EbGondolat

Kicsit lassan haladok a karácsonyi képek feldolgozásával, de majd jönnek... Bandita nagyon élvezi a karácsonyozást, főleg a hancúrt Blues-zal. :) Nagyon jól bírta a 220 km-es utat hazafelé, már teljesen jól megszokta a ketrecet, örömmel száll be a kocsiba, és többnyire rögtön elalszik. 25-én rögtön 3 új helyre cipeltük, mindenhol megtalálta a saját helyét és a pelenkát is. :) Mindenkit elvarázsolt, pacsit adott, vakartatta a hasát... Jól vizsgázott. :)

Tegnap nálunk voltunk szinte egész nap, és folyamatosan ment a játék Lujzával. Délután még volt egy állatorvosi látogatás is, megkapta az utolsó oltást (és egy golyóellenőrzést is tartottunk, mert ahány állatorvos, annyi félét mondtak, hogy megvannak vagy nincsenek. Kiderült, hogy az egyik már a helyén, a másik pedig még úton.). Estére teljesen kiütötte magát, nem vacsorázott, nem ment ki, csak aludt. Kicsit kezdtem is aggódni, hogy valami baja van, de szerencsére reggel már hozta a régi formáját. :)

41 centi és 15 kiló... hova nő ez a kutya? :o

Budakeszin jártunk ma, összesen 8 kutyával. Igazi családi kirándulás volt, papa, mama, három nagyobb tesó (és két nagynéni).  Bandita nagyon jól érezte magát, nem nagyon zavarták a nagy kutyák, játszott mindenkivel, és bátran nyargalászott fel-alá. Nem az az anyámasszony katonája, nem kellett noszogatni. :) Kész csoda, hogy nem fagyott le a csupasz hasa (és más...) a sok fetrengéstől és játéktól. A végén az apjával és a bátyjával közös ágrágcsálásba kezdtek, Bandita valahogy mindig a legszúrósabb ágakat szemeli ki, fura egy ízlése van - itthon a bundájából szedtem ki egy tövist... Nagyon elfáradt, amióta megjöttünk, azóta nem sokat volt fent, csak evett, meg kicsit zaklatta a nyulat, egyébként ki se lehet robbantani a konyhaasztal alól. Muszáj erőt gyűjtenie, mert holnap intenzív szocializációban lesz része délután, jön az Infoparkba. :)

Erdőskerti Zorba "Balu", Happiness Bringer Bandit "Bandita", Kalocsaházi Jégvirág "Bodza

Többen kérdezték már, hogyan történik nálunk a kutyafigyelés, így gondoltam leírom, hátha valakinek a segítségére lehet. Nem egy nagy ördöngősség, csak a villanyszámla lesz egy kicsit nagyobb, de inkább ez, mint a veszekedés a szomszédokkal az ugató kutya miatt.

Amire szükség van, az egy webkamera/IP kamera és egy számítógép hangfalakkal. (A netkapcsolat evidens.)

Mi egy nem túl drága, éppen akciós Zavio IP kamerát vettünk, mikrofonnal, kétirányú hanggal és iPhone-kompatibilitással. Ez utóbbi rendkívül hasznosnak bizonyult, mert így bárhonnan simán le tudom ellenőrizni, hogy mit csinál, csak egy kicsit nagy adatforgalmat termel. Sajnos ahhoz, hogy a hangot halljam, szükség van a gyártó szoftverére, így kénytelen vagyok a saját gépemet hurcolni magammal. Negatívum még, hogy a kamera hangszórója elég gyenge, és az átvitel is lassú, így azt elég hamar elvetettük, hogy élőben fogjuk a kutyát fegyelmezni, ha rosszalkodik. (Amúgy is csak kicsit néznének rám furán az irodában, ha a monitort bámulva kiabálnám bele a mikrofonba, hogy "csend legyen!")

na hol a kutya?

Végül úgy döntöttünk, hogy menjen állandóan az otthoni gép, és előre felvettünk többféle csitító és fegyelmező hangot. Ha gond van, akkor távoli asztali kapcsolattal érjük el az erősítőre rákötött gépet, és benyomjuk az éppen szükséges hangot. Eleinte voltak kétségeim afelől, hogy a kutya mennyire fogja komolyan venni a semmiből megszólaló gazdát, de szerencsére szépen reagál rá, és simán abbahagyja az ugatást, ha rászólunk. (Nem, ettől nem lesz skizofrén a kutya. :) ) A távoli asztali kapcsolat telefonról is működik, így ha látom, hogy nagyon felpörgött, akkor telefonon keresztül is le tudom játszani a hangokat.

Röviden ennyi a lényeg. Szerencsére már egy ideje nem kellett Banditára rászólni, szépen elvan magában. (Csak kapja meg a marhagégét, mielőtt kilépek az ajtón.) Remélem, hogy januárra nem fog mindent teljesen elfelejteni, és talán idővel már nem lesz szükség arra, hogy állandóan menjen a számítógép.

(A kamera képe amúgy nem publikus, ez nem a Való Világ. :) )

.

Balu az apa, Csipesz pedig egy tesó, ugyanebből a párosításból (csak 2,5 évvel ezelőttről). :)

Tudom, hogy nem kutya, de muszáj... :)))

Múlt héten még komoly fejtörést okozott, hogy mit kezdjünk a hisztiző, ugató Banditával, amikor nem vagyunk otthon. Az első héten elkezdtem a fokozatos szoktatást, ami eleinte egész szépen alakult, mert mindig akkor léptem le, amikor Bandi aludni készült. A gondok akkor kezdődtek, amikor olyan sokáig hagytuk magára, hogy felébredt az alvásból, és ekkor zendített rá az ugatásra. (Nem volt túl szép látvány a fel-alá futkosó, ugráló, nyüszögő, ugató kutya.)

Eleinte próbálkoztunk a türelmes kivárással, hogy majd rájön, hogy a hisztinek nincs eredménye, és megnyugszik. Ez azonban nem nagyon akart működni, mert ha abba is hagyta a hisztit, hogy lepihenjen, utána újult erővel kezdte elölről az egészet. Kezdtünk egyre jobban aggódni a szomszédok miatt, ezért stratégiát váltottunk. Egyikünk a hálóba zárkózva (lehetőleg nem túl látványosan), másikunk el otthonról, kutya pedig az előszobában. Amint indult az ugatós hiszti, jött az erőteljes szidás a hálóból. Kétszer kellett ezt eljátszani a hét második felében, és onnantól már elég volt az is, ha számítógépről játszottunk le előre felvett hangokat a kutyának.

A módszer működni látszik (kopp-kopp-kopp), már három napja nem volt szükség közbeavatkozásra (napközben fél füllel azt hallgatjuk, van-e sírás). Kis nyüszögés azért van, amikor eljövök, de szépen elcsendesül magától. Meglátjuk, hosszú távon mennyire lesz ez tartós, a nagy kérdés számomra a január, amikor a nonstop együtt töltött ünnepek után újból elkezdődnek a dolgos hétköznapok.

Azok a fránya ugatós kutyák

Blues (szüleim goldenje) kölyökkorában soha nem nyüszített vagy ugatott, és titokban azt reméltük, hogy Bandita is ilyen lesz, de ő inkább a beszédesebb kutyák közé tartozik. (Ha hazaérünk, mindig nyöszörögve, dünnyögve beszámol a napjáról.) Pötyi volt ilyen nagydumás, az ismerősöket mindig tutulva köszöntötte. Idősebb korában aztán sokszor csak úgy kiállt a kapuba, és fejhangon ugatott, látszólag különösebb ok nélkül. (Néha már kezdtem azt hinni, hogy azt hiszi, a többi kutya ugat, és nekik dumál, de a többiek nem nagyon reagáltak.) Valószínűleg az ugatás nekünk szólt, hogy már épp elég régóta (2 perce) van kint a kertben, és ideje, hogy beengedjük. Igaz, hogy két perccel később meg már megint ki akart menni, szóval nem igazán tudta eldönteni, mit akar. Ez főleg akkor volt jó, amikor hazautaztam hétvégére, és szerettem volna szombat reggel kialudni magam. (Egy dologgal lehetett még fokozni, amikor a macska reggel 6kor nyávogva végigjárta a házat, hogy keljen már fel valaki, és engedje ki pisilni/adjon neki enni.)

