentünk, hogy hallgassunk pár puskalövést, és hogy találkozzunk Eszterrel, Bandi apjának, Balunak a gazdájával. Mellékesen pedig megmutattuk a bírónőnek Bandit. :) Azt mondta, hogy rendben van, csak a mellkasa kevés, mert nem tartottuk elég kövéren, amikor kisebb volt. Hát, ez van. :) Inkább legyen vékony, mint hogy sántítson a túlsúlytól. Jelentősége igazából nincsen, mert sajnos kimarad az életünkből a kiállítási karrier, de ezt majd máskor leírom, hogy miért.

A lövésekkel nem volt semmi gond, Bandi felkapta a fejét, és figyelt, hogy mi történik, de nem ijedt meg. Kicsit még ott ellebzseltünk, aztán eljöttünk, mert még rá kellett készülni a délutáni kutyasuli kezdésre. Miután mi eljöttünk, akkor kerültek sorra a munkavizsgázó kutyák, és büszkén mondhatom, hogy Bandi testvére, Csipesz sikeresen levizsgázott! :))

Csipesz

A suliba fél 3-ra mentünk beiratkozni. A csoportunkban van egy malinois (Sunny), egy vizsla (Lucky), egy kaukázusi (Léna), két keverék (Kiró és másik Léna), egy cane corso (Römi), egy labrador (Duna), egy staffi-jellegű kutya (Chili) és még egy goldi (Melba). Többségében nyugodt kutyák, csak a mali szeretne mindenkit ledominálni, illetve a staffi viselkedészavaros, vele eddig terápiára jártak, és most jutottak el odáig, hogy már be lehet tenni csoportba.

Első alkalommal Bandi láthatóan nem találta a helyét, sokat volt kint a periférián, nem nagyon játszott a többiekkel, csak kicsit a végén a másik goldennel. A feladatokat szépen végrehajtotta, bár először kicsit nehezen talált meg minket, amikor hirtelen az összes gazdi egyszerre kezdte el hívni a kutyáját. De a végére már egészen belejött, sőt, nagyon kiabálni sem kellett neki, mert általában a közelben volt. Túl sok mindent nem tanultunk, mert az első alkalom az ismerkedésről szó, hogy a kutyák felmérjék egymást és a környezetet. Bandi kellemesen elfáradt, de azért este még volt ereje sétálni.

Vasárnap jó kis esős napra ébredtünk, így elmaradt a délelőttre tervezett bandázás az Öbölben. Szerencsére 2 körül elállt az eső, és pont jó kutyasulis idő lett délutánra. Ez az alkalom már kicsit izgalmasabb volt. Bandi oldottabb volt, többet játszott Melbával, de sokat füvezett és botozott is. Az ültetés és a szemkontaktus mellett már a fektetést is gyakoroltuk, arra kell majd rágyúrnunk a héten, hogy simán vezényszóra is működjön, kézjeles segítség nélkül. Megismerkedtünk az ebathlon transzporter nevű játékával is, itt a feladat az volt, hogy az egyik pálcákkal kijelölt területről kellett átvinni a másik ugyanígy körbekerített területre azokat a földre szórt játékokat, amiket a kutya megszagolt - mindezt úgy, hogy a kutya ne ragadjon le az első helyen a játékoknál, hanem jöjjön velünk. Bandi borzasztóan élvezte, ráadásul úgy gondolta, hogy amit átvittünk, azt neki vissza kell hoznia, így aztán oda-vissza hurcolásztuk a játékokat. Egy perc alatt összesen 8 játékot sikerült átvinnünk a másik helyre, azt hiszem ez volt az egyik legjobb eredmény. :)

A tanfolyam kezdése előtt már mondogattam Viktornak, hogy remélem, jó kis zúzós csoportunk lesz, mert akkor lehet igazán tanulni (kiképzőként), ha vannak problémás esetek. Szerencsére ez olyan jól bejött, hogy tegnap már láthattunk egy megtolást is Chilinél. Chilivel egy ideje már járnak terápiára, és szombaton még pórázzal és szájkosárral engedték be a csoportba, majd ahogy oldódott, úgy került le róla a póráz, és a szájkosár helyett is csak egy halti volt rajta. Vasárnap már így indultak, és látszólag nem is volt gond egy darabig, amikor aztán egyszer csak rámorrantott valamelyik kutyára. Innentől indult a hajsza, vagyis a megtolás. Rögtön feljött még két kiképző, és hárman ordítozva, kannával a kezükben elkezdték kergetni a kutyát, kitolták a középen álló csoportból. A lényeg ilyenkor, hogy a kutyának el kell hinnie, hogy az életéért fut. Nem hagyják megpihenni, nem hagyják elrejtőzni, hanem folyamatosan hajtják. Chili elég sokáig csak szaladgált össze-vissza, a testjelei, faroktartása egyértelműen elárulta, hogy nem veszi őket komolyan. Nem tudom, mikor történt változás a viselkedésében, mert közben Bandit is figyeltem, aki nem értette, hogy mi történik, csak kapkodta a fejét. Szegény néha meg is ijedt, amikor valamelyik kiképző elrohant mellettünk artikulálatlanul ordítozva és a kannát csapkodva. (Becsületesen bevallom, volt, amikor én is összerezzentem.) Sajnos az időérzékem nem túl jó, így nem tudom megbecsülni, hogy meddig ment ez így, de talán 10 perc után küldtek le minket a pályáról, és csak Chili volt bent, a gazdája és a három kiképző. A gazdi végig középen állt, a többiek pedig hajtották a kutyát, de az az istennek se akart bemenni a gazdájához. Lefeküdt a kerítés mellé, bebújt a palánk alá, de mindig mindenhonnan kirángatták (ilyenkor kellett igazán a kanna, mert Chili próbált harapni, és a kannát maguk elé téve védték magukat a kiképzők), és hajtották tovább. Egy tíz perc még biztosan eltelt, és Chili továbbra sem ment a gazdihoz, de akkor egyszer csak a srác leguggolt, amikor a kutya ott volt a közelében, Chili bement, és vége lett a kergetésnek.

Picit később visszavezényeltek minket a pályára, hogy csak mozogjuk nyugodtan, engedjük el a kutyákat, és láss csodát, Chili el sem mozdult a gazdi mellől (pedig nem volt rajta póráz). Ha esetleg felállt, hogy utánaszimatoljon valamelyik kutyának, rögtön rászóltak, és azonnal visszaült, és a foglalkozás végéig így is maradt. Sajnos azt nem láttam, mikor oldották ki a kutyát, mert elsőként mentek le a pályáról, de nagyon kíváncsi vagyok a folyamatra, hogy mi lesz ebből a kutyából és a gazdájából a tanfolyam végére.

A sulis foglalkozásokat egyébként ugyanúgy fejezzük be, ahogy az ovit is, hogy a kutyát megfogja egy kiképző, mi pedig ketten elrohanunk előle, elbújunk, és közben hívjuk. Na hát Bandi mindenkivel el akar rohanni, mindenki után szaladna, ha pedig mi futunk el, akkor meg meg van veszve, ugat és ugrál. Aztán meg spurizik, mint akit puskából lőttek ki.

Összegezve a hétvégét, nagyon jó volt, rengeteg újdonsággal találkoztunk, és sokat tanultunk. Várom a folytatást. ;)

(Sajnos sulis képek most nem készültek, mert nem volt rá kapacitás.)

Szerencsére jól van az a yorkshire terrier kutya, amelyet a kedves 17 éves tulajdonos egy héttel ezelőtt hirtelen felindulásból kihajított az első emeletről, mert az állat megharapta a másfél éves lányának a kezét. (A kislány csak könnyebben sérült meg.) Az ötméteres zuhanás ellenére a Deni névre hallgató yorkin az állatorvos semmilyen, az esésből adódó sérülést nem talált, ellenben a lapockáján két olyan duzzanat volt kitapintható, amelyek korábbi sérülés miatt keletkezhettek.

Deni jelenleg a nyíregyházi Állatbarát Alapítvány gondozásában áll, egészen addig, amíg a hatósági ügy le nem zárul. A szervezet munkatársai próbálják elérni, hogy a tulajdonos mihamarabb lemondjon a kutyáról, hogy Deni új gazdához kerülhessen.