Pötyi még 2008-ban

Ha a kutya azért ugat, mert szeretne bejönni a kertből a házba, akkor kevésbé kitartó példányoknál működhet az, amit mi feladtunk: a kivárás. Ha viszont egy makacsabb, akaratos ebbel állunk szemben, már nehezebb a helyzet (főleg ha hozzá is szokott, hogy akkor engedjük ki/be, amikor ő éppen szeretné). Vannak, akik azt tanácsolják, hogy az ugató kutyát öntsük le az ablakból egy vödör vízzel, nem tudom, mennyire működik, ezt sosem próbáltam. Manapság egyre többen jönnek a viszonyrendezéssel, hogy növeljük a köztünk lévő távolságot a rangsorban, hogy a kutya tanulja meg, hogy a gazdának megvannak a saját dolgai, amihez ő nem csatlakozhat (ennek a legtipikusabb példája a munkába járás). Az összes utcai eseményt kommentáló kutyára szokták azt is mondani, hogy köszönjük meg neki, hogy jelzett, és tudassuk vele, hogy észleltük az általa vélt veszélyt, betolakodót (pl. postás), de úgy ítéljük meg, hogy nem fenyegető, ezért felesleges tovább ugatnia.

Banditát illetően most elég optimista vagyok, talán lassan ezen már túl leszünk. Ti küzdötök/küzdöttetek ugatási problémákkal? Milyen módszer vált be, és mi volt az, ami totális csődöt vallott?

A Kettes Számú Gazdi szombaton nem dolgozik, így ha van rá igény, akkor Bandita aznap ellátogat az Infoparkba. Jelentkezni lájk és komment formájában lehet!

***

A visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy mások is szabadságon lesznek szombaton, ezért a látogatást elhalasztjuk. :)

és ismerkedtünk a hóval. :)

Fokozatos szoktatás ide vagy oda, szívunk rendesen az egyedül hagyással. Az elmúlt héten 1.5 óra volt a legtöbb, amit egyedül töltött, és mindig aludt, amikor megjöttünk. Tegnap viszont kipróbáltuk, mi történik akkor, ha kivárjuk, hogy felébredjen... A fiatalúr iszonyat hisztit levágott. Délelőtt beköltöztem a hálóban, Bandita meg rövidebb szünetekkel kb másfél órát nyomta a hisztit, már azt hittem, sosem hagyja abba. Délután elmentem itthonról, 2 órát aludt, és akkor ébredt fel, amikor már elindultam hazafelé. Tíz perc alatt hazaértem, de még 30 perc volt, mire úgy elcsendesedett, hogy be tudtam jönni a lakásba. Sajnos közben totál besötétedett, a kamerán semmit nem láttam, hogy mit művel, így itt hallgatóztam az ajtó előtt, és amikor már több perce csend volt, akkor jöttem csak be.

Remélem hamar hozzászokik az egyedülléthez... Ha mellette vagyunk, akkor nagyon szépen eljátszik magában, de ha magára hagyjuk, akkor nem érdekli se a játék, se a műcsont, se a marhagége. Tegnap már jártunk a közvetlen szomszédoknál, volt, aki semmit nem hallott, míg az alsó szomszéd megjegyezte, hogy reméli, minél előbb leszokik róla... Én is. Szerencse, hogy napközben se ő, se a felső szomszéd nincs itthon.

Ezt leszámítva nagyon okosan viselkedik. Tegnap megkapta a második oltást, a doki megjegyezte, hogy nem szívbajos kutya, mert haláli nyugalommal feküdt a vizsgálóasztalon, és tűrte, hogy megvizsgálják, és beadják neki a szurit. Az autóban rögtön elaludt, remélem, ez a jó szokása megmarad, mert nem nagy élmény egy lihegős, hányós kutyával autókázni.

Úgy látom, a klikkert egyre jobban felfogja, az ültetés már kiválóan megy, és a cipősdobozzal is szépen haladunk. Ha meglátja nálam a klikkert (vagy csak meghallja, ahogy kézbe veszem), már rögtön figyel, hogy mi jön. A dobozhoz nagyon szépen odamegy, ma a belelépéssel próbálkoztunk. Egy-két próba után rögtön négy lábbal beleállt, így aztán erre kezdtünk el gyúrni. Közben egyszer elindult rossz irányba, elkezdte rágni a dobozt, de aztán szépen visszakanyarodtunk, és amikor kétszer egymás után beleült a dobozba, és utána várta a klikket, akkor befejeztük. Jól járt, mert kb. 10-12 próba után jutottunk el idáig, nálam meg volt vagy 25 sajtfalat, így elég nagy bónusz jutalmat kapott a végén. :) Nagyon izgalmas az egész folyamat, és jó látni, amikor leesik neki, hogy mit is szeretnék. Sokkal érdekesebb így a tanítás. :)

közösen csemegézik a nyúllal ... uborkát

Vendégeink jönnek, így egy kicsit tisztálkodtunk... (Hiába takarítok fel azonnal utána, valahogy mégis kicsit pisiszaga volt.)

Csak egy vizes ruhával törölgettem át, aztán megmutattam neki a rémisztő hajszárítót. Először játszott vele, ugrált előle, mint egy bakkecske. :) Aztán egy kis sajttal sikerült meggyőznöm, hogy nem olyan rossz az, és maradjon már mellettem egy kicsit, amíg megszárítom a bundáját. :) Habos-babos szőrgombóc lett. :)

lsd. Terápiás kutyák és autista gyerekek

Tegnap írtam arról, hogy Banditát klikkerrel szeretném tanítani, amely bár egyre ismertebb a kutyások körében, mégis illene leírnom, hogy mi az. Nagyjából 10-11 évvel ezelőtt, külföldi kutyás levelezőlistákon hallottam először a klikkerképzésről. Sikerült is szerezni egy klikkernek nevezett eszközt, amely semmivel se összekeverhető, rövid, kattanó hangot ad, és a használatának lényege, hogy a megfelelő kondicionálás után a kutya a fejében összekapcsolja a klikker hangját a jutalommal, ezért aztán próbál olyan cselekvéseket végrehajtani, amivel kiérdemli a klikket (és ezzel a jutalmat). Ennek köszönhetően a tanítás során nem kell a kutyát kényszeríteni, hanem örömmel dolgozik, és a gazdi pedig sokkal pontosabban tudja a kutyát jutalmazni már akkor, amikor a kutya éppen végrehajt egy cselekvést. Például, ha azt szeretném, hogy a kutya vezényszóra ásítson, akkor nem ásítás után jutalmazom meg (amikor fennáll annak a lehetősége, hogy a kutya közben csinál valami mást is, és azt hiszi, hogy arra ment a jutalom), hanem akkor klikkelek, amikor éppen ásít. Így tudja a kutya, hogy maga az ásítás volt jó, és utána pedig megkapja érte a jutalmat.

ilyen egy klikker

Akkoriban Pötyivel nem volt egyszerű dolgom, mert kajával nehezen volt motiválható (ma már inkább azt gondolom, hogy nem volt elég éhes), így nem jutottunk semmire. A családi goldennél, Bluesnál a ritka találkozások miatt egyszerűbbnek tűnt a jól ismert, sok jutalmazással, de mégis kényszerítéssel történő tanítás. Neki egy dolgot tanítottam meg klikkerrel, a fektetést, mert nem voltam hajlandó arra, hogy a sulin lerángassam, vagy lenyomjam a kutyát a földre, hanem azt akartam, hogy szeressen feküdni. Meg is lett az eredménye, míg a többiek küzdöttek, addig ő rögtön levágódott.

Hogyan működik?

A klikkerképzés egy pozitív megerősítésen alapuló tanítási módszer. A tengeri emlősöknél használták először, mert náluk elég nehezen működik a klasszikus, kényszerítéses tanítás. A lényeg, hogy abban a pillanatban jutalmazzuk az állatot, amikor valami jót csinál, így ösztönözve arra, hogy minél gyakrabban ismételje meg. Egy delfint elég nehéz nagy távolságból vagy például egy dupla szaltó közben jutalmazni, ezért találták ki azt, hogy a delfin agyában összekapcsolják a sípszót a jutalommal (hallal), és így sokkal hatékonyabban tudják őket jutalmazni. (A Fővárosi Állatkertben szépen lehet ezt látni a fókabemutatókon.) Ma már a módszert mindenféle állatokon használják, halaktól elkezdve a lovakig.

A kondicionálás alatt megtanítjuk a kutyának, hogy a kattanó hang = jutalom. A gyakorlatban ez körülbelül annyit jelent, hogy napi 2-3 alkalommal magunkhoz veszünk 20-30 extra jutalomfalatot (felkockázott sajt, virsli, sült csirke – a lényeg, hogy ne kelljen rágni), fel-alá járkálunk a lakásban, kattintunk a klikkerrel, és rögtön utána adunk a kutyának egy falatot. (Lényeges, hogy mindezt minél ingerszegényebb környezetben tegyük, hogy semmi se terelje el a kutya figyelmét.) A kutyák általában néhány nap alatt felfogják, hogy a klikker hangját jutalom követi. Ezt úgy tesztelhetjük, hogy egy váratlan szituban kattintunk a klikkerrel, és ha a kutya odamegy hozzánk a falatért, akkor készen áll a folytatásra. Ezt követően állhatunk neki a tanításnak. Erre többféle lehetőségünk is van: történhet elkapással, formálással, célkövetéssel, megvezetéssel, utánzással és modellezéssel.

Az elkapásnál megvárjuk, amíg a kutya magától hajtja végre a kívánt cselekvést (pl. ásít), és akkor jutalmazzuk. A formálásnál alaposan megtervezzük, hogy pontosan mit szeretnék, és lépésről lépésre alakítjuk ki (pl. ha azt szeretném, hogy forogjon, akkor először már arra is klikkelek, ha kicsit oldalra fordul, aztán fokozatosan növelem az elvárást, és az egyre nagyobb fordulatért klikkelek, amíg teljesen körbe nem fordul). A célkövetésnél megtanítjuk a kutyának, hogy az orrával érintsen meg egy pálcát, és utána ezzel a pálcával irányíthatjuk a mozgását. A megvezetésnél kezünkben a jutalomfalattal vezetjük a kutyát, míg az utánzásnál egy másik ebet hívunk segítségül, amelyik már tudja a feladatot. A modellezésnél pedig vagy a környezetet alakítjuk úgy, hogy a kutya kénytelen legyen a kívánt cselekvést végrehajtani, vagy mi helyezzük őt a kívánt pozícióba.

A klikker persze nem csodaszer, a használata során elég sok mindenre oda kell figyelni. Kutya nélkül be kell gyakorolni az időzítést; meg kell szokni, hogy először klikkelünk, és csak utána nyúlunk a falatért; és nem szabad túlzásba vinni a gyakorlást (erre is érvényes a szabály, hogy inkább többször keveset, mint egyszerre sokat).

A fenti egy nagyon tömör és leegyszerűsített leírása volt a módszernek, ezért ha bárki úgy dönt, hogy megpróbálkozik vele, akkor azt javaslom, olvasson utána a neten (http://www.klikker.hu) vagy az elérhető magyar szakirodalomban (Karen Pryor: Klikkerképzés kutyáknak, Vámosi-Nagy Nóra: Klikk!). Kedvcsinálónak pedig álljon itt a klikkeres tanítás egyik hazai központjának számító Népszigeti Kutyaiskola népszerű karácsonyi videója, lassan úgyis aktuális lesz. :)

Épp túl vagyunk egy 30perces pörgésen, pedig 9kor már úgy tűnt, hogy Bandita mára kiütötte magát. Közben én is bealudtam a TV előtt, és arra ébredtem, hogy a kutya bökdös. :) Teljesen bekattant, fel-alá futkosott a lakásban hátrasunyt fülekkel, maga alá csapott farokkal és kidülledt szemekkel. :)) Már lenyugodott, és a cipő alakú rágcsát gyúrja, amit megpróbált sunyiban egy rendes papucsra cserélni, de lebukott.

Szépen haladunk, egyedül is nyugodtan telik az éjszaka, csak elalvás előtt volt egy kis nyüsznyüsz, de éjjel, amikor megébredt, egy hangja nem volt, csak a szöszmötölésre ébredtem fel. Reggel fél 7 előtt keltünk, és már próbálunk beállni egy normális napi ritmusra, azaz reggel 8tól kb délig csendespihenő, aztán ebéd, játék, majd 1-től 4-5ig megint pihi. A délelőttivel nincs is gond, a délutáni még kicsit necces.

Ma volt egy elég csúnya hiszti... A fürdőben voltam, és Bandita közben rázendített, így úgy döntöttem, megvárom, amíg megnyugszik, és csak akkor jövök ki. Ebből az lett, hogy egyre jobban felheccelte magát, rángatta a kerítés ajtaját, és addig piszkálta, amíg valahogy át nem varázsolta a fejét a 7 centis kerítésközön. Akkor persze megijedt, leemelte az ajtót a zsanérról, és magára döntötte... Ekkor mentem ki hozzá. Kellett kis idő, amíg megnyugodott, de szerencsére úgy tűnik, hogy komoly traumát nem okozott neki a dolog.

Pár órával később magára hagytam, levittem a szemetet, és elmentem kicsit sétálni. Eleinte nyugtalan volt, fel-alá mászkált, piszkálta a kerítést, valószínűleg sírt is, de 5 perc után elcsendesedett, lefeküdt, és végig aludt. Jó gyerek. :)

Elkezdtük a klikkerezést, pontosabban a kondicionálást. Kíváncsi vagyok, hogy fogunk haladni, még vacilálok, hogy a pálcakövetés vagy a "101 játék a dobozzal" legyen az első, amit kipróbálunk. Gyakorlatban még csak minimális tapasztalatom van a klikkerrel, így ez még nekem is nagyon új. Jó lenne kihasználni, hogy a kiskutya agya olyan, mint a szivacs, és Banditánál nem is szeretnék klasszikus tanítási módszereket alkalmazni. Mondjuk nem tudom, hogyan fogjuk ezt a vadászkutya-képzéssel összegegyeztetni, de majd meglátjuk. Azt is, hogy mennyit fogok bénázni. :)

már nem sokáig fér be az asztal mögé

Kipróbáltam, egyedül hagytam a lakásban. Belőttem a webkamerát, leültem a földre az előszobában, megvártam, hogy elfoglalja magát a ketrecben, aztán felálltam, cipőt ki a szekrényből, és kimentem a lakásból.