Ilyen esetben mondjuk szerintem hatóságilag el lehetne venni a tulajdonostól (direkt nem írtam egyszer sem gazdát) a kutyát. Lehet, hogy a csaj megijedt, amikor a kutya odacsípett a kislánynak, de talán nem kellett volna erre lehetőséget adni. A kistestű kutyáknak alacsonyabb az ingerküszöbük, könnyebben ki lehet hozni őket a sodrukból, és egy másfél éves gyereknek ez nem nehéz...

Forrás: Szabolcs Online

Új vizsgálatot indított az ELTE Etológia Tanszék, hogy felderítsék, hogyan idősödnek a magyar kutyák. Ahhoz képest ugyanis, hogy az ebek milyen sokáig élnek az ember mellett, nagyon keveset tudni az öregedésükről, fizikai és mentális állapotukról.

A kutya ma már elsődlegesen házikedvenc, és az állattartási szokások megváltozásával egyre több az idős kutya. Ezeknek a kutyáknak az életminősége azonban nem mindig a legjobb, és jelentősen javítható lenne megfelelő táplálással és rendszeres, öregséget megelőző gyakorlással, emberrel való interakcióval. Az Etológia Tanszék munkatársai legújabb vizsgálatukban azt szeretnék kideríteni, hogyan alakulnak az idős kutyák viselkedési szokásai, és hogy a gazdák észreveszik-e (és mikortól), hogy megváltozott a kutya viselkedése.

Pötyim 10 éves koráig nagyon fitt volt, utána kezdett el öregedni

Ennek tanulmányozására kanadai minta alapján összeállítottak egy kérdőívet, amely még az állatorvosok számára is hasznos lehet. A kérdőívben rákérdeznek a kutyák tájékozódási képességére, aktivitására és szociális érdeklődésére is. A kitöltés után a gazdi egy azonnali értékelést kap, így képet kaphat arról, hogy testileg és szellemileg milyen korban van a kutyája.

Segítsétek az etológusok munkáját azzal, hogy kitöltitek a kérdőívet! Nem baj, hogy ha a kutya még nem idős, az összehasonlítás miatt fiatal kutyák adataira is szükség lesz.

A kitöltők között nem mellékesen kutyáknak szánt memóriajátékokat és Purina termékeket sorsolnak ki. :)

Bandita lánytestvére, Happiness Bringer Bounty "Bonny" vasárnap a Virovitica (Horvátország) CAC-on 3. lett a kölyök Best in Showban. Gratulálunk!

Bonny

A következő megmérettetésre most hétvégén Szilvásváradon kerül sor, ahol szombaton Hungária Retriever Klub klubkiállítás, vasárnap-hétfőn pedig nemzetközi kutyakiállítás lesz. A klubkiállításon Bandi egyik másik testvére, Buddha is indul. Hajrá! :)

Bonny

Bandita néhány hete (na jó, hónapja) még egy puha plüsskutya volt, most pedig már egy erejét próbálgató kamasz. Szerencsére még csak az elején vagyunk a kamaszkornak, de azért néha-néha már feszegeti a határokat. Velünk szemben ez még inkább csak abban nyilvánul meg, hogy lassabban jön vissza, amikor hívom - ilyenkor elindulok az ellenkező irányba, és láss csodát, hirtelen már ott is van mellettem. Főleg a többi kutyával szembeni viselkedésén látszik a változás, például mindenkit lemorog, aki ki akarja venni a szájából a botot, de ha megtetszik neki a másik kutyánál lévő bot, akkor azt is megszerzi magának. Ha átmegy nagyon morgósba, akkor odamegyek, és én morgom le - ez működik is, nekem mindig, mindent gond nélkül odaad.

A kisebbtől persze könnyű lopni

A másik, amin még észrevehető a kamaszodás, hogy kezd megváltozni a játékstílusa. Bandi legjobb játszópajtása Bono, egy vele egyidős vizsla. Hatalmasakat hancúroznak együtt, főleg birkózni szoktak. Egy hónappal ezelőtt, amikor elkezdtünk az Öbölbe járni, még nagyon óvatosan játszottak, csak ijesztgették egymást tátott szájjal, és mutogatták a csillogó, hófehér, vadi új fogaikat. Utána Bandi elkezdett sörényesedni, így Bono állandóan a nyakát cibálta, most pedig már ott tartanak, hogy a másik pofáján a bőrt húzzák. Egyre többször fordul elő az is, hogy megpróbálják kifejezni a dominanciájukat. Bono esetében ez főleg azt jelenti, hogy megpróbál rámászni Bandira, Bandi pedig játék közben igyekszik legyűrni Bonot, és fölé áll. Ezt nem szoktam hagyni, és ezt Bandi is tudja, mert ha elindulok feléjük, és rászólok, akkor lejön Bonoról.

Összességében nincs különösebb gond Bandi viselkedésével, mert játék közben simán lefekszik a másiknak, a jack russel haverja például rendszeresen rajta ugrál, de megérti azt is, ha nem akarnak vele játszani. Akkor szokott besokkalni, amikor ő van alul, és egyszerre két kutya támadja - ilyenkor egy idő után bedühödik, és szétcsap köztük.

Általában nem sokat látunk belőlük, ha belelendülnek

Igazából nem aggódom, mert normális, hogy ebben a korban (jövő héten lesz 7 hónapos) kísérletezik az erejével, és próbál jó pozíciót szerezni a falkában. Itthon ezzel nincs gond, mert tudja, hogy hol a helye, bár most újból elővesszük majd a gesztusevést, hogy erősítsünk ezen. Ilyenkor bekészítem a táljába a kaját (és egy kekszet), és utána a szeme láttára falatozok a táljából - persze a kekszet, nem a tápot. Ez elég egyértelmű jelzés a számára, hogy fölötte állok, enyém az elsőség joga, és ő csak akkor ehet, ha már végeztem. Amikor elfogyott a keksz, akkor leteszem a tálját a földre, de még mindig nem engedem oda. Ha próbálkozna, akkor odamorrantok, és innen tudja, hogy még mindig igényt tartok a kajára. Kicsit várni szoktam még ilyenkor, és csak utána engedem őt enni. Nincs is gond az étvágyával. :)

A kutyasulit május 7-én kezdjük, nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz. Bandi nagyjából már tudja a tananyagot (séta laza pórázon, ül, fekszik, marad, igazodik), amit még csak néha gyakoroltam vele, az a lábnál követés, de az is szépen alakul. Nem is ezek miatt megyünk, hanem a sulin használt módszer miatt, amiről elméletben már rengeteget tudok, de a gyakorlati alkalmazásáról elég keveset.

Az Őrmezői suli ugyanis egy Tükörmódszert használó kutyaiskola, és rengeteg mindenben különbözik a klasszikus, pórázas kutyasuliktól. Abból indul ki, hogy a kutya tükröt tart a gazda elé (innen jött a név is), és megmutatja, milyenek vagyunk, és miben kell fejlődnünk. A kutyasuli így egy önismereti tréningnek is felfogható - kíváncsi is vagyok, mit tudok meg saját magamról. :)

A Tükörmódszerről bővebben itt olvashatsz.

A Kopaszi-gát az egyik kedvenc kutyasétáltató helyünk, és az óraállítás óta végre hétköznap is le tudunk menni. Egész jó kis kutyás csapat gyűlt itt össze, ráadásul ott a Duna, kész kutyaparadicsom ez a hely.

Bandi, Chili és Bono

!!!

Bemutatom Kukut, a 4 éves golden retrievert, az ország első képzett hallássérült-segítőkutyáját. Kuku gazdája helyett hall: jelzi, ha vendég érkezett, és ébreszt, ha csörög az óra. Gazdája még kölyökként választotta ki erre a feladatra, s a képzésében a NEO Segítőkutya Egyesület kiképzői segédkeztek.

Mányik Richárdtól, az egyesület munkatársától megtudtam, hogy ők maguk is Kuku tanításán keresztül ismerkedtek meg a hallássérült-segítőkutyák képzésével, és külföldre jártak/járnak tanulni a segítőkutya képzés ezen részét (valamint a mozgássérült-, rohamelőjelző-, és az autista segítőkutyák tanítását is). Kuku gyakorlatilag a vizsgamunkájuk, gazdája kérésére ő otthoni környezetben dolgozik.