Pár másodpercig az ajtót nézte, aztán rápisilt a pelenkára, bement a ketrecbe, majd kijött, és kiment a képből (eltűnt a fürdő felé vezető 1,5méteres folyosón.) Egy darabig kint ácsorogtam a lakás mellett, és hallgattam, hogy van-e hangja, de semmit nem hallottam a szomszédban kiabáló arab családtól (jól jel, akkor talán a szomszédok elnyomják a kutya hangját, ha ugat.) Lesétáltam a földszintre, majd vissza, a kutya továbbra is pont azon a részen volt, ahova nem láttam rá. Sejtettem, hogy fekszik, mert ha hisztizik, akkor fel-alá ugrál a kerítés előtt vagy a ketrecben, úgyhogy hang nélkül is elég könnyen fel lehet ismerni, ha elégedetlen. :)

Mikor beléptem, akkor láttam, hogy azon a párnán fekszik, amin előtte ott ücsörögtem mellette. :) Valószínűleg megnyugtatta, hogy érezte a szagom, úgyhogy legközelebb is ott fogom hagyni. Persze rögtön szaladt, ahogy észrevett. :) Kb. 5 percet volt egyedül, fokozatosan haladunk, holnap már talán a boltba is eljutok.

Jelentem, a kutya 2 nap alatt majdnem egy kilót hízott! 7 kilóval hoztuk el, és már majdnem 8 kg, pedig nem volt teljesen sima az átállás... de szerencsére már jól van, kikezdte a kerítést, trappol fel-alá a lakásban, és lopkodja a nyúl elől a répát.

Volt pár hiszti az elmúlt napokban, egyértelműen kifejezte nemtetszését, amikor nem engedtük be a nappaliba. Valószínűleg még lesz pár meccsünk a következő egy hétben, csak a szomszédok bírják idegekkel. Egyébként jó gyerek, elég jó arányban rátalál a kutyapelenkára, ha hiszti közben hirtelen elhallgat, akkor biztos, hogy pisiszünetet tart.

Próbálgatja a fogait, már megkóstolta a székeket, a könyvespolcot, de igyekszünk a rágcsálást a játékokra, műcsontokra és a kerítésre korlátozni. A babzsákot szerencsére még nem fedezte fel, és arra sem jött rá, mekkora buli a hatalmas fitballt kergetni (és beleharapni). (Még jó, hogy előrelátóak voltunk, és visszaadtuk a tulajnak a műbőr székes étkezőgarnitúrát, és vettünk egy olcsóbbat fából a svédeknél.)

Még nem hagytuk egyedül a lakásban, de ma kipróbáljuk azt is, kis rádiós aláfestéssel, hogy ne érezze magát annyira egyedül. Már szokja a Kossuthot, egyelőre ideális altatónak tűnik...

egyelőre nagyon biztató a helyzet. Bandita érdeklődik, Mogyi pedig sokkal nyugodtabb, mint vártuk. nem rezel be a kutya szagától, nem kezd el rögtön dobbantani és köröket futni, hanem jön, és szaglászik. trükközünk, mert kajával csaljuk magunkhoz, és aztán hívjuk oda a kutyát, de eddig semmi probléma. szépen elvannak egymás mellett. :) Bandita már próbálta játékra hívni a nyulat, persze eredménytelenül. :) a kergetőzést szerencsére eddig sikerült megakadályozni, reméljük ez így is marad.

Kicsit tudományosabb bejegyzés lesz ez a mostani, de cserébe a végén lesz egy jó videó vízlerázó kutyákról. :)

Ha lassított felvételen nézünk egy magáról vizet lerázó kutyát, láthatjuk, hogy a folyamat a kutya fejénél kezdődik, és mint egy hullám, halad végig az állat testén, egészen a farka hegyéig. (Ez a viselkedés persze sok emlősnél megfigyelhető, de maradjunk csak a kutyáknál.) Néhány amerikai fizikus úgy döntött, hogy alaposabban szemügyre veszik a technikát, hogy megállapítsák, milyen frekvenciával hullámzik a kutya teste, és hogy milyen sebességgel kell ráznia magát ahhoz, hogy a lehető legtöbb vizet eltávolítsa a bundájából.(Az eredmények alig egy hónappal ezelőtt meg is jelentek az egyik folyóiratban.)

A kutatók szerint a vízcsepp és a kutya szőrszála közti adhéziós erő tartja vizesen az állatot, ennek a leküzdéséhez pedig megfelelően gyors rázkódásra van szükség. A fizikusok számításaik során arra az eredményre jutottak, hogy az állatoknak R^-0.5 frekvenciával (R az állat testének sugara, a középvonaltól a bőrig) kell rázniuk magukat. Ennek igazolására több faj vízrázását is rögzítették, és megállapították, hogy minél kisebb egy állat, annál gyorsabban rázza magát. Egy labrador retriever frekvenciája például 4,3 Hz (rezgés/másodperc), míg az egéré 27 Hz, a medvéé pedig 4 Hz. A testméret növekedésével a lassulás nem lineáris, a felső határ a medvénél tapasztalt 4 Hz volt.

Az eredmények alapján végül megállapították, hogy az állatok R^-0.75 frekvenciával rázzák magukat a becsült R^-0.5 helyett. A kutatók szerint a különbségre a magyarázat a szőr lehet, ugyanis a modellben a sugár az állat bőréig húzódik, és a szőrréteget nem számították bele.

Ennyi volt a tudományos háttér, jöjjön a videó sok vizes kutyával. :)

még van tesó, aki gazdit keres!

http://hb-goldens.atw.hu/

A napokban megjelent egy olyan hír az amerikai sajtóban, hogy a kutyaharapások áldozatai általában felügyelet nélkül hagyott gyerekek, és a kutyák többnyire az arcon ejtenek sérüléseket. Külön kiemelik, hogy az egyik leggyakoribb elkövető a labrador, amely egyébként híresen gyerekbarát fajta.

537 esetet figyelembe véve 23%-ban keverék, 13,7%-ban labrador, 4,9%-ban rottweiler, 4,4%-ban német juhászkutya, 3%-ban golden retriever volt az elkövető. A felmérés olyan térségben (Denver) készült, ahol a pit bull terrier tiltott fajta. Az esetek zömében a kutya ismerős volt a gyerek számára, és több mint a felében volt előzménye a harapásnak, például túl durván játszott vele a gyerek, vagy éppen megijesztette.

Egy ilyen hírhez hozzátartozik az is, hogy az Egyesült Államokban a labrador retriever már 11 éve a legkedveltebb fajta az American Kennel Club adatai szerint (a keverékekről nincs infó). A német juhászkutya a 2., a golden a 4., a rottweiler a 13., így valahol nem véletlen, hogy ezek a fajták vezetik a harapási statisztikát. A legkedveltebb 15-ben még egy nagyobb testű fajta van, a boxer (illetve az uszkárok együtt szerepelnek, nem tudom, mennyi lehet ebből az óriás), de az összes többi közepes vagy kis termetű fajta (yorki, beagle, tacskó, pomerániai stb.).

A hírt tehát kellő kritikával szabad csak fogadni, már csak azért is, mert a törpekutyákról nincsenek harapási adatok... Nagy különbség a nagy testű és kis testű kutyák között, hogy az ingerküszöbük eltér, egy nagyobb méretű kutya például épphogy megérzi, ha a gyerek meghúzza a fülét, míg a kicsi annál inkább, így könnyebben elszakadhat nála a húr. A kisebb kutya azonban jellemzően nem okoz akkora sérülést, amivel kórházba kéne rohanni vagy mentőt hívni, ezért aztán ők kimaradnak az ilyen felmérésekből. Szóval én közel sem lennék annyira biztos abban, hogy a retrieverek a legveszélyesebbek a gyerekekre nézve. (sőt...)

Egy nem megfelelően szocializált és/vagy magát a család vezetőjének gondoló kutya fajtától függetlenül odakaphat a gyerek felé (vagy a gazdi felé...), és a legveszélyesebbnek tartott fajta is lehet a gyerek barátja, ha tudja, hogy hol van a helye a családban. A kutya-gyerek összeszoktatásnál persze nagyon oda kell figyelni, különösen ha a kutya volt előbb. De egy egészséges lelkű kutyával általában nincsen gond, és a gyereknek kifejezetten jót tesz, ha egy állat mellett nő fel.