Richárd elmondta, hogy már más szervezet is elkezdte a hallássérült-segítőkutya képzést idehaza (például a Kutyával az Emberért Alapítvány), de hivatalosan még nincsen ilyen levizsgázott segítőkutya Magyarországon. Kuku gazdája megelégedésére stabilan dolgozik, de mivel csak otthon van szüksége a segítségre, így a vizsgával járó előnyök (bejuthatnak családi kutyák által nem látogatható részekre) számára nem fontosak.

A NEO Segítőkutya Egyesület a honlapján egy kérdőívvel méri fel az igényt a hallássérült-segítőkutyákra, és Richárd elmondta, hogy az online és a bemutatókon kapott személyes kérdőíveket már több mint 300-an töltötték ki. A nagyon kedvező fogadtatás ellenére azonban a konkrét jelentkező ennek töredéke, ezért az egyesület munkatársai az itthon ismeretlen segítőkutyai szerepkört különböző szakmai fórumokon is igyekeznek bemutatni.

Az egyesület egy nagyon speciális segítőkutya képzésével is foglalkozik: a még kölyök Donnie, a drótszőrű magyar vizsla egy csőlátással élő fiatalember segítője lesz. Donnie gazdájának blogját itt olvashatjátok.

Tegnap este a kutyafuttatón szóba került a kerületi (XI.) állattartási rendelet, azon belül is a szájkosár-kötelezettség és a kutyafuttatók témája, és gondoltam, kicsit utánanézek, hogy pontosan mi a helyzet nálunk. Eddig csak annyit tudtam, hogy egy nagytestű kutyát lehet lakásban tartani, a többinek nem jártam utána, és most szembesültem vele, hogy mi bizony megszegjük a szabályokat.

Banditára ugyanis szájkosár kellene. Tavaly ősszel kisebb vihart kavart a kutyások körében, hogy a XII. kerületben milyen szigorításokat vezettek be (pórázkötelezettség, szájkosár), pedig a helyzet az, hogy nagyon sok helyen már régóta ugyanezek a szabályok érvényesek. Sőt a XI. kerületben minden 40 centiméter feletti kutyára kötelező a szájkosár „lakáson, illetve önálló bekerített telekingatlanon kívül”, egészen pontosan:

„Szájkosárral vezetendő kutyafajták listája:

airdale terrier, akita inu, anatóliai juhász, angol bullterrier, angol masztiff, angol véreb, amerikai bulldog, argentin dog, bajor véreb, berger de beauce, bernáthegyi, berni pásztorkutya, bordeaux-i dog, boxer, brasileiro, briard, bullmasztiff, cane corso, délorosz juhász, dobermann, dog, eurázsiai juhász, fila, flandriai bouvier, francia bulldog, groenendael, hannoveri véreb, hokkaido ken, holland pásztor, hovawart, ír farkaskutya, jagd terrier, kanári szigeteki masztiff, kaukázusi juhász, kerry blue, komondor, közép-ázsiai juhász, kuvasz, lakenois, leonbergi juhász, malinois, moszkvai őrkutya, nápolyi masztiff, német juhász, óriás schnauzer, orosz fekete terrier, pireneusi hegyikutya, pitbull terrier, puli, pumi, ridgeback, rottweiler, sarplaninac, staffordshire terrier, skye terrier, tátrai juhász, tervueren, tiber masztiff, tosa inu,  új-foundlandi, shar pei és ezek keverékei, a veszélyesnek nyilvánított ebek, valamint az 40 cm marmagasságúnál nagyobb fajtatiszta és keverék kutyák.”

Jó, mi? Még azt is tételesen felsorolja, hogy melyik fajtákra nem kell szájkosár:

„kis testű, szoba, törpe kutyák: 40 cm marmagasság, 5 kg-nál kisebb testsúly

lhasa apso, beagle, bichon frise, bolognai pincsi, boston terrier, Cavalier King Charles spániel, csincsa bulldog, csivava, havannai pincsi, ihasa, japán csin, japánspicc, majompincser, máltai pincsi, mopsz, oroszlánkutya, papillon, pekingi palota pincsi, phalene, selyempudli, selyemspicc, si-cu, tibet spániel, tibet terrier, toy bulldog, törpegriffon, törpepincser, törpeschnauzer, törpespániel, törpesspicc, törpeuszkár, valamint azok a törpe- és szobakutya fajták, melyek kb 10-35 cm marmagasságúak, 5 kg-nál kisebbek, és pofájuk mérete valamint anatómiai adottságuk miatt a szájkosár használatára nem kötelezettek.”

Egyébként milyen fajta az a csincsa bulldog? Lehet, hogy én vagyok tudatlan, de még az életben nem hallottam róla, pedig azóta bújom a kutyás könyveket, amióta olvasni tudok, és nem egyszer végignyálaztam a Szinák-Veress-féle Nagy kutyakönyvet (benne 376 fajta leírásával). Ilyen formában a Google is csak egy kutyatenyésztéssel foglalkozó cikkben és az ebrendeletekben talál rá utalást, de chincha bulldogként már kidob néhány találatot. Ezek szerint a csincsa bulldog egy ősi indián fajta Peruból, a francia bulldog őse. Amúgy meg kihalt. (Az ihasa és a selyempudli is megérne egy misét.)

Szóval szájkosarat kéne tenni a kutyára. A tömegközlekedési eszközöket leszámítva a környéken még nem láttam szájkosaras kutyát, és nehezen tudom elképzelni, hogy a jövőben Bandit azzal sétáltassam. A szájkosár amúgy is ijesztően hat az emberekre, mert rögtön azt feltételezik, hogy egy veszélyes kutyáról van szó. Bandi pedig nem veszélyes. Aki nem hiszi, jöjjön el, és nézze meg.

Kutyafuttatók terén elég jó helyzetben vagyunk, mert több elkerített terület is van a közvetlen közelünkben. Sőt még ilyen furcsaságok is vannak, hogy egymás mellett van egy kiskutya és egy nagykutya futtató. Utóbbit néhány hónapja adták át, és nincs benne se járda, se fű, így elég könnyű plusz két kilót összeszedni a cipőkre. Ráadásul a bejárat egyik oldalán ott a kerítésen a tábla, hogy "Kutyafuttatásra kijelölt terület", míg attól 3 méterre kint áll egy másik "Kutyát beengedni, sétáltatni tilos!" felirattal. Igazodj ki rajta.

Balról nézve kutyafuttató

Jobbról meg már nem
(ott a tábla a kép jobb felén, csak szerettem volna, hogy a kapu is rajta legyen a képen, hogy érzékeltessem, milyen közel van egymáshoz a két tábla)

A nagy sár miatt amúgy is mindenki a kistestűeknek kijelölt futtatóra jár, ami annyival jobb, hogy ott van egy járda keresztben, és némi kavics, így a kutyák nem feltétlen lesznek nyakig sárosak, ha belelendülnek a játékba. Tegnap este azonban kiderült, hogy a kiskutyások nem annyira szeretik az oda „bepofátlankodó” nagykutyásokat. Vígan elvolt a 6-7 kutya egymással, többségük közepes méretű (40-50 centi körüli), talán Bandi volt a legnagyobb. Egyszer csak a futtató túlsó végén megjelent egy békés nagykutyás (~60 centi), mire a kis-közepes kutyások nagy felháborodással csoportosan kivonultak, és végül csak hárman maradtunk. Nem tudom, mi lehetett a probléma, a velünk maradt gazdi szerint az bökhette az egyik kiskutyás csőrét, hogy más a nagytestű kutyájával be mert jönni a futtatóra. A nagykutyás gazdi állította, hogy ők még csak messziről látták a kicsit, és nem tud róla, hogy feszültség lenne a két kutya között, így ő is értetlenül állt az egész előtt. Lehet, hogy pár hónap múlva már minket is kiutálnak? Szép remények, izgalmas a kutyás élet.

Korom Gábor, a Népszigeti Kutyasuli alapítója, a Tükör-módszer egyik kidolgozója volt a legutóbbi vendég az RTL Klub Portré című műsorában. Nézd meg a videót az RTL honlapján!

A Super Bowl az egyik legnézettebb műsor az amerikai tévékben, így a hirdetők igyekeznek minél ütősebb/viccesebb reklámokkal előrukkolni. Idén két kutyás is volt:

Doritos

Bud Light

Az amerikai kutyatenyésztők népszerűségi listájának hatására írtam a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének (ők látják el itthon a törzskönyvezési feladatokat), hogy van-e hasonló statisztikájuk a legkedveltebb fajtákról. A segítőkész ügyintézőknek hála ma megkaptam a listát, ami a következőképpen alakul:

1. német juhászkutya

2. francia bulldog

3. angol bulldog

4. yorkshire terrier

5. rövidszőrű magyar vizsla

6. tacskók

7. amerikai staffordshire terrier

8. chihuahua

9. boxer

10. golden retriever

(11. rottweiler)

A fajták több mint fele az amerikai összeállításban is szerepelt (német juhászkutya, bulldog, yorkie, tacskó, boxer, golden). Számomra nagy meglepetés, hogy a francia bulldog a második, nem gondoltam volna, hogy ennyire népszerű. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a labrador és a beagle mégsem annyira közkedvelt itthon, mint azt hittem. Aminek viszont nagyon örültem, az a vizsla, jó látni, hogy egy magyar fajta is befért a top 10-be. :)

Megint voltunk ovizni, most szerencsére mindkét nap el tudtunk menni. Először jöjjenek a szombati képek egyenként (köszönet érte Eszternek), aztán pedig a maiak, ezeket felraktam a Picasara.

Vasárnap:

Which breed is America’s top dog?

Kíváncsi lennék rá, itthon milyen fajták vannak a top 10-ben. (Mondjuk a sok szaporító miatt nem biztos, hogy megbízható lenne a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének a statisztikája.)

1. labrador (húsz éve vezeti a listát)

2. német juhászkutya

3. yorkshire terrier

4. beagle

5. golden retriever (nem bírtam megállni, hogy ne Bandit tegyem be)

6. bulldog

7. boxer

8. tacskó

9. uszkár

10. shih-tzu

Szerencsére Bandita már lényegesen jobban van, úgy tűnik, elég hamar kiheverte a kezdeti sokkot. Séta alatt egyáltalán nem sántít, de még azért kerüljük az eszetlen rohangászást és a bandázást más kutyákkal.

A sebe szépen gyógyul, remélem hétvégére már teljesen rendbe jön, és akkor átbulizhatja a hétvégét Bluessal. Néhány napja már a tejfogai is elkezdtek potyogni, most kicsit viccesen néz ki, kis fogatlanka. :)

Bandit tegnap megharapták. Az én pihepuha, jámbor, 4 hónapos babakutyámat kilyukasztotta egy 7 hónapos (!!!) bullterrier. A kutyafuttatón. És én nem voltam ott. Viktor vitte le a kutyát, szeretem, ha néha kettesben is lemennek. Egy fél órája már, hogy lent lehettek, amikor megcsörrent a telefon. Éreztem, hogy baj van. Cipő, kabát, egy törölköző, ha nagyon vérezne, és már rohantam is a futtatóra. Viktorék már egy csaj kocsijában ültek, aki felajánlotta, hogy elviszi őket a dokihoz, én meg gyalog mentem utánuk. Szerencsére nem túl komoly a sérülés, így a hyperolos tisztítás, az antibio és a fájdalomcsillapító után jöhettünk is haza. A tettes kutya gazdája szintén ott volt, és állta a számlát.

Viktor elmondása szerint a bull játék közben egyszer csak bekattant, és először csak belecsípett Bandiba, aki erre rögtön behódolt neki. A bull csipkedte tovább, Bandi menekült volna, és ekkor kapta el a bal könyökét a másik kutya. A bull gazdája ledermedt, fogalma nem volt róla, mit kéne csinálnia, és csak állt, mint egy rakás ... . A rendelőben láttam rajta, hogy nagyon sajnálja, ami történt, de ettől függetlenül fel nem foghatom, miért választ valaki olyan fajtát, amit nem tud kezelni. Kedvelem a bullterriereket, szerintem jópofa kutyák, de tény, hogy már nagyon fiatalon könnyen elborul az agyuk játék közben, és ilyenkor kell közbelépni, hogy a kutya megtanulja, hol a határ. (kutyaovi!)

Tudtam, hogy kutyaharapásra előbb vagy utóbb majd sor kerül, de arra nem számítottam, hogy bármilyen kutya így beleharap egy gyerekkutyába. Nem tudom, mit tettem volna, ha jelen vagyok, első lépésben tuti, hogy már akkor szólok, ha látom, hogy a másik zaklatja a kutyámat... Ha meg a kedves gazdi ilyen szerencsétlen, akkor leordítom a kutyája fejét, sőt ha olyan kaliber a kutya, hogy nem kell attól félnem, hogy letépi a lábam, akkor még egy jól irányzott rúgást is megeresztek az irányába.

Hihetetlen, hogy nagyon sokan úgy tartanak kutyát, hogy fogalmuk nincs a fajta adottságairól, képességeiről. A gazdi elmondása szerint korábban még sosem harapott meg senkit a kutyája, így könnyen lehet, hogy az a szerencsétlen állat mostantól örökös pórázfogságra lesz ítélve, ami nem megoldás, csupán a probléma elkerülése.

Bandi szerencsére az esti sétán már nem sántított, és a kedve is szuper. Csak reménykedni tudok, hogy ezek után nem lesz félénk, bátortalan a többi kutyával szemben. Az könnyen lehet, hogy a bullterriereket már soha nem fogja kedvelni, de ezzel együtt tudok élni...

Múlt héten hivatalosan is letelt az utolsó oltást követő karantén, így végre nyugodt szívvel mászkálhatunk mindenfelé. Ennek örömére pénteken ellátogattunk a Fressnapfba, ahonnan Bandi szerintem az összes játékot hazahozta volna. :) Szombaton a Kopaszi-gátnál lévő kutyafuttatón voltunk, megvolt az első találkozás a Dunával. Beledugta az egyik lábát a vízbe, majd hirtelen kikapta, és kerge üzemmódban futkosott fel-alá a parton. :)

Már a kezdetektől fogva alig vártam, hogy elkezdhessük a kutyaovit, és vasárnap el is látogattunk az Őrmezői Kutyasuliba, hogy kipróbáljuk, milyen kiskutyás gazdinak lenni a kutyaiskolában. Nagyon kíváncsi voltam Bandita viselkedésére, hogy az ismeretlen környezetben mennyire lesz magabiztos, és hogy hogyan adja elő magát a többieknek. Hozta a várt formát, és farkcsóválva, határozottan közeledett mindenki felé.

A kutyaóvoda a kedvenc kutyaiskolai műfajom: egy csapat 3-7 hónap közötti kölyökkutya, akik mást sem csinálnak, csak kergetőznek, hancúroznak, és közben szépen megtanulják, hogyan kell viselkedni a többi kutyával, mit szabad és mit nem. Még ha suliba nem is viszi el mindenki a kutyáját, az ovit én kötelezővé tenném, mert ennél jobb hely nincs a szocializációra. A kutya szakértő felügyelet mellett találkozhat vele egykorú kölykökkel, és ha túl durván játszik, azonnal közbelépnek, s a gazdi is megtanulja, hogyan kezelje a kutyáját. Ha van elég kölyök, akkor az a legjobb, ha külön veszik a rámenősebbeket és a nyuszikat, s akkor a magabiztosabbak nem tudják piszkálni a félősebbeket, akik viszont idővel, jó eséllyel felbátorodnak. Az oviban a kutya hozzászokhat olyan dolgokhoz, amelyek a hétköznapokban esetleg ijesztőek lehetnek számára, legyen az például egy hirtelen kinyíló esernyő, egy bringa, egy fűnyíró vagy éppen egy szokatlan anyag (kiterített fólia). A vagányabb kölykök a viselkedésükkel ilyenkor még bátorítják is a kicsit nyuszibbakat, akik láthatják, hogy nincs mitől félni. A foglalkozások alatt aztán egy csomó hasznos dolgot megtanulhat még a gazdi és kutyája, például a laza pórázon való sétát, a behívást, ültetést, szemkontaktust, klikkerhasználatot, és jó feladatok vannak a kötődés erősítésére is. Az ovi tehát csupa móka és kacagás, és arra is kiválóan alkalmas, hogy egy tükröt tartson a gazdi elé, aki a többieket látva esetleg elgondolkozik azon, hogy saját magának min kellene változtatnia.