A barátságosnak tartott fajták gazdái ne felejtsék el, hogy tenni is kell azért, hogy a kutya tényleg barátságos legyen... nem elég csak babusgatni, a kutyának egy következetes, határozott gazda kell. Ha ez nincs meg, akkor bizony könnyen lehet a cukimuki kiskutyából felnőttként a futtató réme...

:)))

Ejtőernyővel dob le németjuhász-kutyákat tálib erősségekbe az SAS. A brit különleges erők tagjai mellükre csatolt kutyákkal ugranak ki a gépekből. A kutyákat úgy képezték ki, hogy megkeressék és megtámadják az ellenséges fegyvereseket, de az állatok fejére kamerát is erősítenek, hogy előretolt felderítő feladatokat is el tudjanak látni - írja a Guardian. Már nyolc állat elpusztult a bevetések során, "de ez nyolc SAS-kommandós is lehetne" - idézett a Times egy meg nem nevezett forrást.

Forrás: [origo]

A kutyák repülős bevetése nem újdonság, a második világháborúban nagyon sok kutyát vittek magukkal a katonák különböző célokra. A rendkívüli magasságokból történő ugrásokat az Egyesült Államokban dolgozták ki. Ilyen speciálisan képzett kutyák még a szomszédunkban, Ausztriában is vannak. Az egyik kutyavezető szerint az ugrás előtt és alatt a kutyák (az osztrákoknál malinois-k) nyugodtabbak, mint a katonák. Azt mondja, hogy ők másképp érzékelik a magasságot, mint az emberek, és inkább a motor zúgása zavarja őket. Sőt még élvezik is a kilátást...

Az tuti, hogy a kutya részéről hatalmas bizalom kell, hogy egy ilyen ugrást nyugodtan kibírjon. A Wired szerint akár 7 kilométeres magasságból is bevethetőek, ezekben az esetekben a kutyák oxigénmaszkot is viselnek (de egyébként is van rajtuk szájkosár, hogy nehogy megsérüljön a pofájuk földet éréskor).

El tudom képzelni, hogy simán hozzászoknak a kutyák az ilyen ugrásokhoz, kíváncsi lennék rá, hogy pontosan hogyan is tréningezik őket. Az is érdekelne, hogy vajon milyen a túlélési arány... mert kicsit kamikaze akciónak tűnik a bevetésük a fegyveresek ellen. Ugyanakkor azt is el tudom képzelni, hogy kellőképpen megbecsülik őket, és megkockáztatom, jobb soruk van, mint némely láncra vert házőrzőnek...

Szerdán lesz Miklósi Ádám A kutya viselkedése, evolúciója és kogníciója című könyvének a bemutatója az Olvasók Boltjában (Millennium Center, bejárat a 1052. Váci utca 19-21.).

A szerzővel Csányi Miklós fog beszélgetni. A bemutató alatt a könyvet 30%-os kedvezménnyel lehet megvásárolni!

A kiadó összeállított egy kutyákkal kapcsolatos tesztet, ami már most elérhető a honlapjukon, és a helyes megfejtőket a bemutatón ajándékkönyvkuponokkal jutalmazzák.

.

A Vígszínház társulata nemcsak a vörösiszap katasztrófa emberi áldozatain szeretne segíteni, de az állatokon is, ezért a Sylvia november 11-i előadásának bevételét a vörösiszapból kimentett állatok ellátására ajánlják fel.

A darab főszereplője egy Sylvia nevű kutya, aki alaposan felforgatja újdonsült gazdái életét. A négylábút Eszenyi Enikő kelti életre, partnerei pedig Lukács Sándor, Halász Judit és Tahi Tóth László. Az előadáson egy mentett kutya is ott lesz!

Még vannak szabad helyek!

1957. november 3-án lőtték ki Bajkonurból a Szputnyik-2 műholdat Lajkával a fedélzetén, s ezzel ő volt az első élőlény, amely eljutott a világűrbe. Lajka igazi moszkvai utcai vegyes volt, és egy sintértelepről választották ki a feladatra. Másik gyakran használt neve a Kudrjavka (кудрявка), azaz Bodri volt.

Lajkára egyértelműen a halál várt, hiszen visszatérő egysége a műholdnak nem volt. Eredetileg azt tervezték, hogy méreggel altatják el az állatot, ám erre nem került sor, mert a pályára állás után néhány órával elpusztult. A hivatalos hírek továbbra is azt terjesztették, hogy még napokig életben volt, és eutanáziától pusztult el. 1999-ben jelentek meg azok a hírek, hogy valójában a felmelegedés okozta a halálát. 2002-ben a Szputnyik-2 egyik közreműködő kutatója aztán elismerte, hogy a kilövés után 7 órával már nem kaptak jeleket a műholdról. A Szputnyik–2 végül 1958. április 14-én tért vissza a légkörbe, ahol elégett.

A kilövés pillanatai

Az [origo] nagy összeállítása Lajkáról a kilövés 50. évfordulóján

érdekesnek tűnik, jó lenne tudni, hol indítanak ilyen képzést Budapesten:

A Habilitációs kutyakiképző szakképesítés munkaterületének rövid, jellemző leírása:

Állatjólléti és higiéniai feladatokat lát el 
Gondozza az állatokat 
Felügyeli és irányítja a befogadó kiképzői munkáját 

A szakképesítéssel rokon szakképesítések: 
Mozgássérült-segítő kutyák kiválasztását, szocializációját, alap- és speciális képzését végzi 
Felkészíti a kutyát és befogadóját a vizsgára, sikeres vizsga után pedig felügyeli utógondozásukat 
Hallássérült-segítő és epilepszia rohamjelző kutyák kiválasztását, szocializációját, alap és speciális képzését végzi 
Vakvezető kutyák kiválasztását, szocializációját, alap- és speciális képzését végzi 
Elvégzi a kiképzőeszközök karbantartását 
Kapcsolatot tart a kiképzésvezetővel és a terapeutával 
Megvalósítja a kutyák egészség-, állatvédelmét

Habilitációs kutyák kiválasztását, szocializációját, alap- és speciális képzését végzi

Három hét, és megérkezik a kiskutya... A tenyésztő szerint a kiszemeltünk nagyon életrevaló, vagány, érdeklődő eb. Az talán valamit elárul, hogy a törzskönyvi neve Bandit :) rendes nevet még nem választottunk, így átmenetileg csak Bandinak hívjuk, de nem szeretném, ha ez rajta ragadna. :))

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy az állat vajon hogyan jön majd ki a 4,5 éves féligtörpe nyulunkkal. Mogyi egy ex-nőstény félvér kosorrú thüringiai törpenyúl.

Mogyi

Más állatokkal Mogyinak nem igazán van tapasztalata, mert ha hosszabb időre hazamentünk, akkor általában nem nálunk volt - főleg a macska miatt. Most viszont elkerülhetetlenül jön a kutya, és nem tudom, mit fog szólni a lakótárshoz. Mogyi szereti az embereket (pontosabban a simogatást), idegenekkel is hamar összehaverkodik, de egy kutya... Amelyik ráadásul vadászkutya...

Persze sosem lesznek egyszerre szabadon a lakásban felügyelet nélkül, és ha elkezdünk dolgozni a kutyával, akkor biztos, hogy nem fogunk nyúllal tréningezni. De az is tuti, hogy ha a nyúl egyszer csak megindul a lakásban, akkor a kutya 100, hogy elkezdi kergetni. Innen meg már csak egy lépés, hogy az ösztön bekapcsoljon.