A mi csoportunkban 7 kölyök volt összesen, nagyjából mindenki Banditával egyidős, négy hónap körüli. Emlékeim szerint a többség szuka volt. Méretét tekintve Bandi volt a legnagyobb, s minden kutya felé egyértelműen domináns jeleket küldött. (Tartok is tőle, hogy mi lesz később, ha elkezd kamaszodni…) Egy roti szuka próbálkozott nála, de Bandi odébb lökte, és nem foglalkozott vele, játszott tovább másokkal. Párszor előfordult, hogy ő kezdeményezte a lökdösést, de mindig ment utána vissza játszani. Volt egy kis keverék a csoportban, ő volt a legfürgébb, még a vizslák se érték utol. Bandi elég hamar rájött, hogy esélytelen vele szemben, így a fekete kutya futotta a köröket, ő meg a kör közepéből indulva mindig elévágott, egyszer sikeresen fel is lökte. :)

Klikkereztünk ezerrel (én házon kívül még nem nagyon használtam, úgyhogy ez jó volt), gyakoroltuk a behívást (ezt sípra csináljuk, sokkal egyszerűbb, mint kiabálni, és ha belekezdünk a munkakutyázásba, akkor úgyis kelleni fog), és próbálkoztunk a laza pórázon sétával. Ez utóbbi meglepően jól ment, megérte gyakorolni a séták alatt. Összességében tehát nagyon jól éreztük magunkat az oviban, Bandita nagyon elfáradt, utána átaludta a vasárnap délutánt.:) Most szombaton sajnos nem tudunk menni, helyette ezeréves kutyás barátokkal megyünk kirándulni. Vasárnap viszont újból ovi, kíváncsi vagyok, mit szól majd Bandi. :)

A kutya egy napja

8.00 Kutyakaja! Imádom!

9.30 Kocsikázunk! Imádom!

9.40 Séta a parkban! Imádom!

10.30 Megsimogattak és megdögönyöztek! Imádom!

12.00 Ebéd! Imádom!

13.00 Játszottam a kertben! Imádom!

15.00 Csóváltam a farkam! Imádom!

17.00 Tejes csontocskák! Imádom!

19.00 Labdáztunk! Imádom!

20.00 Hú! Tévét néztem az emberekkel! Imádom!

23.00 Az ágyon alszom! Imádom!

Részletek egy macska naplójából

Fogságom 983. napja. A fogvatartóim továbbra is bizarr kis lógó dolgokkal piszkálnak.

Ők friss hússal táplálkoznak, míg a rabtársaim és én csak maradékot vagy szárított falatkákat kapunk. Noha elég egyértelműen kifejeztem a megvető véleményemet, muszáj valamit ennem, hogy megőrizzem erőmet.

A szabadulás gondolata az egyetlen dolog, ami életben tart. Hogy megpróbáljam elundorítani őket, ismét a szőnyegre hánytam.

Ma lefejeztem egy egeret, és a fejnélküli testét a lábuk elé dobtam. Azt reméltem, hogy ettől majd megrettennek, hiszen egyértelműen kifejezi, mire vagyok képes. Ennek ellenére csupán megdicsértek, hogy milyen jó vadász vagyok. Idióták.

Ma este a bűntársaikkal tartottak valami gyűlést. A tanácskozás idejére engem magánzárkába dugtak. A zajokat azonban hallottam, és éreztem az étel illatát. Kihallgattam, amint arról beszéltek, hogy az elzárásomra valamiféle „allergia” miatt van szükség. Meg kell tudnom, hogy ez mit jelent, és hogy hogyan válhatna az előnyömre…

Ma majdnem sikerült az egyik kínzóm ellen egy merényletet végrehajtanom, amikor a lábára csimpaszkodtam, miközben ő mászkált. Holnap ezt ismét megpróbálom – de akkor majd a lépcső tetejéről támadok.

Meg vagyok győződve róla, hogy a rabtársaim behódoló szolgák és besúgók. A kutyának külön kiváltságai vannak. Rendszeresen szabadon engedik, és ő mégis szívesen visszatér hozzájuk. Nyilvánvaló, hogy egy idióta.

A madár pedig tuti, hogy egy informátor. Rendszeresen látom, ahogy az őrökkel társalog. Biztos vagyok benne, hogy minden cselekvésemet jelenti nekik. A fogvatartóim védőőrizetbe helyezték egy magasított cellába, így még biztonságban van. Egy ideig…

Forrás

.

lsd. Terápiás kutyák és autista gyerekek

Tegnap írtam arról, hogy Banditát klikkerrel szeretném tanítani, amely bár egyre ismertebb a kutyások körében, mégis illene leírnom, hogy mi az. Nagyjából 10-11 évvel ezelőtt, külföldi kutyás levelezőlistákon hallottam először a klikkerképzésről. Sikerült is szerezni egy klikkernek nevezett eszközt, amely semmivel se összekeverhető, rövid, kattanó hangot ad, és a használatának lényege, hogy a megfelelő kondicionálás után a kutya a fejében összekapcsolja a klikker hangját a jutalommal, ezért aztán próbál olyan cselekvéseket végrehajtani, amivel kiérdemli a klikket (és ezzel a jutalmat). Ennek köszönhetően a tanítás során nem kell a kutyát kényszeríteni, hanem örömmel dolgozik, és a gazdi pedig sokkal pontosabban tudja a kutyát jutalmazni már akkor, amikor a kutya éppen végrehajt egy cselekvést. Például, ha azt szeretném, hogy a kutya vezényszóra ásítson, akkor nem ásítás után jutalmazom meg (amikor fennáll annak a lehetősége, hogy a kutya közben csinál valami mást is, és azt hiszi, hogy arra ment a jutalom), hanem akkor klikkelek, amikor éppen ásít. Így tudja a kutya, hogy maga az ásítás volt jó, és utána pedig megkapja érte a jutalmat.

ilyen egy klikker

Akkoriban Pötyivel nem volt egyszerű dolgom, mert kajával nehezen volt motiválható (ma már inkább azt gondolom, hogy nem volt elég éhes), így nem jutottunk semmire. A családi goldennél, Bluesnál a ritka találkozások miatt egyszerűbbnek tűnt a jól ismert, sok jutalmazással, de mégis kényszerítéssel történő tanítás. Neki egy dolgot tanítottam meg klikkerrel, a fektetést, mert nem voltam hajlandó arra, hogy a sulin lerángassam, vagy lenyomjam a kutyát a földre, hanem azt akartam, hogy szeressen feküdni. Meg is lett az eredménye, míg a többiek küzdöttek, addig ő rögtön levágódott.

Hogyan működik?

A klikkerképzés egy pozitív megerősítésen alapuló tanítási módszer. A tengeri emlősöknél használták először, mert náluk elég nehezen működik a klasszikus, kényszerítéses tanítás. A lényeg, hogy abban a pillanatban jutalmazzuk az állatot, amikor valami jót csinál, így ösztönözve arra, hogy minél gyakrabban ismételje meg. Egy delfint elég nehéz nagy távolságból vagy például egy dupla szaltó közben jutalmazni, ezért találták ki azt, hogy a delfin agyában összekapcsolják a sípszót a jutalommal (hallal), és így sokkal hatékonyabban tudják őket jutalmazni. (A Fővárosi Állatkertben szépen lehet ezt látni a fókabemutatókon.) Ma már a módszert mindenféle állatokon használják, halaktól elkezdve a lovakig.

A kondicionálás alatt megtanítjuk a kutyának, hogy a kattanó hang = jutalom. A gyakorlatban ez körülbelül annyit jelent, hogy napi 2-3 alkalommal magunkhoz veszünk 20-30 extra jutalomfalatot (felkockázott sajt, virsli, sült csirke – a lényeg, hogy ne kelljen rágni), fel-alá járkálunk a lakásban, kattintunk a klikkerrel, és rögtön utána adunk a kutyának egy falatot. (Lényeges, hogy mindezt minél ingerszegényebb környezetben tegyük, hogy semmi se terelje el a kutya figyelmét.) A kutyák általában néhány nap alatt felfogják, hogy a klikker hangját jutalom követi. Ezt úgy tesztelhetjük, hogy egy váratlan szituban kattintunk a klikkerrel, és ha a kutya odamegy hozzánk a falatért, akkor készen áll a folytatásra. Ezt követően állhatunk neki a tanításnak. Erre többféle lehetőségünk is van: történhet elkapással, formálással, célkövetéssel, megvezetéssel, utánzással és modellezéssel.

Az elkapásnál megvárjuk, amíg a kutya magától hajtja végre a kívánt cselekvést (pl. ásít), és akkor jutalmazzuk. A formálásnál alaposan megtervezzük, hogy pontosan mit szeretnék, és lépésről lépésre alakítjuk ki (pl. ha azt szeretném, hogy forogjon, akkor először már arra is klikkelek, ha kicsit oldalra fordul, aztán fokozatosan növelem az elvárást, és az egyre nagyobb fordulatért klikkelek, amíg teljesen körbe nem fordul). A célkövetésnél megtanítjuk a kutyának, hogy az orrával érintsen meg egy pálcát, és utána ezzel a pálcával irányíthatjuk a mozgását. A megvezetésnél kezünkben a jutalomfalattal vezetjük a kutyát, míg az utánzásnál egy másik ebet hívunk segítségül, amelyik már tudja a feladatot. A modellezésnél pedig vagy a környezetet alakítjuk úgy, hogy a kutya kénytelen legyen a kívánt cselekvést végrehajtani, vagy mi helyezzük őt a kívánt pozícióba.

A klikker persze nem csodaszer, a használata során elég sok mindenre oda kell figyelni. Kutya nélkül be kell gyakorolni az időzítést; meg kell szokni, hogy először klikkelünk, és csak utána nyúlunk a falatért; és nem szabad túlzásba vinni a gyakorlást (erre is érvényes a szabály, hogy inkább többször keveset, mint egyszerre sokat).

A fenti egy nagyon tömör és leegyszerűsített leírása volt a módszernek, ezért ha bárki úgy dönt, hogy megpróbálkozik vele, akkor azt javaslom, olvasson utána a neten (http://www.klikker.hu) vagy az elérhető magyar szakirodalomban (Karen Pryor: Klikkerképzés kutyáknak, Vámosi-Nagy Nóra: Klikk!). Kedvcsinálónak pedig álljon itt a klikkeres tanítás egyik hazai központjának számító Népszigeti Kutyaiskola népszerű karácsonyi videója, lassan úgyis aktuális lesz. :)

Kicsit tudományosabb bejegyzés lesz ez a mostani, de cserébe a végén lesz egy jó videó vízlerázó kutyákról. :)

Ha lassított felvételen nézünk egy magáról vizet lerázó kutyát, láthatjuk, hogy a folyamat a kutya fejénél kezdődik, és mint egy hullám, halad végig az állat testén, egészen a farka hegyéig. (Ez a viselkedés persze sok emlősnél megfigyelhető, de maradjunk csak a kutyáknál.) Néhány amerikai fizikus úgy döntött, hogy alaposabban szemügyre veszik a technikát, hogy megállapítsák, milyen frekvenciával hullámzik a kutya teste, és hogy milyen sebességgel kell ráznia magát ahhoz, hogy a lehető legtöbb vizet eltávolítsa a bundájából.(Az eredmények alig egy hónappal ezelőtt meg is jelentek az egyik folyóiratban.)

A kutatók szerint a vízcsepp és a kutya szőrszála közti adhéziós erő tartja vizesen az állatot, ennek a leküzdéséhez pedig megfelelően gyors rázkódásra van szükség. A fizikusok számításaik során arra az eredményre jutottak, hogy az állatoknak R^-0.5 frekvenciával (R az állat testének sugara, a középvonaltól a bőrig) kell rázniuk magukat. Ennek igazolására több faj vízrázását is rögzítették, és megállapították, hogy minél kisebb egy állat, annál gyorsabban rázza magát. Egy labrador retriever frekvenciája például 4,3 Hz (rezgés/másodperc), míg az egéré 27 Hz, a medvéé pedig 4 Hz. A testméret növekedésével a lassulás nem lineáris, a felső határ a medvénél tapasztalt 4 Hz volt.

Az eredmények alapján végül megállapították, hogy az állatok R^-0.75 frekvenciával rázzák magukat a becsült R^-0.5 helyett. A kutatók szerint a különbségre a magyarázat a szőr lehet, ugyanis a modellben a sugár az állat bőréig húzódik, és a szőrréteget nem számították bele.

Ennyi volt a tudományos háttér, jöjjön a videó sok vizes kutyával. :)

még van tesó, aki gazdit keres!

http://hb-goldens.atw.hu/

A napokban megjelent egy olyan hír az amerikai sajtóban, hogy a kutyaharapások áldozatai általában felügyelet nélkül hagyott gyerekek, és a kutyák többnyire az arcon ejtenek sérüléseket. Külön kiemelik, hogy az egyik leggyakoribb elkövető a labrador, amely egyébként híresen gyerekbarát fajta.

537 esetet figyelembe véve 23%-ban keverék, 13,7%-ban labrador, 4,9%-ban rottweiler, 4,4%-ban német juhászkutya, 3%-ban golden retriever volt az elkövető. A felmérés olyan térségben (Denver) készült, ahol a pit bull terrier tiltott fajta. Az esetek zömében a kutya ismerős volt a gyerek számára, és több mint a felében volt előzménye a harapásnak, például túl durván játszott vele a gyerek, vagy éppen megijesztette.

Egy ilyen hírhez hozzátartozik az is, hogy az Egyesült Államokban a labrador retriever már 11 éve a legkedveltebb fajta az American Kennel Club adatai szerint (a keverékekről nincs infó). A német juhászkutya a 2., a golden a 4., a rottweiler a 13., így valahol nem véletlen, hogy ezek a fajták vezetik a harapási statisztikát. A legkedveltebb 15-ben még egy nagyobb testű fajta van, a boxer (illetve az uszkárok együtt szerepelnek, nem tudom, mennyi lehet ebből az óriás), de az összes többi közepes vagy kis termetű fajta (yorki, beagle, tacskó, pomerániai stb.).

A hírt tehát kellő kritikával szabad csak fogadni, már csak azért is, mert a törpekutyákról nincsenek harapási adatok... Nagy különbség a nagy testű és kis testű kutyák között, hogy az ingerküszöbük eltér, egy nagyobb méretű kutya például épphogy megérzi, ha a gyerek meghúzza a fülét, míg a kicsi annál inkább, így könnyebben elszakadhat nála a húr. A kisebb kutya azonban jellemzően nem okoz akkora sérülést, amivel kórházba kéne rohanni vagy mentőt hívni, ezért aztán ők kimaradnak az ilyen felmérésekből. Szóval én közel sem lennék annyira biztos abban, hogy a retrieverek a legveszélyesebbek a gyerekekre nézve. (sőt...)

Egy nem megfelelően szocializált és/vagy magát a család vezetőjének gondoló kutya fajtától függetlenül odakaphat a gyerek felé (vagy a gazdi felé...), és a legveszélyesebbnek tartott fajta is lehet a gyerek barátja, ha tudja, hogy hol van a helye a családban. A kutya-gyerek összeszoktatásnál persze nagyon oda kell figyelni, különösen ha a kutya volt előbb. De egy egészséges lelkű kutyával általában nincsen gond, és a gyereknek kifejezetten jót tesz, ha egy állat mellett nő fel.

A barátságosnak tartott fajták gazdái ne felejtsék el, hogy tenni is kell azért, hogy a kutya tényleg barátságos legyen... nem elég csak babusgatni, a kutyának egy következetes, határozott gazda kell. Ha ez nincs meg, akkor bizony könnyen lehet a cukimuki kiskutyából felnőttként a futtató réme...

:)))

Ejtőernyővel dob le németjuhász-kutyákat tálib erősségekbe az SAS. A brit különleges erők tagjai mellükre csatolt kutyákkal ugranak ki a gépekből. A kutyákat úgy képezték ki, hogy megkeressék és megtámadják az ellenséges fegyvereseket, de az állatok fejére kamerát is erősítenek, hogy előretolt felderítő feladatokat is el tudjanak látni - írja a Guardian. Már nyolc állat elpusztult a bevetések során, "de ez nyolc SAS-kommandós is lehetne" - idézett a Times egy meg nem nevezett forrást.