Szeretném azt hinni, hogy a kiskutya meg fogja szokni a nyulat, és szépen megtanulja majd a szabályokat, de azért bennem van a félsz, mert elég, ha csak egyszer jut eszébe pár hónap múlva, hogy játékból megfogja a nyulat...

Kutya-macska viszonylatban csupa pozitív tapasztalatom van, de a nyúl inkább zsákmány, mint a macska... Mindenesetre reméljük a legjobbakat, és ha puszipajtások nem is lesznek, azért csak megtűrik egymást békességben.

a kutya nem csak postást ugatni és dédelgetni jó... Jesse, a jól képzett jack russell terrier bemutatja, mi mindenre lehet még használni a kutyát. :)) A kulcsszó: klikker.

A kutyák számára fontos az emberi arc, ugyanis képesek arra, hogy felismerjék az összefüggést gazdájuk tekintetének iránya és a környezet között. Nemcsak megértik az ember ilyen módon történő „mutatását” egy tárgya, de saját maguk is képesek arra, hogy a gazda és egy adott tárgy közötti tekintetváltással kérjenek segítséget egy probléma megoldásához.

(„Az emberi kommunikáció fontos része a szociális referencia, és ez az odafordulás megértésre is talál. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a kutyák ugyanabból az okból fordultak a gazdához, mint adott esetben egy kisgyerek, aki tisztában van a felnőtt többlettudásával. Éppen ellenkezőleg: ez a magyarázat olyan állat esetében is működik, amely nem képes ugyan felfogni mások tudatállapotát, de gyorsan tanul, és – főként – ránéz az emberi arcra.” Állati kommunikáció evolúciója: hogyan képes a kutya megérteni a gazdáját?, Richard W. Byrne, Magyar Tudomány, 2006/2 151. o.)

Miklósi Ádám és munkatársai (ELTE Etológia Tanszék) vizsgálataikkal néhány évvel ezelőtt kimutatták, hogy a kézzel nevelt, szocializált farkasok hasonló szituációban nem fordulnak a gazdájukhoz, hanem saját maguk igyekeznek megoldani a problémát. A különbség magyarázata az lehet, hogy a háziasítás során azokat a kutyákat tenyészthették tovább, amelyek kérdéses helyzetekben az emberre tekintettek.

Ezek után talán nem meglepő, hogy a kutya képes arcról felismerni gazdáját, ahogy azt most a Padovai Egyetem kutatói megállapították. Kísérletükben a kutyát beültették egy üres szobába, majd egymással ellentétes oldalról a helyiségbe belépett a kutya gazdája és egy idegen személy. Néhányszor elsétálgattak a kutya előtt (mindig egymással ellentétes irányba haladva), majd két különböző ajtón elhagyták a szobát.

A kutatók megállapították, hogy a kutyák többsége szinte végig a gazdája arcát nézte, s a gazdi távozása után pedig ahhoz az ajtóhoz ment, ahol ő elhagyta a szobát. (A szakemberek elismerték, hogy nem lepődtek meg az eredményen, de korábban ezt még senki sem mutatta ki kísérletesen.) A vizsgálat másik részében a gazda és az idegen is zsákot húzott a fejére, így a kutya arcról nem ismerhette fel a gazdát (bár a szagát attól még érezte). A kutyák ebben az esetben kevésbé figyeltek a gazdára, vagyis a kutatók szerint a kutyák azonosításkor nagymértékben támaszkodnak a gazda arcára.

A kutatók a tesztek során a kutyák életkorát is figyelembe vették, és megállapították, hogy a 7 éves vagy annál idősebb kutyák nehezebben tudtak a gazda arcára koncentrálni és az ajtók között választani. Ezek az eredmények erősíteni látszanak azokat az elképzeléseket, melyek szerint az öregedéssel a kutyák hasonló szellemi leépülésen esnek át, mint az emberek.

Forrás

Paolo Mongillo, Gabriele Bono, Lucia Regolin, Lieta Marinelli. Selective attention to humans in companion dogs, Canis familiaris. Animal Behaviour, In Press, Corrected Proof doi:10.1016/j.anbehav.2010.09.014

9GAG

akinek van kutyája, annak nem lesz meglepő a következő hír. elöljáróban annyit elmondanék, hogy a kutatóknak mániájuk (nem negatív értelemben), hogy magyarázatot, bizonyítékot találjanak bármire. nekik nem elég a tapasztalat, a "népi bölcsesség", ők szeretnék kísérletesen igazolni az állításokat, hogy legyen egy kézzel fogható magyarázat a kérdéses jelenségre.

ennyit a kutatókról, ezt csak azért írtam, hogy kb világos legyen, miért végeznek annyi "felesleges" kutatást olyan dolgokról, amit már tapasztalatból tudunk. (az más kérdés, hogy vannak olyanok is, amiknek az ég egy adta világon semmit értelme, pl ez a fantasztikus hír: Öngyilkossághoz vezetnek a pattanások)

itthon is egyre több helyen alkalmaznak kutyás terápiát, főleg sérült gyerekeknél/felnőtteknél és nyugdíjasotthonokban. a kórházakba még nem nagyon engedik be őket, pedig egy tisztán tartott, oltott, parazitamentesített kutya nem jelent olyan nagy veszélyt, és a krónikus beteg gyerekeknél pedig lényegesen elviselhetőbbé teszi a kórházi tartózkodást (megkockáztatom, hogy a gyógyulás is gyorsabb, de erről most nem kerestem cikket) egy kutya rendszeres látogatása.

a sérült gyerekeknél nagyon nagy változásokat lehet elérni egy kutya segítségével. az állatnak könnyebben megnyílnak a gyerekek, a kutya segítségével könnyebb rávenni őket a mozgásra (pl. utánozd a kutyát vagy dobd el neki a labdát), szóval abszolút pozitív hatással van rájuk egy kutya. egy jó terápiás kutya árasztja magából a nyugalmat, amit a gyerek is megérez, és átvesz.

a kutatóknak ezeket a pozitív hatásokat most a gyerekek hormonszintjében megfigyelhető változásokkal is sikerült igazolniuk. a Montreali Egyetem kutatói a gyerekek nyálából határozták meg a kortizol nevű hormon mennyiségét, amelyet a mellékvese stresszhelyzetekben termel, és ilyenkor döntő szerepet játszik az anyagcsere szabályzásában.

a kortizol szintjében az ébredést követően nagyjából fél órával egy csúcs figyelhető meg (ált. 50%-os emelkedés), ezt hívják cortisol awakening response-nak (CAR), és a stressz vizsgálatakor gyakran használják ezt az értéket (a hormon szintje aztán napközben folyamatosan csökken). A kutatók 42 autista gyermek esetében három alkalommal vizsgálták ezt a szintet: a terápiás kutya bemutatása előtt, az ottléte alatt és a távozása után.

A kutya megérkezése előtt a gyerekek hormonszintje általában 58%-kal emelkedett meg. A kutya négyhetes tartózkodása alatt ez lecsökkent 10%-ra, majd a távozása után visszaugrott 48%-ra. a napközbeni hormonszintben ugyanakkor nem mutatkozott változás. A szülők az állat ottléte alatt több viselkedésbeli változásról is beszámoltak, például lecsökkent a problémás viselkedések és a dührohamok száma. ( a kutya érkezése előtti 2 hétben átlagban 33 ilyen esetet jegyeztek fel a szülők, míg a kutya mellett 25öt.)

úgy tűnik tehát, hogy a kutya egyértelműen hatással volt a hormonszintre, ám azt egyelőre nem tudni, hogyan (pl. lehet, hogy a kutya mellett nyugodtabban aludt a gyerek). az is további vizsgálatot igényel, hogy kiderüljön, miként is függ össze ez a változás az autista gyerekeknél a stressz szintjével. a viselkedésbeli változásokkal egybevetve azonban egyértelműnek tűnik a következtetés: a terápiás kutya pozitív hatással van az autista gyerekekre.