Forrás: [origo]

A kutyák repülős bevetése nem újdonság, a második világháborúban nagyon sok kutyát vittek magukkal a katonák különböző célokra. A rendkívüli magasságokból történő ugrásokat az Egyesült Államokban dolgozták ki. Ilyen speciálisan képzett kutyák még a szomszédunkban, Ausztriában is vannak. Az egyik kutyavezető szerint az ugrás előtt és alatt a kutyák (az osztrákoknál malinois-k) nyugodtabbak, mint a katonák. Azt mondja, hogy ők másképp érzékelik a magasságot, mint az emberek, és inkább a motor zúgása zavarja őket. Sőt még élvezik is a kilátást...

Az tuti, hogy a kutya részéről hatalmas bizalom kell, hogy egy ilyen ugrást nyugodtan kibírjon. A Wired szerint akár 7 kilométeres magasságból is bevethetőek, ezekben az esetekben a kutyák oxigénmaszkot is viselnek (de egyébként is van rajtuk szájkosár, hogy nehogy megsérüljön a pofájuk földet éréskor).

El tudom képzelni, hogy simán hozzászoknak a kutyák az ilyen ugrásokhoz, kíváncsi lennék rá, hogy pontosan hogyan is tréningezik őket. Az is érdekelne, hogy vajon milyen a túlélési arány... mert kicsit kamikaze akciónak tűnik a bevetésük a fegyveresek ellen. Ugyanakkor azt is el tudom képzelni, hogy kellőképpen megbecsülik őket, és megkockáztatom, jobb soruk van, mint némely láncra vert házőrzőnek...

1957. november 3-án lőtték ki Bajkonurból a Szputnyik-2 műholdat Lajkával a fedélzetén, s ezzel ő volt az első élőlény, amely eljutott a világűrbe. Lajka igazi moszkvai utcai vegyes volt, és egy sintértelepről választották ki a feladatra. Másik gyakran használt neve a Kudrjavka (кудрявка), azaz Bodri volt.

Lajkára egyértelműen a halál várt, hiszen visszatérő egysége a műholdnak nem volt. Eredetileg azt tervezték, hogy méreggel altatják el az állatot, ám erre nem került sor, mert a pályára állás után néhány órával elpusztult. A hivatalos hírek továbbra is azt terjesztették, hogy még napokig életben volt, és eutanáziától pusztult el. 1999-ben jelentek meg azok a hírek, hogy valójában a felmelegedés okozta a halálát. 2002-ben a Szputnyik-2 egyik közreműködő kutatója aztán elismerte, hogy a kilövés után 7 órával már nem kaptak jeleket a műholdról. A Szputnyik–2 végül 1958. április 14-én tért vissza a légkörbe, ahol elégett.

A kilövés pillanatai

Az [origo] nagy összeállítása Lajkáról a kilövés 50. évfordulóján

érdekesnek tűnik, jó lenne tudni, hol indítanak ilyen képzést Budapesten:

A Habilitációs kutyakiképző szakképesítés munkaterületének rövid, jellemző leírása:

Állatjólléti és higiéniai feladatokat lát el 
Gondozza az állatokat 
Felügyeli és irányítja a befogadó kiképzői munkáját 

A szakképesítéssel rokon szakképesítések: 
Mozgássérült-segítő kutyák kiválasztását, szocializációját, alap- és speciális képzését végzi 
Felkészíti a kutyát és befogadóját a vizsgára, sikeres vizsga után pedig felügyeli utógondozásukat 
Hallássérült-segítő és epilepszia rohamjelző kutyák kiválasztását, szocializációját, alap és speciális képzését végzi 
Vakvezető kutyák kiválasztását, szocializációját, alap- és speciális képzését végzi 
Elvégzi a kiképzőeszközök karbantartását 
Kapcsolatot tart a kiképzésvezetővel és a terapeutával 
Megvalósítja a kutyák egészség-, állatvédelmét

Habilitációs kutyák kiválasztását, szocializációját, alap- és speciális képzését végzi

Három hét, és megérkezik a kiskutya... A tenyésztő szerint a kiszemeltünk nagyon életrevaló, vagány, érdeklődő eb. Az talán valamit elárul, hogy a törzskönyvi neve Bandit :) rendes nevet még nem választottunk, így átmenetileg csak Bandinak hívjuk, de nem szeretném, ha ez rajta ragadna. :))

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy az állat vajon hogyan jön majd ki a 4,5 éves féligtörpe nyulunkkal. Mogyi egy ex-nőstény félvér kosorrú thüringiai törpenyúl.

Mogyi

Más állatokkal Mogyinak nem igazán van tapasztalata, mert ha hosszabb időre hazamentünk, akkor általában nem nálunk volt - főleg a macska miatt. Most viszont elkerülhetetlenül jön a kutya, és nem tudom, mit fog szólni a lakótárshoz. Mogyi szereti az embereket (pontosabban a simogatást), idegenekkel is hamar összehaverkodik, de egy kutya... Amelyik ráadásul vadászkutya...

Persze sosem lesznek egyszerre szabadon a lakásban felügyelet nélkül, és ha elkezdünk dolgozni a kutyával, akkor biztos, hogy nem fogunk nyúllal tréningezni. De az is tuti, hogy ha a nyúl egyszer csak megindul a lakásban, akkor a kutya 100, hogy elkezdi kergetni. Innen meg már csak egy lépés, hogy az ösztön bekapcsoljon.

Szeretném azt hinni, hogy a kiskutya meg fogja szokni a nyulat, és szépen megtanulja majd a szabályokat, de azért bennem van a félsz, mert elég, ha csak egyszer jut eszébe pár hónap múlva, hogy játékból megfogja a nyulat...

Kutya-macska viszonylatban csupa pozitív tapasztalatom van, de a nyúl inkább zsákmány, mint a macska... Mindenesetre reméljük a legjobbakat, és ha puszipajtások nem is lesznek, azért csak megtűrik egymást békességben.

akinek van kutyája, annak nem lesz meglepő a következő hír. elöljáróban annyit elmondanék, hogy a kutatóknak mániájuk (nem negatív értelemben), hogy magyarázatot, bizonyítékot találjanak bármire. nekik nem elég a tapasztalat, a "népi bölcsesség", ők szeretnék kísérletesen igazolni az állításokat, hogy legyen egy kézzel fogható magyarázat a kérdéses jelenségre.

ennyit a kutatókról, ezt csak azért írtam, hogy kb világos legyen, miért végeznek annyi "felesleges" kutatást olyan dolgokról, amit már tapasztalatból tudunk. (az más kérdés, hogy vannak olyanok is, amiknek az ég egy adta világon semmit értelme, pl ez a fantasztikus hír: Öngyilkossághoz vezetnek a pattanások)

itthon is egyre több helyen alkalmaznak kutyás terápiát, főleg sérült gyerekeknél/felnőtteknél és nyugdíjasotthonokban. a kórházakba még nem nagyon engedik be őket, pedig egy tisztán tartott, oltott, parazitamentesített kutya nem jelent olyan nagy veszélyt, és a krónikus beteg gyerekeknél pedig lényegesen elviselhetőbbé teszi a kórházi tartózkodást (megkockáztatom, hogy a gyógyulás is gyorsabb, de erről most nem kerestem cikket) egy kutya rendszeres látogatása.

a sérült gyerekeknél nagyon nagy változásokat lehet elérni egy kutya segítségével. az állatnak könnyebben megnyílnak a gyerekek, a kutya segítségével könnyebb rávenni őket a mozgásra (pl. utánozd a kutyát vagy dobd el neki a labdát), szóval abszolút pozitív hatással van rájuk egy kutya. egy jó terápiás kutya árasztja magából a nyugalmat, amit a gyerek is megérez, és átvesz.

a kutatóknak ezeket a pozitív hatásokat most a gyerekek hormonszintjében megfigyelhető változásokkal is sikerült igazolniuk. a Montreali Egyetem kutatói a gyerekek nyálából határozták meg a kortizol nevű hormon mennyiségét, amelyet a mellékvese stresszhelyzetekben termel, és ilyenkor döntő szerepet játszik az anyagcsere szabályzásában.

a kortizol szintjében az ébredést követően nagyjából fél órával egy csúcs figyelhető meg (ált. 50%-os emelkedés), ezt hívják cortisol awakening response-nak (CAR), és a stressz vizsgálatakor gyakran használják ezt az értéket (a hormon szintje aztán napközben folyamatosan csökken). A kutatók 42 autista gyermek esetében három alkalommal vizsgálták ezt a szintet: a terápiás kutya bemutatása előtt, az ottléte alatt és a távozása után.