Forrás 1.

Forrás 2.

Robert Viau, Geneviève Arsenault-Lapierre, Stéphanie Fecteau, Noël Champagne, Claire-Dominique Walker, Sonia Lupien. Effect of service dogs on salivary cortisol secretion in autistic children. Psychoneuroendocrinology, 2010; 35 (8): 1187 DOI: 10.1016/j.psyneuen.2010.02.004

meglepően szalonképesen tud enni az állat, bár azért oda kell rá figyelni, mert csak belelógatja a fejét a kajába, és két pofára fal, de levegőt venni elfelejt. desszertnek még benyomott egy kis tejet is kajálás után.

a képen már tisztára nyalva látható. :)

már tápot is esznek, ha minden jól megy, akkor holnap kapok képet a kismalacokról :)

tegnap megjött a ketrec a kocsiba, elég nagy, úgyhogy biztosan jó lesz. (még én is beleférek. tuti. kipróbáltam.)

nem tudok betelni velük :)

a kedvencem az ír farkast sétáltató gyerek :)

a labradorral kötözködő csivavák pedig különösen viccesek voltak :))

már csak hetek választanak el minket attól, hogy a kutya megérkezzen, és onnantól fogva nonstop itt nyüzsögjön nekünk. sok szempontból nagy lépés és nagy változás lesz, bár azt hiszem, hogy igazán csak az értheti, hogy mire gondolok, aki maga is kutyás (vagy ismer). :)

azzal, hogy ez a kölyök betoppan az életünkbe, egy gyerekkori álmom válik valóra, hogy egyszer majd lesz egy saját kutyám, egy olyan kutyám, amelyikről én gondoskodom, és velem él, és itthon vár, amikor a munka után hulla fáradtan hazaesek.

az első kutyámat, Pötyit még gyerekfejjel kaptam, és hatalmas élmény és kaland volt az egész. lelkesen jártam vele kutyaiskolába (sőt a kiképzők meglepetésére még le is vizsgáztam vele :)) ), mentünk kiállításra, kutyás találkozóra, tengerpartra, bár sajnos a nehéz természete meglehetősen bekorlátozta a lehetőségeinket. a középiskola alatt így többé-kevésbé aktívan kutyáztam, aztán ez az egyetemmel teljesen megváltozott. az ismeretségi körömben nem sok olyan ember volt, aki olyan sokáig kitartott, mint én, és minden hétvégén órákat utazott azért, hogy hazajusson. az igazság az (és ezt a családom tudta), hogy a végefelé már inkább csak az eb (később ebek) miatt mentem haza, mert felelősnek éreztem magam érte (értük). (nem idézem most a kis herceget...)

2007-ben aztán Pötyi kapott egy társat Blues személyében, és én nagy lelkesedéssel kezdtem el újból kutyázni. :) elkezdtük a kutyasulit, és nagyon jó volt, nagyon élveztük mindketten. aztán megkérdezték tőlem, hogy ősszel nem akarok besegíteni a kiképzésben, és persze nagy lelkesen igent mondtam.

egy hasonló kutyaőrült csoporttársammal elvégeztünk egy alapfokú kiképzésvezetői tanfolyamot a Népszigeti kutyasuliban, és már alig vártam az őszt, hogy kezdődjön az okítás kanizsán. mondjuk azt nem gondoltam volna, hogy néhány alkalom után a nyakamba szakad az egész, de alapvetően élveztem, és mindent megtettem azért, hogy a gazdik és a sulis kutyák is jól érezzék magukat.

három tanfolyami csoportot vittem végig, félig-meddig kombinálva a módszereket, bár sajnos amit népszigeten tanultam, nem tudtam egyedül alkalmazni, ahhoz több kiképző kellett volna. de azt gondolom, szép eredményeket értünk el a gazdikkal és a kutyákkal, egyszer sikerült egy kísérőkutya (BH) vizsgára való csapatot összeszedni, és mindenki szépen teljesített. persze a legjobban az esett, amikor a gazdik mondták, hogy mennyire szeretnek hozzám járni. :) (pár kép a suli életéből)

tavaly decemberben aztán ennek vége szakadt. főleg a pesti munka miatt, illetve nem mertem megkockáztatni a tavaszi tanfolyamot a szakdogaleadás és az államvizsga mellett. nehéz szívvel mondtam le róla, de közben már reménykedtem, hogy hamarosan vége az egyetemnek, és talán lesz esélyem egy kutyára Pesten... (még most hétfőn is érdeklődtek nálam telefonon, hogy mikor indul kanizsán az őszi tanfolyam.)

tavasszal aztán megcsináltam a kikvez 2-t népszigeten, és augusztusban eljutottam az ösztönkezelési szemináriumra is. akkor már tudtam, hogy ősszel valószínűleg jön az eb. :)

így állunk most... félig-meddig felszerelkezve a kutyára (bár még némi átalakításra szükség lesz a lakásban), lelkileg rákészülve a változásra, és egy kis extra izgalommal, hogy vajon miként sikerül majd a gyakorlatban, a saját kutyán alkalmazni azokat, amiket tanultam, és amiket próbáltam beleverni a gazdiik fejébe. :) pl hogyan fogunk megbirkózni az egyedülléttel, a szobatisztassággal, a fogváltással és hasonlókkal.

még 5 hétig kiélvezhetjük a nyugalmat, aztán onnantól fogva fenekestől felfordul az életünk. már alig várom. :)

jó tudni, hogy ilyenek is vannak!

alig másfél hónap, és megérkezik hozzánk az eb. a kölykök pénteken voltak 2 hetesek, már próbálkoznak a lábra állással, és többé-kevésbé már mindegyik szeme kinyílt. 1-2 hét, és elkezdenek játszani, onnantól lesznek majd igazán izgalmasak a látogatások. :)

nem lesz egyszerű dolog a választás, bár csak két kölyök jöhet szóba, és az egyikőjük már most mindent megtesz azért, hogy úgy érezzem, őt kell választanunk. az egy dolog, hogy ő a legsötétebb az alomban (és mi sötétarany kutyát szeretnénk), de olyan akciói vannak... már az első napoktól fogva sokkal aktívabb, mint a többi kiskutya: míg ők csak simán elaludtak alvás után ott, ahol éppen voltak, addig ez a kis kokszos mindig elmászott az elletőláda széléhez, és mindig igyekezett úgy helyezkedni, hogy a fejét magasra tegye. néhány naposan már átmászott az elletőláda bejáratánál a peremen, most egy plusz deszka akadályozza meg a szökést. ráadásul ő a legnagyobb az alomban, gyönyörű szőre van, és imádja, ha a hátára fektetik, és a hasát vakargatják...

a többi kölyökből még kevesebbet látni, hiszen a napjuk jelentős része csak evésből és alvásból áll. kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek...

3 hónapja, hogy elment, és azóta is tervezem, hogy a kedvenc képekből összerakok egy galériát, és elő is hívatok belőlük néhányat, de még nem volt erőm hozzá... kellene rá egy nyugodt nap, hogy átnézzem a sok-sok fotót, és lelkileg is rá kéne készülnöm. talán majd később... addig itt van pár kép a picasa galériából:

Védett állataink

Vaciláltam, hogy melyik állatról írjak: amelyik volt, amelyik van, vagy amelyik lesz. Nem akartam szomorút írni... aztán rájöttem, hogy hülye vagyok, persze hogy róla írok...

mindent 15% kedvezménnyel adtak, így vettünk is előre pár hasznos dolgot. ezt muszáj volt elhoznom :)

óriásbébi :)

Három év után megjelent Miklósi Ádám (ELTE Etológia Tsz) Dog Behaviour, Evolution, and Cognition (Oxford University Press) könyvének magyar kiadása A kutya viselkedése, evolúciója és kogníciója címmel. A könyvet még eredeti változatban beszereztem (bár sajnos még nem értem a végére), de most megrendeltem a magyar kiadást is, gondolom ugyanaz lesz, csak talán kicsit közérthetőbben. Kíváncsi vagyok, érdekes könyvnek tűnik. Akit egy kicsit is érdekelnek a kutyák, annak látatlanban is ajánlom!