A kutya megérkezése előtt a gyerekek hormonszintje általában 58%-kal emelkedett meg. A kutya négyhetes tartózkodása alatt ez lecsökkent 10%-ra, majd a távozása után visszaugrott 48%-ra. a napközbeni hormonszintben ugyanakkor nem mutatkozott változás. A szülők az állat ottléte alatt több viselkedésbeli változásról is beszámoltak, például lecsökkent a problémás viselkedések és a dührohamok száma. ( a kutya érkezése előtti 2 hétben átlagban 33 ilyen esetet jegyeztek fel a szülők, míg a kutya mellett 25öt.)

úgy tűnik tehát, hogy a kutya egyértelműen hatással volt a hormonszintre, ám azt egyelőre nem tudni, hogyan (pl. lehet, hogy a kutya mellett nyugodtabban aludt a gyerek). az is további vizsgálatot igényel, hogy kiderüljön, miként is függ össze ez a változás az autista gyerekeknél a stressz szintjével. a viselkedésbeli változásokkal egybevetve azonban egyértelműnek tűnik a következtetés: a terápiás kutya pozitív hatással van az autista gyerekekre.

Forrás 1.

Forrás 2.

Robert Viau, Geneviève Arsenault-Lapierre, Stéphanie Fecteau, Noël Champagne, Claire-Dominique Walker, Sonia Lupien. Effect of service dogs on salivary cortisol secretion in autistic children. Psychoneuroendocrinology, 2010; 35 (8): 1187 DOI: 10.1016/j.psyneuen.2010.02.004

meglepően szalonképesen tud enni az állat, bár azért oda kell rá figyelni, mert csak belelógatja a fejét a kajába, és két pofára fal, de levegőt venni elfelejt. desszertnek még benyomott egy kis tejet is kajálás után.

a képen már tisztára nyalva látható. :)

már tápot is esznek, ha minden jól megy, akkor holnap kapok képet a kismalacokról :)

tegnap megjött a ketrec a kocsiba, elég nagy, úgyhogy biztosan jó lesz. (még én is beleférek. tuti. kipróbáltam.)

nem tudok betelni velük :)

már csak hetek választanak el minket attól, hogy a kutya megérkezzen, és onnantól fogva nonstop itt nyüzsögjön nekünk. sok szempontból nagy lépés és nagy változás lesz, bár azt hiszem, hogy igazán csak az értheti, hogy mire gondolok, aki maga is kutyás (vagy ismer). :)

azzal, hogy ez a kölyök betoppan az életünkbe, egy gyerekkori álmom válik valóra, hogy egyszer majd lesz egy saját kutyám, egy olyan kutyám, amelyikről én gondoskodom, és velem él, és itthon vár, amikor a munka után hulla fáradtan hazaesek.

az első kutyámat, Pötyit még gyerekfejjel kaptam, és hatalmas élmény és kaland volt az egész. lelkesen jártam vele kutyaiskolába (sőt a kiképzők meglepetésére még le is vizsgáztam vele :)) ), mentünk kiállításra, kutyás találkozóra, tengerpartra, bár sajnos a nehéz természete meglehetősen bekorlátozta a lehetőségeinket. a középiskola alatt így többé-kevésbé aktívan kutyáztam, aztán ez az egyetemmel teljesen megváltozott. az ismeretségi körömben nem sok olyan ember volt, aki olyan sokáig kitartott, mint én, és minden hétvégén órákat utazott azért, hogy hazajusson. az igazság az (és ezt a családom tudta), hogy a végefelé már inkább csak az eb (később ebek) miatt mentem haza, mert felelősnek éreztem magam érte (értük). (nem idézem most a kis herceget...)

2007-ben aztán Pötyi kapott egy társat Blues személyében, és én nagy lelkesedéssel kezdtem el újból kutyázni. :) elkezdtük a kutyasulit, és nagyon jó volt, nagyon élveztük mindketten. aztán megkérdezték tőlem, hogy ősszel nem akarok besegíteni a kiképzésben, és persze nagy lelkesen igent mondtam.

egy hasonló kutyaőrült csoporttársammal elvégeztünk egy alapfokú kiképzésvezetői tanfolyamot a Népszigeti kutyasuliban, és már alig vártam az őszt, hogy kezdődjön az okítás kanizsán. mondjuk azt nem gondoltam volna, hogy néhány alkalom után a nyakamba szakad az egész, de alapvetően élveztem, és mindent megtettem azért, hogy a gazdik és a sulis kutyák is jól érezzék magukat.

három tanfolyami csoportot vittem végig, félig-meddig kombinálva a módszereket, bár sajnos amit népszigeten tanultam, nem tudtam egyedül alkalmazni, ahhoz több kiképző kellett volna. de azt gondolom, szép eredményeket értünk el a gazdikkal és a kutyákkal, egyszer sikerült egy kísérőkutya (BH) vizsgára való csapatot összeszedni, és mindenki szépen teljesített. persze a legjobban az esett, amikor a gazdik mondták, hogy mennyire szeretnek hozzám járni. :) (pár kép a suli életéből)

tavaly decemberben aztán ennek vége szakadt. főleg a pesti munka miatt, illetve nem mertem megkockáztatni a tavaszi tanfolyamot a szakdogaleadás és az államvizsga mellett. nehéz szívvel mondtam le róla, de közben már reménykedtem, hogy hamarosan vége az egyetemnek, és talán lesz esélyem egy kutyára Pesten... (még most hétfőn is érdeklődtek nálam telefonon, hogy mikor indul kanizsán az őszi tanfolyam.)

tavasszal aztán megcsináltam a kikvez 2-t népszigeten, és augusztusban eljutottam az ösztönkezelési szemináriumra is. akkor már tudtam, hogy ősszel valószínűleg jön az eb. :)

így állunk most... félig-meddig felszerelkezve a kutyára (bár még némi átalakításra szükség lesz a lakásban), lelkileg rákészülve a változásra, és egy kis extra izgalommal, hogy vajon miként sikerül majd a gyakorlatban, a saját kutyán alkalmazni azokat, amiket tanultam, és amiket próbáltam beleverni a gazdiik fejébe. :) pl hogyan fogunk megbirkózni az egyedülléttel, a szobatisztassággal, a fogváltással és hasonlókkal.

még 5 hétig kiélvezhetjük a nyugalmat, aztán onnantól fogva fenekestől felfordul az életünk. már alig várom. :)

jó tudni, hogy ilyenek is vannak!

óriásbébi :)

ő az elsőszülött...

ő a második...

és ő az utolsó, a 3. kis kan

kaptunk két napos képeket babákról:

jó súlyban vannak :)

3 kan és két szuka. :) a képeken még az utolsó kan nem szerepel. :)

napok kérdése :)

mostantól akkor Normafán nem lehet kutyát sétáltatni?

azt hittem, hogy ezen már rég túl vagyunk, hogy véletlenszerűen válogatják össze a szájkosárra kötelezett fajtákat... az emberek egyébként is jobban félnek a szájkosarat viselő kutyáktól, mert azt hiszik, hogy harapós.

btw ilyen egy szájkosárral dolgozó malinois

a kedvencem ez a komment:

"Kutyasétáltatás...ezis valami városi úri bohócság. Ha nincs kert, ahol ellehet a kutya (azaz nem kell sétáltatni), akkor nem kell tartani."

legyen kötelező gazditanfolyam, vagy kössék engedélyhez a harapós fajták tartását, de ne rakják már be szerencsétlen boxereket a veszélyes fajták közé...

3 hét múlva a miénk is megszületik :)

ilyen egy igazi házőrző