A könyv adatlapjáról:

Miért ra­gasz­kod­nak hoz­zánk? És mi miért ne­vez­zük őket a leg­jobb ba­rá­ta­ink­nak? Ho­gyan ta­nul­nak? Mi­lyen té­nye­zők ala­kít­ják sze­mé­lyi­sé­gü­ket? Tény­leg a far­kas­tól szár­maz­nak? Igaz-e, hogy tud­nak szá­mol­ni?

A kutya az egyet­len olyan ál­lat­faj, amely latin ne­vé­ben meg­kap­ta a fa­mi­li­a­ris, azaz a ’csa­lád­hoz tar­to­zó’ jel­zőt. Mégis tu­do­má­nyos ku­ta­tá­sok hi­á­nyá­ban eddig gyak­ran csak ál­ta­lá­nos­sá­gok­kal és sok­szor éppen tév­hi­tek­kel ta­lál­koz­ha­tott a gya­nút­lan ol­va­só.

Az utób­bi évek­ben sok szak­ér­tő sok­fé­le meg­kö­ze­lí­tés­ből írt a ku­tyák­ról. A leg­több ef­fé­le könyv célja az volt, hogy a szer­ző egyé­ni né­ző­pont­já­ból ma­gya­ráz­za meg a ku­tyák vi­sel­ke­dé­sét. Sza­kít­va a ha­gyo­mánnyal, jelen kötet tu­do­má­nyos ér­te­lem­ben, ku­ta­tá­si ada­tok­kal alá­tá­maszt­va fog­lal­ja össze mind­azon is­me­re­te­ket, amit ma a ku­tyák evo­lú­ci­ó­já­ról, vi­sel­ke­dé­sé­ről és gon­dol­ko­dá­sá­ról tud­ha­tunk.

Ti­zen­hat évvel ez­előtt az ELTE Eto­ló­gia Tan­szé­kén Csá­nyi Vil­mos ve­ze­té­sé­vel kez­dő­dött a ku­tyák eto­ló­gi­ai vizs­gá­la­ta. Azóta a tan­szék ku­ta­tói Mik­ló­si Ádám ve­ze­té­sé­vel új, a gaz­dá­kat is be­vo­nó vizs­gá­la­ti mód­sze­re­ket dol­goz­tak ki, hi­szen csak így lehet a ku­tyá­kat ter­mé­sze­tes kör­nye­ze­tük­ben meg­fi­gyel­ni. A vizs­gá­la­tok iga­zol­ták, hogy a kutya vi­lá­ga – a far­ka­sé­val szem­ben – em­ber­köz­pon­tú. A kutya szá­má­ra nem­csak fon­tos az em­be­ri je­len­lét, hanem vi­sel­ke­dé­sét is sok szem­pont­ból az em­be­ré­hez iga­zít­ja.

A nem­zet­kö­zi hírű ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­it elő­ször angol nyel­ven pub­li­kál­ta a szer­ző az Ox­ford Uni­ver­sity Press gon­do­zá­sá­ban 2007-ben, és íme, most már a ma­gyar ku­tya­ked­ve­lők és az eto­ló­gia iránt ér­dek­lő­dők is ol­vas­hat­ják.

Az angol ki­adás kri­ti­ká­i­ból:

„ezt a köny­vet min­den ku­ta­tó­nak és egye­te­mis­tá­nak el kell ol­vas­nia, akit ér­de­kel az eto­ló­gia ál­ta­lá­ban, és kü­lö­nös­kép­pen a ku­tyák vi­sel­ke­dé­se…” Trends in Cog­ni­tive Sci­en­ce

„ez a könyv jól iga­zol­ja, hogy a ku­tyák­ra vo­nat­ko­zó ku­ta­tá­sok előtt fé­nyes jövő áll. Mik­ló­si köny­ve szak­sze­rű és ki­me­rí­tő (…), az ál­la­ti vi­sel­ke­dés, az evo­lú­ció és a kog­ní­ció ku­ta­tás­nak egyik alap­mű­ve.” Cur­rent Bio­logy

ő az elsőszülött...

ő a második...

és ő az utolsó, a 3. kis kan

Eszter meghívására tegnap ellátogattunk a az MLRK babatpusztai working testjére, hogy ismerkedjünk egy kicsit a műfajjal. Korábban a retriever találkozókon már láttunk vadászbemutatókat, ahol kiderült, hogy mire képesek ezek a kutyák, de ez volt az első, hogy egy versenyt néztünk meg.

Esztert és Csipit végigkísértük az E osztályos feladatokon, utána pedig az összes L osztályos kutyát megnéztük az első feladatnál. Számomra nagyon tanulságos volt, hogy a látszólag egyszerű feladatok hogyan ki tudnak fogni a kutyán. Biztos, hogy mi is ki fogjuk majd próbálni ezt a műfajt az ebbel, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan megy majd. Bár ha abból indulok ki, amit Eszter mondott (egy show golden kan halmozottan hátrányos helyzetű :) ), akkor az előrejelzés nem túl jó. :))) meglátjuk, milyenek lesznek a kutya adottságai, aztán majd elválik, hogy mit lehet kihozni belőle. :)

Csipitesó munka közben...

...és utána:)

kaptunk két napos képeket babákról:

jó súlyban vannak :)

3 kan és két szuka. :) a képeken még az utolsó kan nem szerepel. :)

napok kérdése :)

mostantól akkor Normafán nem lehet kutyát sétáltatni?

azt hittem, hogy ezen már rég túl vagyunk, hogy véletlenszerűen válogatják össze a szájkosárra kötelezett fajtákat... az emberek egyébként is jobban félnek a szájkosarat viselő kutyáktól, mert azt hiszik, hogy harapós.

btw ilyen egy szájkosárral dolgozó malinois

a kedvencem ez a komment:

"Kutyasétáltatás...ezis valami városi úri bohócság. Ha nincs kert, ahol ellehet a kutya (azaz nem kell sétáltatni), akkor nem kell tartani."

legyen kötelező gazditanfolyam, vagy kössék engedélyhez a harapós fajták tartását, de ne rakják már be szerencsétlen boxereket a veszélyes fajták közé...

a kép innen

3 hét múlva a miénk is megszületik :)

Magyar ír farkas lett a fajtagyőztes a 2010es dániai világkiállításon

amikor egymásra találnak

ivartalanított és megjelölt (vélhetően kóbor) kutya a vajdahunyadi vár mellett

Pötyim vasárnap elment. ;(

az illatoson vár gazdára ez a kedves ebzet, jó eséllyel elég hamar elviszi majd valaki.

sajnos a fotózással kapcsolatos problémák nem oldódtak meg, az egyezséget még mindig nem írták alá, mert az FKF állandóan időt kér a jogászokra hivatkozva.

hétfő

ilyen egy igazi házőrző

a népszigetis csapat kisfilmje

az emberi hülyeség határtalan

Az állatvédőknek sikerült dűlőre jutniuk a Közterület-felügyelet vezetőjével, ma írják alá a magállapodást, hogy milyen feltételekkel járhatnak be a jövőben az Illatosra.

a tiltakozó állatvédők videója

kis tél a nyárban

Eredeti bejegyzés:

.

napicuki #2

mutáns génjei miatt "kicsit" izmosabbra sikeredett, mint az átlag